„Azé a vár, kié a mező.”
Magyar közmondás
EZ A VÁR VÉDELMEZ VALAKIT?
Az Európai Unió messziről egy csodálatos birodalomnak tűnik: Karthágó a maga gazdasági és kereskedelmi dinamizmusával, Róma a maga szigorú törvényeivel és rendeleteivel. (Az EU előírásai szerint az ideális uborka 30 cm hosszú, 10 cm-enként 10 mm-es görbülettel). Nevezhetnénk akár filozófus szószékbirodalomnak is, amely a világot kioktatja arról, hogy mi a jó és mi a rossz. Sikere óriási, a balkáni és kelet-európai népek sorban állnak, hogy csatlakozzanak ehhez a dicső birodalomhoz. [1] Gyakran elgondolkodom azon, hogy mi ez a rohanás. Vajon ezek az emberek tényleg tudják, hogy mibe keverednek?
Saját szememmel láttam, hogy egy ország függetlenségét hogyan rombolták le, néha fizikailag is. Apósomnak könnybe lábadt a szeme, és az enyém is, amikor elhaladtunk a gigantikus bélapátfalvai cementgyár mellett, amelyet a tulajdonos, egy nyugati cég robbanóanyaggal semmisített meg éppen akkor, amikor a cement iránti kereslet történelmi szintre emelkedett. Az egységes piac csodájának köszönhetően a drága cementet annak belépése óta Romániából importálják. Ennyit az uniós birodalom által biztosított gazdasági védelemről.
A szuverén védelem hatalmas dzsinnje nem jön ki az Unió új lámpásából, hiába dörzsölik.
Az Európai Unió valójában a paradoxonok birodalma. Fővárosa, a hatalom székhelye állítólag Brüsszel, de a valódi főváros Berlin, ahol az összes fontos döntés születik, persze szigorú összhangban Washingtonnal. A jelenlegi elképzelés szerint Ukrajnát és Moldovát meg lehet védeni egy könnyített EU-tagsággal. Szép ötlet, de lássuk a valóságot: nincs elég töltény. Ami még nagyobb paradoxon, hogy ezt a birodalmat külső hatalmak védik: az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Törökország, Kanada, Norvégia és Izland. E védőpajzsok nélkül az EU „császára” meztelen.
Forrás:latoszogblog.hu
Tovább a cikkre »
