A szomszédos államot megtámadta a szomszédja. Szörnyülködünk, felháborodunk és szorongunk.
Szavakban kiállunk a megtámadott mellett, az országunk másokkal együtt gazdasági és pénzügyi szankciókat vezet be az agresszorral szemben. Közben menekültáradat indult el felénk is, és mi, nagyon helyesen, befogadjuk a menekülőket.
Legalábbis azokat, akiket átengednek a vezetőik. Közben féltve gondolunk az ottmaradottakra, akik nem jöhettek, mert még hadra foghatók az agresszor ellen.
Többen már korábban is elindultak ebből az irányból, akkor még nem a háború elől menekülve, csak az otthoni szegénység és reménytelenség miatt munkát vállalni. A mieink is ennek reményében keltek útra – máshova. De most nem ez a kérdés.
Az a kérdés, hogy mit tehetünk mi kisemberek, amikor a szomszéd országot megtámadják és leigázzák. Az a kérdés, hogy hogyan segíthetnénk rajtuk.
Mert azonkívül, hogy tiltakozunk és hallgatólagosan is jóváhagyjuk az agresszor ellen foganatosított szankciókat, befogadjuk a menekülteket, szállást adunk nekik, talán nincs sok lehetőségünk. Ilyen helyzetben minden perc számít. Bizakodunk, hogy a konfliktus nem szélesedik nemzetközi méretűvé.
Mi mást tehetnénk még?
Hebehurgya önkéntesként ne menjen oda senki harcolni, még ha kapna is ott fegyvert, mert azért nálunk szigorúan megbüntetik az illetőt.
De anyagiakkal segíthetjük a megtámadott országot, üzemanyaggal, fegyverrel, gyógyszerrel, élelemmel, meg amire szükségük van. Ahogy megtehettük volna eddig is, és többé-kevésbé tették is sokan. Szót emelünk, tiltakozunk. Az országok pedig szankciókat vezetnek be. A szankciókra a támadó fölkészült. Hogy kiknek lesz haszna mindebből?
Akiknek érdeke volt korábban is Ukrajna gazdasági kiaknázása, eladósítása és elszegényítése.
Sorolhatnánk a kérdéseket, de kapunk-e rájuk választ? Mire végére érünk a kérdéseinknek, már időszerűtlenné is válnak. Mert valahogy megoldódik a helyzet. Megoldják a nálunk nagyobb hatalmak tőlünk függetlenül is. Talán mégsem árt, ha magunk is utánagondolunk kicsit, hogyan és miért kerülhetett sor minderre? Hátha sikerül majd elkerülnünk a hasonló helyzeteket!
És nem engedjük meg, hogy nálunk is semmibe vegyék az emberek alapvető jogait a nyelvhasználatra és a tisztességes megélhetésre. És nem engedjük meg, hogy támadjanak valakiket csak azért, mert más értékeket vallanak és más véleményen vannak, mint az hivatalosan elfogadott. Mert nem jó, ha megfeledkezünk a bajba jutottakról, ha nem segítünk rajtuk. Ha nem emelünk szót az érdekükben még azelőtt, hogy elfajulna a helyzet.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
