Szeptember 20-ára visszatért Azerbajdzsánhoz az Karabah-hegyvidék eddig örmény megszállás alatt tartott része. Azerbajdzsán egy 24 órás intenzív terrorellenes műveletben megadásra kényszeríttette a szakadár örmény fegyveres erőket, amelyek a eddigi békeszerződések szerint is jogtalanul tartózkodtak a térségben. Az elmúlt napok eseményei egy 30 éves véres konfliktust zártak le, visszaállítva Azerbajdzsán területi integritását.
A karabahi térséget az 1992-94-ben kirobbant háborúban a szovjet-oroszok által támogatott örmény csapatok elfoglalták, ezzel Azerbajdzsán egyötöd része örmény megszállás alá került. A harcok évei alatt 40 ezren haltak meg, ennek a 90%-a azerbajdzsán nemzetiségű. A sebesültek száma 100 ezer fő volt, és több mint 1 millió azerbajdzsánt űztek el a szülőföldjéről. Ráadásul az örmény reguláris és félkatonai csoportok komoly népírást hajtottak végre Karabahban (Khojaly genocídium, Hodzsali mészárlás). Az örmények által lemészárolt azeri áldozatok közül a legtöbb civil személy volt, nagyon sok gyermek és nő. Az azerbajdzsán nép 26 éves kemény megfeszített munkával érte le, hogy területei – a kezdetben komoly túlerőben lévő oroszok által támogatott örmény haderő ellenére – visszakerüljenek az anyaországhoz.
A következetes, nagyfokú azerbajdzsán gazdaság-, és haderőfejlesztés olyan erőssé tette a kaukázusi rokon országunkat, hogy 2020-ban vissza tudták foglalni a karabahi térség jelentős részét. A háborús eseményeket lezáró szerződés szerint az örmény kézen maradt területekről ki kellett volna vonni az örmény katonaságot, illetve annak nehézfegyverzetét, ami nem történt meg. Azerbajdzsán jó érzékkel felmérte és kihasználta a nemzetközi helyzet alakulását, majd egy igen gyors akcióban ezen a héten érvényt szerzett eredeti követeléseinek. Az ukrán háború árnyékában Oroszország nem tudta megvédeni a szakadár örmény államalakulatot. (Valószínűleg a szándék is hiányozhatott, hiszen Örményország az elmúlt időszakban a Joe Biden vezette Egyesült Államokhoz kezdett jelentős mértékben közeledni.)
Azerbajdzsán elszakított részeinek visszaszerzése a tökéletes példája annak, hogy az egy célért mozduló, egységes politikai akarat, hogyan tudja a teljesen veszett helyzeteket is megfordítani. A nemzetközileg el nem ismert (Örményország által sem) szakadár Hegyi Karabahi Köztársaságban az örmények kerültek többségbe, kiszorítva onnan az azerbajdzsán lakosokat, ez a folyamat a Cári Oroszország 19. századi térnyerésével indult el, majd a Szovjetunió alatt telepítették tele örményekkel az oroszok a karabahi térséget, az “oszd meg és uralkodj” elve alapján. (Az 1820-as években Karabahban 90% volt azerbajdzsán, és 10% volt örmény nemzetiségű, ez az arány fordult át a szovjet telepítési politika, majd az 1992-94-es örmény támadás következményeként.) Ennek ellenére az azeri vezetés nem hagyta veszni országának egyötöd részét, és mára visszaszerezte az ellenőrzést Karabah felett is. Azerbajdzsánnak a karabahi térség elvesztése volt a Trianonja, a mostani folyamat pedig a megvalósult területi revízió. A magyar sajtóban és közvéleményben (sokszor átvéve a minden irányból torzított híreket) nagyon téves kép alakult ki Azerbajdzsánról, és a kaukázusi térségről. Aki kíváncsi az azerbajdzsánok és a magyarok rokonságára, a Karabah-hegyvidék történetére az a honlapunkon ide kattintva elolvashatja erről korábban közzétett írásunkat.
B.CS.Z.
Forrás:kurultaj.hu
Tovább a cikkre »