Hálaadó szentmisével emlékeznek szeptember 13-án, vasárnap a budapesti Szent István-bazilikában Salkaházi Sára szociális testvér boldoggá avatásának 20. évfordulójára. A 10 órakor kezdődő ünnepi szentmisében életéért és az elmúlt két évtizedben megtapasztalt folyamatos közbenjárásáért adnak hálát.
A Szociális Testvérek Társasága az ünnepi alkalomra különösen várja mindazokat, akik az elmúlt húsz évben Sára testvért választották védőszentjüknek. Az ünnepi szentmisén ők külön áldásban is részesülnek.
***
Boldog Salkaházi Sára 1899. május 11-én született Kassán, Schalkház Sarolta Klotild néven. Tanítónői oklevelet szerzett, rövid ideig tanított, majd könyvkötőnek tanult, később pedig húga kalapüzletében dolgozott. Emellett újságíróként, íróként és lapszerkesztőként is tevékenykedett. Erős szociális érzékenységgel fordult a társadalmi különbségek és a lányokat, asszonyokat érintő kérdések felé.
Szülővárosa közéletében is aktívan részt vett, írásaiban pedig a kisebbségi sorba kényszerített magyarság sorsára is reflektált. Első novelláskötete, a Fekete furulya 1926-ban jelent meg.
Életében döntő fordulatot jelentett, amikor 1927-ben megismerkedett a Kassán letelepedő szociális testvérekkel. Elvégezte az általuk szervezett szociális és népjóléti tanfolyamot, majd 1929-ben belépett a Slachta Margit által 1923-ban alapított Szociális Testvérek Társaságába. Első fogadalmát 1930-ban tette le. A közösségben írói, szociális, szervezői és pedagógiai adottságai egyaránt kibontakozhattak.
Salkaházi Sára áldásos szolgálatának jelentős része a Felvidékhez kötődött.
Először Kassán szervezte meg a Karitász munkáját, majd 1932 őszén Komáromba helyezték, ahol szintén a Karitász tevékenységét irányította.
Emellett a gyermekkonyhára felügyelt, heti huszonhat órában hitoktatást tartott, szerkesztette a Katholikus Nő című folyóiratot, kegytárgyüzletet vezetett, a szegények menházában végzett feladatokat, valamint családokat látogatott.
Fotó forrása: Magyar Kurír
1934-től a szlovenszkói magyar nők szervezésével bízták meg. Esterházy Lujzával együtt létrehozták a Katholikus Nőszövetséget, amelynek Sára 1937-ig országos vezetője volt.
Munkája során nyolcvan egyesületi vezetővel állt állandó levelezésben, kurzusokat szervezett, és bejárta a Felvidék és Kárpátalja városait, ahol katolikus lányoknak és asszonyoknak tartott előadásokat.
1934-ben kimerült állapotban ismét Kassára helyezték vissza. 1937 augusztusában végleg elhagyta szülővárosát és Budapestre költözött, de későbbi munkája során is szoros kapcsolatban maradt a térséggel: 1938 és 1939 között a szepesi és kassai, 1939 és 1941 között pedig a técsői, majd a rahói járás szociális előadójaként dolgozott.
Felvidéki kötődését ma is őrzi többek között a Szepsiben működő Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont is, amely az ő nevét viseli.
Salkaházi Sára 1940 pünkösdjén tette le örökfogadalmát. Jelmondata ez lett: „Alleluja! Ecce ego, mitte me!” – „Íme itt vagyok, engem küldj!” A nemzetiszocializmus térnyerésével szemben a Szociális Testvérek Társasága minden eszközzel fellépett.
Sára testvér egyre erősebben érezte a késztetést arra, hogy szükség esetén életét is felajánlja az egyház és a közösség üldözésének idejére. Ezt az életfelajánlást 1943. szeptember 14-én, teljes titoktartás mellett tette meg a budapesti anyaház Szentlélek-kápolnájában.
A német megszállást követően a szociális testvérek jelentős szerepet vállaltak az üldözöttek menekítésében. Mintegy ezer ember köszönhette nekik az életét, közülük mintegy százan személy szerint Sára testvér segítségének.
1944. december 27-én a nyilasok körülzárták a Bokréta utcai munkásnőotthont, amelynek Sára testvér volt a vezetője. Bár a letartóztatást elkerülhette volna, nem menekült el. Őt is elhurcolták, majd még aznap este társaival együtt a jeges Dunába lőtték a Szabadság híd lábánál.
A kivégzés előtti pillanatban Sára testvér letérdepelt, égre emelte tekintetét, és keresztet vetett magára.
Hősies embermentő tevékenységéért a jeruzsálemi Jad Vasem intézet 1972-ben a Világ Igazai közé választotta. 1996-ban posztumusz Bátorság érdemjelet kapott. Boldoggáavatási eljárását a Szociális Testvérek Társasága 1996 végén kezdeményezte, amelyhez a Szentszék 1997 januárjában adta meg az engedélyt.
XVI. Benedek pápa 2006. április 28-án írta alá a boldoggáavatási dekrétumot, az ünnepélyes kihirdetésre pedig 2006. szeptember 17-én került sor a budapesti Szent István-bazilika előtti téren. A boldoggá avatási szentmisét Erdő Péter bíboros mutatta be.
Salkaházi Sára életének és vértanúságának emléke ma is eleven: szeptember 13-án a Szent István-bazilikában hálaadó szentmisével adóznak annak az életnek, amelyet ő mások szolgálatára és végül az üldözöttek megmentésére ajánlott fel.
BN/Szociális Testvérek Társasága/Magyar Kurír
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
