A beszámolók szerint 1989, a fordulat éve óta nem rendeztek akkora hadgyakorlatot Kelet-Közép-Európában, mint ami e napokban zajlik Lengyelországban. Az Anakonda fedőnevű nemzeti manőversorozatnak az a sajátossága, hogy a NATO-szövetségesek – köztük amerikaiak – is kiveszik a részüket belőle, demonstrálván azt a szolidaritást, amely a nyugati érvelés szerint elrettenteni hivatott Oroszországot attól, hogy ukrajnai beavatkozását megismételje.
A hidegháborút idéző felvonulás során, mintegy 30 ezer katona és több ezer technikai eszköz részvételével az elmúlt napokban sor került tömeges ejtőernyős deszantdobásra, pontonhidat építettek a Visztulán, de gyakorolták a tömegpusztító fegyverek elleni védekezést is. Tudósítónk a Balti-tenger partján lévő Ustka lőterén követhette a lengyel és az amerikai légvédelmi csapatok közös lövészetét, amelynek pikantériáját az adta, hogy a vendéglátók saját, több milliárd dolláros beszerzési programjaik késése miatt modernizált szovjet rakétarendszerekkel vettek részt rajta. A helyszín érdekessége, hogy néhány kilométerre ide, a redzikowói légi támaszponton épül fel 2018-ra annak az amerikai Aegis fegyverrendszernek a második példánya (az első nemrég lépett szolgálatba Romániában), amely viszont a helyzet orosz értékelése szerint felelős Európa katonapolitikai naptárának negyed évszázados visszapörgetéséért.
Míg az idetelepítendő nagy teljesítményű SM–3 típusú elfogórakéták az amerikaiak szerint az iráni ballisztikus rakéták elleni védelem kellékei, az oroszok váltig állítják: a lépés ellenük irányul. Egyrészt a saját, ballisztikus rakétákon alapuló elrettentőképességüket semlegesítheti. Másrészt, mivel az eredetileg hajófedélzetre tervezett Aegis többfunkciós rendszer, nem vehető biztosra, hogy indítóiba nem helyeznek el Tomahawk csapásmérő robotrepülőgépeket.
Közvetlen együttműködés
Míg az egyik oldalon Washington és Brüsszel, a másik oldalon Moszkva vádaskodik, s dúl a szavak háborúja, a katonák teszik a dolgukat. Az Anakonda csütörtökön megrendezett ustkai mozzanatának az volt a lényege, hogy a különböző nemzetekhez tartozó, viszonylag alacsony, úgynevezett alegységszintű formációk is közvetlenül tudjanak együttműködni. Például azonosan lássák a légi helyzetet: többen ne lőjenek ugyanarra a célra, mert az a drága légvédelmi rakéták pazarlása volna. Ugyanakkor véletlenül se forduljon elő, hogy téves azonosítás miatt a szövetségesek lelövik egymás gépeit. Csodát persze nem lehet tenni: hiába döntött tavaly az előző varsói kabinet amerikai légvédelmi rakétarendszerek sok milliárd dolláros beszerzéséről, szerződést az új kormány nem kötött. Ez azt jelenti, hogy csütörtökön a lengyel fél azoknak a szovjet Kub és Nyeva komplexumoknak a modernizált példányaival lőtt (látványosan, hangosan és a rakéták kora ellenére sikeresen), melyekkel évtizedekkel korábban még a Varsói Szerződés légterét védték a NATO – szerencsére soha be nem következett – támadásaitól. Az amerikai fél is gondoskodott a hidegháborús technológiai nosztalgiáról: Humvee terepjáróik által hordozott Avenger rendszereik olyan közeli hatótávolságú Stinger rakétákat indítottak, melyek – a CIA által a múlt század 80-as éveiben az afgán ellenállók kezébe adva – igencsak hozzájárultak a szovjetek vereségéhez, és ezáltal a vörös birodalom bukásához.
A luxusnyaralóhelynek is beillő tengerparti lőtérre települt nemzeti gárdistákat meglátogatta az Európában állomásozó amerikai szárazföldi erők parancsnoka is. Miközben a háttérben az elrettentés üzenetét nyomatékosítandó felugatott az Avenger géppuskája (egy gyakorlócélnak használt drónt igyekezett lelőni), Ben Hodges tábornok emlékeztette a megjelent újságírókat: annak köszönhetik a tudósítási lehetőséget, hogy a szövetségesek megteremtik a legnagyobb transzparenciát a lépéseikkel kapcsolatban. – A váratlanul megrendezett orosz hadgyakorlatokra ez nem igaz – emlékeztetett.
Bár a tábornokot civil PR-szakemberek is elkísérték útjára, alighanem spontán gesztusként egy különös közös fotózkodás zárta a szemlét. Egy amerikai magánszemély által adományozott szivarokat osztottak ki a katonáknak, s ezekkel pózoltak teljes harci felszerelésben, álcázófestékkel bekent arccal, alig pár méterre a kevély hullámokat vető Balti-tengertől.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 06. 11.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
