Leleményes, gyönyörű magyar nyelvünk a tomboló nyár közepette egy újabb szókölteménnyel gazdagodott! Lám, még a meteorológusok is képesek a nyelvújításra: egy hidegcsepp a kánikulában! Bár könnyen előfordulhat, hogy eme szóösszetétellel létrejött szóalkotás már korábban is ismert volt, csak csekélységem most figyelt fel rá!
Azaz a nyári forróság közepette egy csepp hideget jelent a szellemes, általam vélt új szó, vagyis nem tartós lehűlést, hanem egy leheletnyi, akár csak pár órás felüdülést a forróságtól meggyötört szervezetnek. Embernek, állatnak, növénynek egyaránt. Járhat párfokos hőmérsékletcsökkenéssel, vagy akár egy kiadós záporral is. Még az üdülőknek is felüdülést jelenthet! Amikor érkezik, fellélegzünk, de már abban a pillanatban attól rettegünk, hogy az elmúltával mit hoz majd a másnap, amikor elpárolog a hidegcsepp, ami arról is nevezetes, hogy nem mindenhova cseppen oda, hanem csak a kiválasztott helyekre. Tehát csak a kiválasztottak részesülnek hidegcseppben!
Ilyenkor hajlamosak vagyunk a téli zord időkre is gondolni.
Hogy milyen jól jönne akkor egy melegcsepp! Ebben a formában még nem találkoztam a szóval, de a nyári hidegcseppet követően nem kizárt ennek a szónak a megjelenése is télvíz idején. Bár mondjuk meg őszintén, hogy manapság forró napokból sokkal több jut nekünk nyáron, mint a zord, nagyon hideg napokból télen. Csupán gazdasági, lakossági rezsicsökkentő jelentőséggel bírnának a téli melegcseppes napok. Egyébként a meteorológusok és klímakutatók azon is törhetnék fejüket, miként lehetne a nyáron felhalmozódó forró napokból valamennyit elraktározni a télre. Beszippantani például ezt a mostani forróságot egy hatalmas földalatti tartályba, és télen, a legnagyobb hidegben fokozatosan kiengedni belőle valamennyit.
De a hidegcseppek nem mindenütt tesznek jót az emberekkel. Amikor például beférkőznek az emberi kapcsolatokat, egész más hatást váltanak ki. Nem hoznak semminemű felüdülést! Sajnos az elhidegülésnek kézzel fogható jeleivel nap, mint nap találkozhatunk az élet minden területén, és nem csak cseppenként törnek ránk, hanem tartósak, mint Vajda János versében „hosszú téli éjjelen Montblanc örök hava”.
Szóalkotók, nyelvújítók figyelem!
Adjuk meg a módját, és háború idején például nevezzük el a sokak szemében szálkát jelentő fegyverszünetet békecsöppnek, mely előjele lehetne a teljes békekötésnek, ugyanúgy, mint a hideg- vagy melegcsöpp a nagyobb időjárásváltozásnak. Melegcseppeket viszont csak módjával…
A jelenlegi Magyarország-ellenes vad cunami helyett Brüsszelt eláraszthatnák végre tolerancia és megértés-cseppek. További EU-s szankciócseppekre pedig semmi szükség, az eddigiek sem voltak hatásosak, inkább jelentettek (ön)cseppfertőzést. Nagyon elegünk van a migránsok folyamatos EU-ba csepegtetéséből, és a sokat hangoztatott befogadási kvótacseppek sem nyerik el minden ország tetszését.
A szeptemberi parlamenti választások után Szlovákiára is ráférnének már nyugalom- és józanságcseppek az évek óta húzódó politikai válsághelyzet után. A felvidéki magyarság pártját, a Szövetséget pedig összefogva kell becseppenteni a parlamentbe! Ehhez sok-sok megfontolt, jó helyre leadott szavazatcseppre van szükség! A meteorológusok után vajon milyen újabb szóalkotásokkal lepnek meg minket kampány idején a politikusaink? Ígéretcseppekből most sincs hiány. Régi poén lenne, de őszinte, hogy nem ígérek semmit, de azt betartom…
A boldogságcseppek pedig nem időjárásfüggők! Jöhetnek bármikor – kőkemény fagyban, banánt rohasztó hőgutában, csak jöjjenek! Addig is elégedjünk meg most a hidegcsepekkel, tudatosítva, hogy hamarosan enyhülhet minden mindenhol!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
