Egy életen át tartó mély bizalom, misztikus és erős kötelék. Ezek mind eszünkbe jutnak akkor, amikor ikrekkel beszélgetünk. Nem volt ez másképp az egypetéjű Dobos ikrek esetében sem, akikkel szolgálati helyükön, a szentesi MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezrednél találkoztunk.
A két perccel idősebb és két centiméterrel magasabb Dobos Alexandra őrvezető az ezred vezetéstámogató szakaszánál dolgozik híradó katonaként, míg testvére, Brigitta a műszaki-építő századnál útépítő beosztásban szolgál, szintén őrvezetőként. Alexandra 2016-ban, barátja javaslatára vett részt a szentesi alapkiképzésen. „Inspiráló és motiváló volt számomra, hogy megismerhetem a saját teljesítőképességem határait, így jelentkeztem, amit azóta sem bántam meg, mert egy igazán befogadó, segítő és bajtársi kapcsolat alakult ki az egységünknél” – mondta. Alexandra már az alapkiképzésről is sokat mesélt Brigittának, aki ikertestvére után két évvel, 2018-ban jelentkezett katonának a szentesi ezredhez. „Leginkább Alexandra élménybeszámolói voltak azok, amik meggyőztek, de emellett az is szimpatikus volt számomra, hogy a honvédségnél egy kiszámítható és tervezhető pálya rajzolódott ki előttem, ahol becsülettel meg tudom állni a helyem” – árulta el Brigitta.
A külső hasonlóságok mellett a lányok természetesen számos belső tulajdonságukban is egyformák. „Már az anyaméhben is, és most is egyek vagyunk, ez egy olyan erős kötelék, ami nem fog megváltozni” – mondták, hozzátéve: nem véletlen, hogy egymás legnagyobb bizalmasai. „Nincsenek közöttünk tabuk, mindent megosztunk egymással és kikérjük a másik véleményét a fontos kérdésekben.”
Mindkettőjük életében fontos szerepet tölt be a mozgás, Alexandra szabadidejében fut, Brigitta pedig úszik. Mindketten nagyon szeretnek airsoftozni és görkorcsolyázni. A háziállatok tekintetében is közös az ízlésük, kutyák és macskák veszik körül őket. Szórakozni is együtt járnak már kamaszkoruk óta, azonban hangsúlyozták, hogy számukra ebben nincs semmi kényszer, teljesen természetes számukra, hogy ott vannak egymás közelében. Amikor arra kértük őket, hogy egy szóval fejezzék ki mit jelent számukra a másik közelsége, mindketten ugyanazt mondták: „a biztonságot”.
A lányok elmondták: természetesen akkor sem esnek kétségbe, amikor nem lehetnek egymás mellett, sőt próbálják úgy irányítani az életüket, hogy ne minden tevékenységüket együtt végezzék. „Szandi két évvel előbb vonult be és már előtte sem egy településen éltünk. Amikor az ő hatására én is jelentkeztem az alapkiképzésre, mindketten megfogalmaztuk, hogy nem szeretnénk egy alegységnél szolgálni, mivel tudjuk magunkról, hogy külön-külön is megálljuk a helyünket” – mondta Brigitta. „Számomra is fontos volt, hogy lehetőségünk legyen külön utakon is bizonyítani magunknak és a bajtársainknak is a rátermettségünket” – vette át a szót Alexandra.
A hasonlóságok mellett természetesen vannak dolgok, amiben különböznek. A leghangsúlyosabb különbségeket a lányok a következőkben látják: „nem ugyanazok az emberek szimpatikusak nekünk, bár a baráti társaságunk közös, a fiúk terén azonban nagy az eltérés” – nevettek össze. „Brigi például nem szereti a horrorfilmeket sötétben nézni, én meg csak úgy szeretem. Viszont a konyhában például sokkal ügyesebb, mint én” – sorolta a különbségeket Alexandra.
Természetesen a hasonlóság eddigi életük során is szült már humoros történeteket, ez szolgálatba állásuk után sem változott. „A bevonulásom után nem sokkal, épp a reggeli sorakozóra gyülekeztünk és Szandi odajött hozzám beszélgetni, amikor megjelent a rajparancsnokunk és rá szólt: »Dobos, maga miért nem állt még be az alakzatba?« Utána pedig meglátott engem és egy pillanatra nem értette, hogy mi történik… Amikor leesett neki, persze mindannyian jót nevettünk”- mesélte Brigitta.
A lányok elárulták, még a középiskolában volt egy alkalom, amikor ez kifejezetten az előnyükre vált, hogy nagyon hasonlítanak egymásra. „Irodalom órán, a tanárunk versmondásra kérte fel Brigit, aki nem akart az egész osztály előtt szerepelni. De mivel jól mondott verset, így a tanárnő a következő órák során is felkérte erre, azonban ő továbbra sem akart szerepelni. Az egyik óra elején, amikor újra megkérte én azonnal felálltam és elkezdtem szavalni. A tanárnőnek ez nem tűnt fel, mivel mindig egymás mögött ültünk” – elevenítette föl Alexandra. „Azóta is sokat viccelődünk azon, hogy itt az alakulatnál milyen jó lenne, ha Szandi helyettem megcsinálná a fizikai felmérés futás részét én meg helyette a fekvőtámaszokat, de természetesen ez megmarad a humor szintjén. Valamint a középiskolai tanárunknak is elárultuk már azóta az akkori csínyünket” – fűzte hozzá Brigitta.
A lányok a következő két hetet biztosan, hogy külön töltik, mivel Brigitta határszolgálatra indul, míg Alexandra Szentesen folytatja híradó hivatását. Mindketten elmondták: hogy bár a különválást megérzik, de mindketten tudják, hogy bajtársaik mellett – a távolság ellenére is – mindig számíthatnak egymásra.
Kép: Kertész László
Ördög Kovács Márton
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
