Hatvan éve, 1964. május 24-én történt a sporttörténelem legsúlyosabb stadion-katasztrófája. A limai Nemzeti Stadionban a Peru-Argentína mérkőzés utolsó perceiben egy meg nem adott hazai gól miatt elszabadultak az indulatok, a rendőrség erőszakos és szakszerűtlen fellépése, a hiányos biztonsági intézkedések miatti káoszban és tolongásban 328 ember vesztette életét.
Az 1964-es tokiói olimpia dél-amerikai selejtező csoportjában második helyen álló Peru válogatottjának legalább döntetlenre volt szüksége az éllovas argentinok ellen ahhoz, hogy biztosítsa helyét a rájátszásban.
1964. június 24-én 53 ezren szorongtak a zsúfolásig megtelt limai stadionban, de a mérkőzés nem úgy alakult, ahogy a szurkolók szerették volna: az argentinok a 60. percben megszerezték a vezetést. A hazai csapat hat perccel a lefújás előtt a hálóba juttatta a labdát, de az uruguayi bíró nem adta meg a gólt.
A lelátón elszabadultak az indulatok, két néző be is rohant a pályára, hogy bántalmazzák a játékvezetőt. A rendőrök mindkettejüket durván bántalmazták, ezt látva a felháborodott szurkolók palackokat, köveket és petárdákat kezdtek hajigálni, majd elözönlötték a játékteret. A rendőrség kutyákat uszított rájuk, könnygázgránátokat lőttek közéjük és a nézőtérre, hogy megakadályozzák további nézők berohanását, és figyelmeztető lövések is eldördültek.
A stadionban kitört a pánik, a menekülő tömeg a kijáratok felé igyekezett, amelyeket fedett alagutakon, több lépcsősoron át lehetett megközelíteni. A kapuk azonban még zárva voltak és az elől haladók a rácsokhoz szorultak, de ezt a lépcsőkön lefelé hömpölygő tömeg nem tudhatta.
Túlélők vallomása szerint az emberáradatban sokakat eltapostak, mások annyira egymáshoz szorultak, hogy sodródás közben a lábuk nem érte a földet, az áldozatok 90 százaléka szabályszerűen megfulladt.
A rácsok a nyomás hatására végül kitörtek, s a kiözönlő tömeg egy része a stadion közelében tombolt tovább. Autókat borogattak, épületeket gyújtottak fel, fosztogattak, a rendőrség végül éles lőszerrel és lovasrohammal vetett véget a zavargásnak.
A tragédiának hivatalos adatok szerint 328 halálos áldozata volt és ötszáznál többen szenvedtek súlyos sérülést.
A valós szám minden bizonnyal még ennél is magasabb lehet, mert a rendőrség által leadott lövések áldozatait nem vették figyelembe, szemtanúk szerint a halottasházakból titokban elszállították azokat a tetemeket, amelyeken lőtt seb volt.
A tragédia után 30 napra rendkívüli állapotot és hatnapos gyászt rendeltek el, a limai rendőrfőnök lemondott, de csak azt a rendőrtisztet ítélték 30 hónapi börtönre, aki kiadta a parancsot a könnygázgránátok kilövésére.
A tragédia hátterét alaposan soha nem vizsgálták ki, az ezzel megbízott bíró jelentését, amely a kormányzat számára kényelmetlen megállapításokat tartalmazott, elfektették. A limai Nemzeti Stadiont átépítették és biztonságosabbá tették, befogadóképességét 53 ezerről 45 ezerre korlátozták, de a létesítménynél ma sem emlékeztet semmi a sporttörténelem egyik legsúlyosabb katasztrófájára.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
