Jávor Benedek és társai hosszú évek óta saját országuk ellen dolgoznak.
Ellenzéki pártok szakértői szokták mesélni, mennyire képtelenek elérni, hogy a képviselőik szakmai, ne pedig politikai álláspontot képviseljenek. Olyan kérdésekben, amelyekben csak szakmai álláspont van. Az egyszerűség kedvéért, hogy az esetleges liberális olvasók is megértsék: az egy szakmai álláspont, hogy a víz lefelé szeret folyni, és ha teheti, akkor folyik is. Az is szakmai kérdés, habár egyszerű, mint a bot, hogy merre is van az a lefelé. A politikai kérdés ott kezdődik, hogy örülünk-e neki, szeretnénk-e, hogy az adott víz ott lefelé folyjon, vagy csinálunk neki egy másik, szintén lefelé vezető utat, vagy nem (esetleg szivattyúzunk vagy pumpálunk).
A magyar ellenzéki politikusok kellemetlen és kényelmetlen tulajdonsága, hogy azok, akik a fenti összefüggésen sincsenek túl, pontosan tudják, hogy kell-e atomerőmű Magyarországnak vagy azt, mennyi lesz a villamos energia ára harminc év múlva. Ez a velük való beszélgetést nagyon megnehezíti, sőt lehetetlenné is teszi. Ők viszont sajnos mindenkivel akarnak társalogni.
Az Európai Uniónak hála, lehetőség van arra, hogy a mindenre alkalmatlan ellenzéki pártok politikusait az Európai Parlamentbe katapultálják. Miután a természetes kiválasztódás ezt a döntést létrehozta sok más országban is, megteremtődött a lehetősége, hogy egy rakás semmirekellő hülye egymásra találjon, és megteremtse azt az alternatív valóságot, amelyben a demográfiai válság megoldása az, ha fiatal muszlim férfiak millióit engedik be ellenőrizetlenül Európába.
A népkarakter még nem veszett ki teljesen Európából, minden politikai fauna végül is a saját jellegzetes futóbolondjaival demonstrálja, hogy a rontás melyik formája fogott rajta. Judith Sargentini asszony valószínűleg valakinek a Gurmai Zitája, olyasvalakié, aki szintén izzadva és sikítva ébred arra a gondolatra, hogy nevezett felbukkan a párt vezetőségi ülésén vagy bárhol. A magyar fauna azonban különbözik a többi európai országétól.
A mi képviselőink behozhatatlan előnnyel vezetnek abban a versenyben, amely azért zajlik, hogy kiről nevezzék el azt a pszichiátriai kórképet, amelyet „kényszeres hazaárulásnak” nevezhetnénk köznyelvileg. Ezek az egyének ugyanis nem liberális kormányok idején minden beszélgetés során, amelybe belekeverednek (a sarki kebabostól az angol királynőig), azonnal beleszövik a magyarországi vérdiktatúra szörnyűségeit, valamint egyes emberek példátlan gazdagodását. Ezenkívül minden uniós projektet feljelentenek mindenütt, ahol átvesznek tőlük bármilyen papírt.
Ez egyébként közvetlenül is nagyon kontraproduktív dolog, mert a külföldi cégek már rájöttek, ezeket az embereket még vacsorázni sem kell meghívni ahhoz, hogy mindent megtegyenek azért, hogy ne magyar vállalkozások nyerjék el az abszolút helyi projekteket sem. Az árvízvédelem vagy a csapadékvíz-elvezetés nem atomfizika, de a magyar ellenzéki európai parlamenti képviselő képes pont annyira nem érteni belőle semmit, mint a xenon-135-ös izotópjának bomlásából
Mindez azért érdekes, mert az ellenzéki álhírmédia szokásos egymásra hivatkozásából kiindulva Jávor Benedek megírta legújabb feljelentését. Senki nem mondhatja, hogy a kis Benedek nem tud nagy ívű lenni, egészen az ezredforduló csodás világáig megy vissza, amikor még a liberális sajtó, újságok, tévék, rádiók gyakorlatilag jobboldali konkurencia nélkül élték boldog napjaikat, és bármilyen hazugságot el tudtak juttatni a lakosság nyolcvan százalékához néhány nap alatt.
Természetesen a valósággal való összefüggés igénye nem merült fel a becsületükre annyira kényes liberális újságírók fejében, hiszen azzal a fasiszta Orbán-kormányt támogatták volna. Ezt a jó szokásukat azóta is megtartották, de ha a valóság mégis a jobboldalt igazolja, akkor meg orosz idegméreggel kell rámenni a valóságra.
Majd persze az oroszokat vádolni minden olyan bűncselekménnyel, amelynek elkövetése a legkevésbé sem érdekük, és amelynek időzítése számukra a legrosszabb. Ez csak azért tartozik ide, mert a szóban forgó hazugságok olyan egykori kommunista, szovjetbarát, oroszimádó lapokban jelentek meg, amelyek ma a legnagyobb képviselői a kontrollálatlan oroszgyűlöletnek, és amelyek egyébként ettől a fordulattól eredeztetik a hitelességüket.
Ezen hitelesség alapján el kellene hinnünk, hogy egy 2001-es, a liberálisok által agyonvizsgált belterületi csapadékvíz-elvezetési projekt és egy 2018-as, a helyi vízfolyásokhoz kapcsolódó árvízvédelmi beruházás ugyanaz. Azt viszont tényleg nem tudjuk, hogy mennyire indokolt az adott területen egy ilyen fejlesztés. A helyiek viszont csak tudják, hogy a Váli-víz vagy bármi ki szokott-e önteni arrafelé.
A baj csak az, hogy a liberális újságírók és Jávor Benedek nem tudja, pedig nekik ez a dolguk lenne. Meg se kérdeznek senkit, mert a válaszok csak összezavarnák a dolgokat. Az ilyen komoly (géppel írt) feljelentéseknél ugyanis elvárás, hogy legalább első olvasásra egy nem nagyon elfogult liberális is el tudjon hinni belőle valamit.
Szerintem, ha nem lenne szükséges egy ilyen fejlesztés, akkor sem azt írná a liberális sajtó, hogy az évi csapadékeloszlási valószínűségek még a globális felmelegedéssel és a helyi homofóbiával megszorozva sem indokolják a már meglévő, nyilván viccből épített gátak fejlesztését, hanem azt, hogy Felcsút gyakorlatilag a Szahara északi részén fekszik, és Orbán Viktor személyesen sivatagosította el az egykor itt található édenkertet.
A helyzet az, hogy az Ujhelyi-, Jávor-, Niedermüller-féle emberek tényleg azt hiszik, hogy Magyarországon minden egyes közpénzköltés helyből bűncselekmény. Ujhelyi esetében még értem, hogy ezt ő így tudja, hiszen ő volt államtitkár szocialista kormányban. De a másik kettő honnan gondolja?
Jó, a Niedermüller abból tudhatja, amit a Feri mesélt neki elnökségi ülésen, de a Benedeket erről ki győzte meg? Az ő esetében a züllés egy másik módját figyelhetjük meg. Jávor ugyanis biológiából diplomázott, ami természettudomány, és tesz az emberi jogokra meg a liberális ideológiára. Nyilván ennek a felismerésnek a hatására fordult az érdeklődése a politika és olyan „tudományágak” irányába, mint a környezeti etika és filozófia. Továbbá neki köszönhetjük a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának intézményét is, amit, nyilván a Jávor Benedekkel szembeni személyes rosszindulat okán, az előző Orbán-kormány beolvasztott egy másik nagyon fontos hivatalba.
Jávor Benedek az az embertípus, aki meg van győződve róla, hogy a jobboldaliaknak, a konzervatívoknak kifejezetten örömet okoz az, ha szennyezhetik a környezetet, és a Pride-on részt vevő multinacionális vállalatok károsanyag-kibocsátása együttesen is kevesebb, mint egy darab szürke marháé. Valamint az az ellentmondás sem zavarja, hogy ő tartja teljesen hülyének azokat, akik az elmúlt években minden egyes választáson rommá verték a pártját és őt. Minden egyes hatalmas zakó megerősítette a szellemi felsőbbrendűségében.
Jó, rendben van, utáljuk a liberálisokat, ostobának és feleslegesnek gondoljuk őket. De gondoljunk bele, mennyi IQ-ra vall az a feltételezés, hogy annyira nincs ötlete a jobboldalnak, hogy még egyszer ugyanazzal a tervvel és ugyanott akarnak lenyúlni egy nem túl jelentős összeget, méghozzá gyakorlatilag a miniszterelnök előkertjében, hogy látsszon is a lenyúlás? És erre is van magyarázatuk: azért ott és azért így, hogy mindenki láthassa, nekik ezt is lehet és senki nem tehet semmit. Amikor az ostobaság a monomániás elmebajjal jár együtt, akkor mi, normálisak kénytelenek vagyunk megtanulni, hogy egyszerűen nincsenek eszközeink egy demokráciában.
Ha a szavazók ilyen alakokat küldenek az EP-be, akkor ezt alázattal tűrnünk kell. De azért a Benedekéknek meg a szavazóiknak szólhatunk, hogy hülyének vannak tartva. Mert ez a nevetségességen már régen túl van.
Botond Bálint
A szerző szociológus
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
