Misszionárius, tanár, spirituális, lelki kísérő, lelkivezetők képzője, elöljáró – százéves lenne Nemes Ödön SJ. Fiatal jezsuitaként szökött ki a kommunista Magyarországról, Japánban szolgált négy évtizedet misszióban. A ‘90-es években az erdélyi kispapok lelki vezetője, majd Magyarországon elöljáró, lelki vezető és lelkivezető-képző volt.
„Amit csinálok, azt szabadon, örömmel és szeretettel tegyem” – ez volt a jelmondata.
Nemes Ödön 1926. május 27-én született Győrben, katolikus tisztviselő családban. A budai ciszterci gimnázium elvégzése után 18 évesen, 1944-ben lépett be a Jézus Társaságába. 1944–46 között a zugligeti Manrézában volt novícius. 1946–49 között Szegeden filozófiát tanult, majd az erősödő kommunista diktatúra elől sok más fiatal jezsuitához hasonlóan külföldre szökött.
Negyven év Japánban
Ő kérte magát japán misszióba. Döntésében befolyásolta, hogy a ledobott két atombomba hatalmas szenvedést okozott ennek a népnek. Az első magyar jezsuita volt, aki közvetlenül Japánba ment, nem pedig Kínából került a szigetországba. 1949–52 között Jokoszukában japán nyelvet tanult, és közben elkezdett angolt tanítani.
1952–56 között Torontóban végezte el a teológiát, 1955-ben pappá szentelték. Itt is szoros kapcsolatban állt a helyi japán közösséggel. 1957–61 között Kóbéban angol nyelvet tanított, a Mária-kongregáció vezetője volt.
1961-ben átkerült a japán jezsuita provincia kötelékébe. 1961–68 között a Jokohama közelében lévő Eikó Gakuen középiskolában volt angoltanár és lelkivezető. 1968–72 között a japán jezsuita skolasztikátus rektoraként dolgozott Tokióban. 1972–77 között a kamakurai lelkigyakorlatos házban, majd 1977–82 között a tokiói skolasztikátusban tartott lelkigyakorlatokat. 1983-ban a tokiói Komaba városrészben fekvő jezsuita rendház elöljárója volt. 1984-től a tokiói szegények között végzett szociális munkát.
Dolgozott börtönben, sérültek bentlakásos intézetében, alkoholistákkal, aktív volt a jegyesoktatásban. Több lelkiségi könyvet írt japánul, később ezt a feladatot magyarul is folytatta.
Visszatérés: Erdély és Magyarország
1993-ban hazatért. Először három évig a gyulafehérvári szemináriumban volt a kispapok lelki vezetője, majd 1996–2002 között a budapesti Sodrás utcai rendház elöljárója és a tartományfőnök segítője (socius) volt.
Részt vett a Házas Hétvége mozgalom hazai meghonosításában és a Semmelweis Egyetem lelkigondozói képzésének megalapításában. Aktív volt a szerzetesek képzésében is. A jegyeskurzusok mintájára elindította a Boldog Közösségi Élet kurzusokat, amelyeken szerzetesrendek növendékeit készítette fel a mindennapokra a szerzetesi közösségekben.
2011-ben bekövetkezett haláláig lelki kíséréssel és lelkigyakorlatok adásával is foglalkozott.
Rendtársa, missziós társa, Nemeshegyi Péter SJ így emlékezett rá: „Négy dolog volt számára annyira fontos, hogy azokat semmi áron el nem hagyta: a keresztény hit, a szabadság, az öröm és a szeretet, mégpedig az ingyenes, feltétel nélküli szeretet. Meghitt kapcsolatban élt Istennel, Jézussal. Hitt rendületlenül abban, hogy Isten szereti őt. Életcélja pedig az volt, hogy megtapasztalja Isten és az emberek szeretetét, és segítsen másokat e szeretet megtapasztalásában.”
Nemes Ödön egy 2011-ben készült videóban mesélt önmagáról, útjáról, hivatásáról. A Kovács Lajos által a Jezsuita Stúdióban készített felvétel ITT tekinthető meg.
Forrás és fotó: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
