November 16-án (csütörtökön) mutatja be a Komáromi Jókai Színház Tasnádi István Hapcikirály című mesejátékát, amely Lázár Ervin azonos című, népmesei motívumokon alapuló meséje nyomán született.
A darabhoz Szirtes Edina Mókus írt zenét. Rendezte: Lőrincz Zsuzsa, a székesfehérvári Vörösmarty Színház ügyvezetője. Az elődás a Komáromi Jókai Színház, a székesfehérvári Vörösmarty Színház és a Ziránó Színház közös produkciója.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hipochonder, betegségtudatos király, aki megpróbálta távol tartani magától még a kórság gondolatát is. Tette ezt úgy, ahogy a mesékben a királyok szokták: ostobán, mások kárára, romboló módon. És ahogy ez a mesékben szokás, egyszer csak mégis megérkezett hozzá az, amitől a legjobban félt: a nátha.
A király gyógyulni akar, de a gyógyulás eszközei ugyanazok: önzés, erőszak, mások eltiprása. A király elmagányosodik, az ország kihal. Még szerencse, hogy a mesékben a királyok mellett vannak udvari bolondok, akiket azért fizetnek, hogy megmondják az igazat, és szembesítsék az uralkodót döntései következményeivel. A mesé(k)ben ilyenkor a morcos uralkodó eltűnődik a bolond beszéden, és megfordítja az eseményeket.
Lázár Ervin Hapcikirály című meséjéből Tasnádi István írt nagyon szellemes, könnyed színpadi játékot, mely görbe tükröt tart a társadalmunknak. Szirtes Edina Mókus zenéje pedig magasba emeli ezt a bohóctréfát: az egyszerűnek tűnő színpadi helyzetek a zene által kapnak még nagyobb dinamikát, lendületet. Együtt van minden: történet, dallam, gesztus, látvány. Totális színházi élmény a legkisebb nézőknek.
„Odahaza, Székesfehérváron sok nevelési programot viszek vagy koordinálok, ez egyfajta mániám. Minden elő- és utófoglalkozás nagyon fontos – emelte ki Lőrincz Zsuzsa, az előadás rendezője. – Érdemes átbeszélni a gyerekekkel, mire számíthatnak a színházban, illetve később azt, mit láttak a színpadon. Világos, hogy nem a sztori a legnagyobb élmény, hanem az, hogy miként történik meg. Persze nem baj, ha a gyerekek ismerik a történetet, hiszen a Hapcikirálynak több népmesei változata is van, például az Adj isten egészségére! vagy A csillagszemű juhász; Lázár Ervin ezek alapján írta meg a meséjét, amihez aztán Tasnádi István még hozzátette a magáét. Nyugodtan meg lehet beszélni a gyerekekkel, mit jelent, ha zsarnok király uralkodik egy országban, mi a bolond szerepe a mesékben, milyen a viszony király és bolond, király és udvaroncok, király és nép között…
Az is mindig érdekes téma, hogy a színház hogyan működik, milyen jeleket, eszközöket használ. A mi előadásunk kifejezetten összművészeti produkció: nagyon sok benne a zene, a színészek különféle hangszereken játszanak, emellett különböző technikával megvalósított árnyjátékos jeleneteket fűztünk bele – élő testes, bábos, tárgyanimációs őrületet. A fényekkel nagyon szépen lehet festeni a díszletet, izgalmas képeket teremtve. Mindeközben az egésznek van egy nagyon felszabadult, karikírozott mesei játékvilága. Erre várjuk a gyerekeket, a szülőket és a pedagógusokat.”
(Sajtóközlemény/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
