A történelem folyamán az egyház álláspontja szerint Szűz Mária többször is megjelent a híveknek, hogy az emberiség számára fontos üzeneteket adjon át, és imádkozásra szólítson fel – főként sorsdöntő időkben. A Mária-jelenéseknek számos csoportja van a szobrok tudományosan meg nem magyarázható, véres könnyezésétől kezdve a különféle csodás eseményekig. Mi most azokat gyűjtöttük össze, amelyek során a hit szerint – és olykor a tudomány által sem megcáfoltan – Jézus anyja jelent meg a látnokoknak vagy akár a több ezer fős tömegeknek.
„A mexikói emberek, több mint két évszázad tapasztalata és kudarcai után, csakis a Guadalupei Szűzben és a Nemzeti Lottóban hisznek” – írta Octavio Paz mexikói költő 1974-ben. A spanyol ajkú amerikai országokban különös jelentéssel bír a – latin szappanoperákban is gyakran említett – Guadalupe-i Szűz és az őt ábrázoló kép, amely a Spanyolországtól függetlenné váló Mexikó vallási, nemzeti jelképévé és egész Latin-Amerika mindennapjainak részévé vált.
A hagyomány szerint 1531. december 9-én (egy évtizeddel azt követően, hogy Hernán Cortés elfoglalta az azték fővárost) egy megkeresztelt indián, bizonyos Juan Diego a mai Mexikóváros külterületén található Tepeyac-dombon egy fiatal nőt látott, aki Szűz Máriaként, az „igaz istenség anyjaként” mutatkozott be. Az asszony navatl nyelven szólította meg a férfit, és azt kérte, hogy építsenek templomot a tiszteletére azon a helyen. A meglepett indián rögvest el is ment Juan de Zumárraga püspökhöz, aki azonban nem hitt neki, és bizonyosságot akart. A szűz megígérte Diegónak, hogy két nap múlva megadja, amit kérnek tőle.
Időközben az indián nagybátyja megbetegedett, ezért elindult, hogy papot hívjon hozzá, így nem ment vissza a dombra a szűzhöz. A történet szerint egy nappal később, 12-én a nő azonban így is „rátalált” Diegóra, és gyengéden szemére hányta, hogy nem egyből hozzá fordult. A rokon hamarosan felépült, Mária pedig elküldte az indiánt, hogy gyűjtsön virágot. A decemberi zimankó ellenére rózsákra bukkant, amelyeket a köpenyébe rejtve vitt a püspökhöz. Amint a tilmából a földre hullottak a szirmok, a köpeny anyagán csodás módon a Guadalupe-i Szűz – angyal tartotta félholdon álló, imádkozó – alakja jelent meg, amely máig látható. A Guadalupe név eredete egyébként vitatott.
A jelenés helyén két héttel később már fatemplom állt, a manapság évente 20 millió embert vonzó bazilika pedig 1709-re épült fel. Ebben őrzik Diego köpenyét, amely a legenda szerint már az első templomavatáskor meggyógyított egy nyílvesszővel nyakon lőtt indiánt, és máig számos megmagyarázhatatlan történet kapcsolódik hozzá. A kép színezésének módját a tudomány egyszerűen képtelen megállapítani, ecset nyoma egyáltalán nem fedezhető fel, és az sem teljesen világos, hogyan nem porladt még szét az állítólag agávérostokból készült tilma, amelyben nem tett kárt 1791-ben a salétromsav, 1921-ben pedig egy pokolgépes robbantás sem. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a szűz szemében 13 apró alak tükröződik.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2019. téli számában olvasható.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
