Ébredni látszik Csipkerózsika-álmából az Európai Unió. Az elmúlt évtizedekben a globális politikában szinte súlytalanná váló szervezet most helyet követel magának a világ dolgait igazítók asztalánál.
Az antré persze nem sikerült résmentesen. Josep Borrell kül- és biztonságpolitikáért felelős főképviselő ugyanis kijelentette, pontosabban megírta a blogján (!!!), az Uniónak mindenképp fontos szerepet kell játszania az Oroszország és a NATO között zajló egyeztetéseken, így a küszöbön álló tárgyalássorozatra mindenképp szeretnének meghívót kapni. Félreértés ne essék, Borrell követelése teljesen jogos, a NATO-tagállamok jelentős része EU-tag, ráadásul, ha kitör a balhé, az bizony az Unió hátsó udvarában játszódik majd le.
A gond azzal van, hogy Borrell és az Európai Unió az utóbbi években minden erejével azon volt, hogy a legkevésbé se lehessen komolyan venni geopolitikai témákban. Se!
Nem volt (globális) válság, amelyet Brüsszel ne kezelt volna félre, a migrációtól a líbiai polgárháborún át a koronavírusig. Rengeteg „munka” van abban, hogy az orosz és amerikai diplomácia épp a fejük felett kíván dönteni a legfontosabb biztonságpolitikai kérdésekben. Borrell ráadásul személyesen is felelőssé tehető azért, hogy az EU ennyire súlytalanná vált, emlékezetes februári moszkvai útja során gyakorlatilag közröhej tárgyává tette saját magát és a szervezetet is.
A főképviselő azt követően fedezte fel magában az új de Gaulle-t, hogy az oroszok pénteken előrukkoltak egy javaslatcsomaggal, amelynek mentén szerintük rendezni lehetne az egyre fagyosabb amerikai-orosz viszonyokat. Jellemző részlet, hogy a a biztonságpolitikai garanciákat tartalmazó dokumentumot az amerikai diplomáciának nyújtottak át, Borrell erre reagálva dühöngött egy sort, mondván, mi az, hogy az Európai Uniót meg sem hívják az egyeztetésre.
Ugyanebben a bejegyzésében Moszkvába is megpróbált belerúgni, mivel, írja ő, az oroszok mindent megtesznek azért, hogy meggyengítsék Kijevet, így az Uniónak
a legjobbat kell remélnie, de a legrosszabbra kell felkészülnie
Oroszországgal kapcsolatban. Borrell rendkívüli éleslátásról tanúbizonyságot téve kijelentette, Moszkva a kialakult válságot arra használja, hogy átrendezze az „európai biztonságpolitikai keretrendszert”. Ráadásul tudatosan dolgoznak azon, hogy az Európai Uniót kihagyják az egyeztetésekből, amelyet viszont Washington biztos nem enged majd, hiszen, írja,
amerikai szövetségeseink nem esnek bele ebbe a csapdába!
Bár a tárgyalássorozatnak még céldátuma sincs, az azért biztosra vehető, ha meghívást is kap néhány brüsszeli csinovnyik, sok beleszólásuk nem lesz a dolgok alakulásába. Miért is lenne? Az európai államok belekényelmesedtek az USA által garantált békébe, s bár történelmileg elkerülhetetlen volt, hogy a háború utáni talpra állásig Washington garantálja a kontinens biztonságát, azt követően sem változott semmi. Emlékezzünk csak vissza, maguk a németek háborodtak fel azon, hogy Trump elnök amerikai csapatokat vont ki Németországból.
Egyelőre nehéz megjósolni, milyen eredménnyel zárul az egyeztetés. Valószínűleg semmilyennel. Eleve valószínűtlen, hogy az USA vállalná a keleti irányú NATO-bővítés teljes leállítását.
Nem csak az arcvesztés miatt. Moszkva sakkban tartásához elengedhetetlen fenntartani Ukrajnával a jó viszonyt, ha csak látszatintézkedések és oroszellenes retorika formájában, hát akkor úgy. Borrell és az Európai Unió kapcsán pedig az a legszomorúbb, hogy teljesen világos, hiába fogalmaz meg egyébként jogos követelést a főmegbízott, az már most borítékolható, hogy az elefántok csatájában a kisegér sorsa legfeljebb az agyontaposás lehet. Jó lenne ezt elkerülni!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
