Az alábbiakban Ivancsó István görögkatolikus parókus, teológus, a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Főiskola tanára Ikon és liturgia című könyvéből olvashatnak részletet, melyben Andrej Rubljov XV. századi Troica (Szentháromság) ikonjáról ír, többek között Pavel Florenszkij nyomán.
Az Ivancsó István írásából vett szemelvényeket szerkeszett formában közüljük.
Andrej Rubljov (1360–1430) Szentháromság ikonja 1411-ben készült. Mérete 142 x 114 centiméter. A Troica (Троица) című ikont 1551-ben kanonizálták (Sztogláv).
Andrej Rubljov ikonján hitünk legnagyobb misztériumának, a Szentháromságnak képi megjelenítését láthatjuk. A szent életű ikonfestő fölhasználja az Egyház ikonográfiai hagyományait, egyszerre mélységet és egyértelműséget teremt, személyisége maradandóan belevésődött az alkotásba.
Teológiailag Rubljov Troicája pünkösd keretében érthető. Tartalma kezdettől fogva a pünkösdi titok volt. Pünkösd és a Szentháromság misztériumának kapcsolata által ünnepi ikonnak számít. Jézus – János által elbeszélt – búcsúbeszédének képi ábrázolását „olvashatjuk” itt. Teljesen betölti az ikont az itt megnyilvánuló Szentháromság titka.
Rubljov Szentháromság-ikonja az ősatya, Ábrahám vendégszeretetét ábrázoló, egészen a IV–VI. századig visszavezethető ikontípus hosszú sorába tartozik… Radonyezsi Szent Szergej a szeretet e képét a mamrei istenjelenés (Ter 18,1–15) kanonikus formáiba rögzülten látta meg. Ezt a tapasztalatot, a szellemi világ újfajta látásmódját Rubljov is átvette, s így festette meg a Szentháromság-ikont. Ez az ikon magát a Szentháromságot mutatja meg egy döbbenetes erejű látomásban… Egyszerre régi és új, egyszerre őskép és másolat, új kánonná, új mintává válhatott… (vö. Pavel Florenszkij)
„Az ikonfestészet ugyanaz a szemnek, mint a prédikáció a fülnek, de nem azért, mert az ikon közvetve adja vissza egy beszéd tartalmát, hanem mert a beszéd és az ikon is elválaszthatatlan közvetett tárgyától, lényegük ennek közvetítése, tárgyuk lelki valósága pedig azonos.” (Pavel Florenszkij)
A Szentháromság-ikont szemlélve a három isteni személy révén a teljes üdvgondozás jelenik meg lelki szemeink előtt. A bal oldali angyalban az Atyát, a középső angyalban a Fiút, a jobb oldali angyalban a Szentlelket láthatjuk meg. A kompozíció vezérmotívuma a kör, amely többszörösen ismétlődik az ikonon.
„A szeretet nemcsak a három személyt fogja össze a szentháromságos belső életbe, hanem bennünket, embereket is belevon abba.” (Johannes Modesto: Die Dreifaltigkeit)
Az Atyát jelölő angyal a két másik angyal felé hajtja meg a fejét, valamint az ikon felső részén lévő hegy és fa is feléje hajlik. Felső ruhájának a színe áttetsző, halványbíbor; az alsó ruha kékje épphogy csak kilátszik. A kék szín az istenséget jelöli. Jobbjával a Fiúra, a középső angyalra mutat.
A három angyal közül a középső a Fiút jelenti. A Fiú az Atya akaratát teljesíti, s ez a testtartásában is látható: enyhén meghajtja felé a fejét és egész testét is. Ruhája bíbor tunika és kék felső köntös. Ez jelzi, hogy emberségét átfogja az istensége.
Ikonunkon a Szentlelket jelképező angyal jobb oldalon helyezkedik el. Meghajlásával és egész lényének mozdulásával ő a középpont az Atya és a Fiú között: ő a közösség Lelke. „A Szentlélek által ismerjük meg Krisztust, az Isten Fiát, és a Fiú által szemléljük az Atyát.” (Damaszkuszi Szent János). Kék színű tunikája nagy részben látszik, felső ruhájának színe zöldes, az újjáteremtő életerő színe.
Az ikon középpontja és súlypontja az oltár közepén lévő kehely és a fölé magasodó fa (keresztfa fája) összefoglalja a megváltás egész művét. Az oltár szemlélő felöli oldalán egy nyílás látható, amely jelöli azt az üreget, amelyet az Eucharisztia és az ereklyék őrzésére használtak. A két szélső angyal lábának és testének vonalát követve egy kehely kontúrja bontakozik ki a szemlélő előtt. Közepében pedig a Krisztust megjelenítő angyal kapott helyet. Ebben is az ő áldozatára való szimbolikus utalást lehet meglátni.
A háttérben lévő ház az Atya házára utal „Atyám házában sok hely van” (Jn 14,2); a fa, az élet fája, az örökkévalóság fája. A Paraklétosz mögötti szikla (amelyen halványan látható hasadék van) utal arra, hogy a Szentlélek életet árasztó folyamai Krisztus misztikus sziklájának nyitott oldalából fakadnak.
A keresztény Kelet és Nyugat ragyogó épületei és mozaikjai a hívők egyetemes öröksége, s magukban hordják a hit- és ünneplésbeli teljes közösség ígéretét, merném mondani zálogát. Ez (a teljes közösség), miként Rubljov híres Szentháromság-képén, egy mélységesen eucharisztikus Egyházat tételez föl és követel, mely közösen részesedik a megtört kenyér által Krisztus misztériumában, s mintegy elmerül a három isteni személy kimondhatatlan egységében: ezáltal az Egyházból magából lesz a Szentháromság „ikonja”. (II. János Pál pápa Ecclesia de Eucaristia, 50)
„A Szentlélek, ki megelevenít és megszentel minden lelket, a Háromság egységében az Atyával és Fiúval együtt tündöklik”. (Felmeneteli ének, 4. hang.)
Forrás: Ivancsó István: Ikon és liturgia; karmelitaikon.blogspot.com
Fotó: Nyíregyházi Egyházmegye; wikipedia
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
