December 3-án nem csenget a postás, viszont elektronikus csatornán érkezik a községi hivatalba a romaügyi kormánybiztos levele. A pontosság kedvéért (mert tájékoztatni csak így ildomos): a levél a romaügyi kormánybiztos nyitrai kirendeltségéről érkezik. A csatolmány egy kérdőív, melyben olyan adatokat kérdeznek, mint például: a településen mennyi a lakos (ebből roma), a gyermekek száma az oviban (ebből roma) és így tovább.
Annak rendje és módja szerint kinyitom a megkereséshez csatolt kérdőívet, és elkezdem tanulmányozni, hogy miben is tudunk a tisztelt hivatal részére segítséget nyújtani településünk vonatkozásában. Ahogy végigfutom a kérdőívet, belém hasít egy gondolat!
Az érthetőség kedvéért idézem a levél néhány mondatát: „A község vezetőségének munkatársai a lakosság kvalifikált többsége alapján a településen megszabják, hogy ki a roma és ki nem, azaz az adott személy legalább egy szülője roma/nem roma származású.”
„Amennyiben az önkormányzat vagy államigazgatási szerv munkatársa nem tudja, hogy ez vagy az roma-e (roma származású), akkor megkérdezi, hogy legalább egy szülője roma/nem roma származású-e. Ebben az esetben az önkormányzat (államigazgatási szerv) munkatársát nem érdekli, mely nemzetiséghez tartozónak tartja magát ezen személy.”
Alapvető emberi és szabadságjog a nemzetiséghez tartozás kinyilvánítása. Ezt garantálja az SzK Alkotmánya is, ezért tartom botrányosnak, hogy a romaügyi kormánybiztos és/vagy hivatala az alkotmánynak ellentmondó módon akarja eldönteni/eldöntetni– a durva jogsértésre a helyi önkormányzatok vezetőit és alkalmazottait kötelezve! –, hogy egy adott személynek milyen a nemzetisége, azaz: roma, vagy más-e.
A döbbenet azért nő egyre bennem, mert eszembe jut: mintha már lett volna példa ilyesmire a történelem során! A II. világháború környékén, amikor valakik eldöntötték, kinek milyen a nemzetisége…, s ők még tovább is mentek, a meghatározás más jeleit (faj) is bevetették, sőt (!) javasoltak valami megengedhetetlen „megoldást” is. Ebbe inkább bele se gondoljunk!!!
Az ominózus kormánybiztosi megkeresést végiggondolva, „azt is utasításba adhatnák”, hogy amennyiben valakinek csak egy nagy- vagy dédszülője magyar volt, esetleg a legelterjedtebb magyar vezetéknevek valamelyikével (Tóth, Varga, Nagy, Horváth) bír, akkor ő már bizony magyar?! Mert ha így lenne, akkor kiderülne, hogy Szlovákia lakosságának legalább a fele magyar… A logikai csavarokat félretéve: az alkotmányos megfogalmazásnak megfelelően van egy intézmény, amely arra hivatott, hogy mindenki meghatározza önnön nemzetiségi hovatartozását.
A szerző az MKP OT elnöke
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
