Az idők jele, hogy az eucharisztikus kongresszuson, az Eucharisztiát keresve elkerülhetetlennek tartjuk az ökumenikus találkozást. Mi lehet több az ökumené, mint hogy kölcsönösen megérint minket a szeretet és az imádság ökumenéje? Dejcsics Konrád bencés szerzetest a Gaudeamus keresztény köznevelési portál kérdezte.
– A NEK megtartotta Bangha Béla „Győzelemről énekeljen” kezdetű himnuszát. Áttekintve a kongresszus egész hetét az mégsem a múlton való nosztalgiázás volt. Mit jelentett 1938-ban a himnusz, és mit most?
– A gimnáziumban a hittanérettségin tétel volt a kongresszus. Foglalkoztunk a logóval és a himnusszal. Megnéztük többek között a himnusz korba való beágyazottságát. Bangha Béla himnusza sikeres és jövőbe mutató volt, a világháború előestéjén a „forrassz eggyé békességben minden népet, nemzetet” üzenetével valóban nemzetközi, politikamentes és Trianon traumájára, az itt élő keresztények helyzetére evangéliumi, eszkatológikus választ adott. Krisztus a mindenség királya, az az idők végezetén képes összehozni a történelmet. Jó válasz és hívő válasz volt. 2021-ben nem tudtunk a járvány okán annyira nemzetközi lenni, de előadók, tanúságtevők révén a világegyház jelen volt. Ahogy a ’38-as kongresszus választ tudott adni az akkori emberek kérdéseire, és tovább tudott mutatni, a ’21-es is választ tudott adni a mai keresztények kérdésére. Ez a válasz háromrétű volt: az átélt spirituális tapasztalat, a fiatalok nagy száma és a pápa jelenléte. Ma az a kérdés, mi, keresztények hogyan vagyunk jelen a társadalomban, a valóságban milyen az evangélium ereje ebben a kommunikációtól meghatározott, a közösségi médiától uralt társadalomban. A kongresszus újfajta egységet és újfajta választ tudott megmutatni, mégpedig sokak számára váratlanul. Ez mind a keleti, mind a nyugati egyházszakadást áthidaló egység volt.
– Miért látja fontosnak a keleti egyházak jelenlétét?
– A keleti egyházak jelenléte két szempontból is fontos volt. Egyrészt rámutat arra, hogy a keleti kereszténységgel hazánk történelme révén elválaszthatatlan kapcsoltunk van. A hazai egyházszervezet Szent István alatt a keleti egyházszakadás előtt jött létre, Tihanyban keleti szerzetesek éltek 1055-ben, a kelettel való kapcsolat a szerzetességet végig meghatározta, a 20. században is erős a monasztikus közösségek kapcsolata a kelettel. Másrészt felhívták a figyelmet arra, hogy Európa határán, a Közel-Keleten nagyon súlyos helyzetben vannak a keresztény közösségek. Szükségük van segítségre, és Magyarország valódi segítséget és a szolidaritás ökumenéjét képes nyújtani. Azzal, hogy eljöttek a keleti keresztények képviselői ide, a jelenlétükkel is kifejezték hálájukat.
– Pannonhalma mint az első egyházszakadás előtt alapított monostor évtizedek óta küldetésének tartja az egység képviseletét.
– A keleti kereszténységgel való kapcsolat kezdeményezői a ’80-as években Várszegi Asztrik, Korzenszky Richárd, Horváth Dori Tamás és Nagy Endre bencések voltak. Így az egész magyar bencés kongregációt, annak három önálló házát – Pannonhalmát, Tihanyt és Győrt – személyes kapcsolat kötelezi el a keresztény egyházakkal az ökumené terén. Ennek a törekvésnek lett volna a gyümölcse, hogy 1996-ban Szent II. János Pál pápa és II. Alekszij találkozzon egymással Pannonhalmán, egy olyan helyen, ami a nagy egyházszakadás előtt jött létre. Bár a találkozás nem valósult meg, de lett gyümölcse: ortodox egyházfők rendszeresen látogattak Pannonhalmára és Tihanyba is.
A teljes cikk ITT olvasható.
Forrás: Trauttwein Éva/Gaudeamus.hu
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
