Nevezhetjük a háború vámszedőinek, de akár rafinált üzletembereknek is őket, egy biztos, csalhatatlan a szimatuk, és jól eligazodnak ebben a szankciókkal sújtott üzleti világban. Már ami a kőolajat illeti, hiszen nem fogják elhinni, hogy Kína és India mellett ki a legnagyobb felvásárlója a Nyugatról kitiltott orosz kőolajnak: Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek. No, nem azért, mert szükségük lenne rá, van kőolajuk elég, több is, mint amennyi kellene, de ez a két ország mégis a nulláról napi több százezer hordóra emelte vásárlásait a háború óta eltelt bő egy évben.
Azért vásárolják meg az orosz nyersolajat, hogy a feldolgozás után azzal elégítsék ki a hazai üzemanyagigényeket, így a teljes kitermelésük nyugati exportra mehet, nő tehát a bevételük. A másik út, hogy az orosz kőolajat feldolgozzák, és üzemanyagként adják el Európában. Nagyon nagy haszonnal természetesen, hiszen a barellenként 60 dolláros árplafon, amelyet az uráli kőolajra az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok bevezetett, megalapozott a jó üzletnek. A kész árura meg már nincs ráírva, hogy orosz nyersolajból készült.
A Market Insider szerint nem, hogy csökkent volna a szankciók következtében Oroszország kőolajexportja, de még nőtt is. Igaz, a bevételei csökkentek, de nem annyira, hogy Moszkva ne tudná tovább finanszírozni a háborút.
És hiába figyelmeztette az USA a sejkeket, hogy ezt ne tegyétek, nem hatott, túl sok pénzről van szó, amiről nem mondanak le az arab államok, és tegyük hozzá Kína és India sem.
És ezzel közvetlenül segítenek Moszkvának: nem kellett csökkentenie a kitermelést, ellenkezőleg, fokozta, és kevesebbért ugyan, de el is tudja adni a piacon.
Oroszország megmentője azonban nem a Perzsa-öböl, hanem Kína és India. Ez a két ország vásárolja meg a napi mintegy 3,5 millió (!) hordó nyersolaj 90 százalékát.
Azt mondják, nem állnak sem a Nyugat, sem Oroszország oldalán, arról van csupán szó, hogy a biznisz az biznisz, s ahogy a sejkeket, úgy őket sem érdekli a körítés. Nem úgy a Nyugatot, amelyet viszont csak a körítés érdekli. Legalábbis erre tudok következtetni abból, hogy erkölcsi magaslatról papolt az orosz kőolajra kivetett szankciók, illetve az oroszokkal való teljes szakítás mellett, ugyanakkor fű alatt csendben üzletel az oroszokkal.
Egy finn tanulmány szerint közbeiktatott török, kínai, indiai és szingapúri finomító vállalatokon keresztül is rengeteg orosz nyersolajból származó üzemanyag jut el európai piacokra. Ami pedig onnan kifolyik, ugye már török, kínai, indiai meg szingapúri üzemanyag. Az olcsó, árplafonnal sújtott orosz nyersolajból készült benzin és gázolaj ezen az úton is eljut Európába.
Ez azért képmutató, mert a lánc kezdetén mégis az orosz nyersolaj áll. És amorális is, mert Európa nem vált le az orosz kőolajról, csak rákényszerítette Moszkvát az árplafonnal, hogy olcsóbban adja, s a benzin és a dízel kerülő utakon jusson el Európába.
Oroszország tehát továbbra is kereshet rajta, így finanszírozhatja tovább a háborút. De most már az Európai Unió áldásával.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/17. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
