A 19. századi (avagy viktoriánus) Nagy-Britanniát a közvélemény a konzervatív etikett, a gótikus irodalom és az általános melankólia közegeként ismeri. E külső jegyek azonban jó okkal jellemzők a korra: a halál szinte bármikor lesújthatott váratlanul az emberekre. Egy pohár víz, egy szép ruha, vagy egy színekben pompázó tapéta mind végzetes veszélyt hordozhatott magában. A rossz köztisztaság, a veszélyes munkakörülmények és az élet minden területén jelen lévő mérgező anyagok miatt az erejük teljében lévőket is elérhette hirtelen a vég. Napjainkban a tudomány fejlődésének és a törvényi szabályozásoknak köszönhetően minden korábbinál hosszabb a születéskor várható élettartam, azonban e veszélyek közül némelyik ma is leselkedik.
Az 1850-es és 1860-as évek elterjedt divatja volt a krinolinszoknya. Ezek a nagy méretű ruhadarabok a régi idők egymásra rétegződő szoknyáinak megjelenését adták a felesleges súly és hő nélkül azzal, hogy mereven tartották alakjukat.
Részben éppen a bennük való könnyű mozgás miatt is váltak népszerűvé, főként azonban Eugénia francia császárnénak, III. Napóleon feleségének volt köszönhető elterjedésük (habár a császárné eredetileg azért öltött magára ilyen ruhát 1855-ben, hogy leplezze terhességét a nyilvánosság elől).
Volt azonban egy hatalmas hátulütőjük: a krinolinszoknya legtöbbször selyemből vagy muszlinból készült, amelyek bár igen elegáns megjelenést biztosítottak, rendkívül gyúlékonyak is voltak. A kor újságai rendszeresen írtak olyan esetekről, amikor e szoknyák viselői túl közel merészkedtek valamilyen nyílt lánghoz, és – mivel a ruhadarabot nem lehetett egyszerűen levenni – halálos égési sérüléseket szereztek.
Fanny Longfellow, William Wadsworth Longfellow amerikai költő felesége éppen így halt meg 1861-ben, miután egy gyufa vagy apró égő papírdarab a szoknyájára esett. Férje megpróbálta eloltani a lángokat, azonban nem tudta megmenteni hitvese életét.
Közelebbi példa Habsburg–Tescheni Matild Mária főhercegnő, aki 1867-ben, mindössze 18 évesen vesztette életét egy krinolinszoknyának köszönhetően: a váratlanul a szobába toppanó édesapja, Albert főherceg elől a háta mögé rejtette a kezében lévő égő cigarettát, a ruha lángra kapott, és súlyos égési sérüléseket okozott, amelyekbe a fiatal főhercegnő két hét szenvedés után belehalt.
A korabeli brit lapok szerkesztői jegyzetei gyakorta élcelődtek is a veszélyes divaton. 1858-ban a The Tabletben a következő tanács jelent meg: „Azt javasolnánk, hogy minden krinolint hordó hölgyet kísérjen egy szolga egy vödör vízzel.” Ez természetesen korántsem volt lehetséges, azonban a ruhadarab III. Napóleon uralmának végével (1870) hamar ki is ment a divatból.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
