Egyre kevésbé védhető pozícióba sodorja magát a nyugat az ukrajnai háború kapcsán. Napok óta vonakodnak megírni a nyugati sajtóban, hogy ki lövi valójában a zaporizzsjai atomerőművet, most pedig az amerikai SEAL különleges erők egy volt tagja közölte: kizárt, hogy az ukrán különleges erők mértek csapást a Krím-félszigeten lévő Szaki légibázis ellen. Arról nem is beszélve, hogy az USA és Ukrajna az olyan alapvető gazdasági kifejezéseket, mint a “recesszió” és a “csőd”, a mainstream sajtóval karöltve próbálják átértelmezni, mert most épp nem előnyös számukra a valós helyzet. Ez az orosz-ukrán konfliktus 173. napja.
Továbbra is folyamatos tűz alatt áll a zaporizzsjai atomerőműben. Mivel az információs háborúban a Nyugat Ukrajnát támogatja, így a mainstream sajtó módszeresen kerüli annak leírását, hogy nagy valószínűséggel nem az oroszok, hanem az ukránok ágyúzzák Enerhodart. Egyrészt, a komplexum már március óta az oroszok kezén van, másrészt az erőmű túl közel a Krímhez, hogy az oroszok kockáztassanak egy katasztrófát (a félsziget vízellátása a Dnyepertől függ, nincs értelme sugárszennyezettséggel veszélyeztetni). Harmadszor pedig az ukránoknak eggyel több indokuk van támadni az erőművet, az oroszok ugyanis épp azon dolgoznak, hogy levágják az ukrán hálózatról, és rákössék a krími energiahálózatra.
Közben a donyecki fronton érdemi elmozdulás nem történt. Az oroszok lassan araszolnak előre, és bár az ukránok több fájdalmas ütést is be tudnak vinni az orosz katonai logisztikai ellátásnak, a háború menetének megfordítására egyelőre esély sem mutatkozik.
Sokan foglalkoznak még mindig a szaki légibázis elleni állítólagos ukrán támadásról, amely egyre inkább úgy tűnik, hogy ismét egy vörös vonal átlépését jelentette, ami a háború eszkalációja felé mutat.
Az állítólagos ukrán diadal kétes háttere
A Krím-félsziget nyugati felében lévő Szaki légibázist augusztus 9-én érte támadás, amely során több orosz katonai repülőgép is megsemmisült. A támadás több okból is nehéz kérdéseket vet fel.
Egyrészt, a légitámaszpont több mint 200 kilométerre van a frontvonaltól, és az amerikaiak elvileg az eszkaláció elkerülése érdekében nem adtak át az ukránoknak olyan csapásmérő eszközöket, amelyekkel mélyen a frontvonalon túlra, orosz területre is be lehet lőni (a Krím speciel nem ilyen, de ez viszonyítás kérdése).
Ahogy arra Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő is felhívta a figyelmet, a megsemmisült gépek egy része nem volt röpképes, az anyagi veszteségnél jóval kényelmetlenebb a politika veszteség, amivel Moszkva kénytelen szembe nézni.
Demkó szerint valószínűbb, hogy nem az ukrán különleges erők mértek csapást Szakira, hanem valamilyen rakéta/robotrepülőgép/drón csapás történt.
Az oroszok súlyos presztízsvesztesége a háború eszkalálódásával fenyeget. Miért?
Egyes ukrán tisztviselők néhány órával a támadás után már arról beszéltek (persze név nélkül) a nyugati sajtónak, hogy ők állnak a támadás mögött. Nem sokkal később Volodimir Zelenszkij ukrán államfő megdorgálta a szivárogtatókat, mert szerinte stratégiai hátrányt okozhatnak az ilyen nyilatkozatok. A támadás után 4 nappal jelentették be az amerikaiak, hogy az ukrán különleges erők számlájára írható a Szaki elleni támadás, a nyilatkozat fontosabbik része az volt, hogy tagadták, hogy amerikai fegyverrel követték el a csapást. Az ugyanis nyilván súlyos geopolitikai következményekkel is járhatna.
Az egyik fontos vörös vonal az ukrajnai háborúban, hogy a nyugat (papíron) nem ad át az ukránoknak olyan csapásmérő eszközöket, amelyekkel be lehet lőni mélyen a frontvonalak mögé orosz területre. Szaki kapcsán viszont rögtön felmerült, hogy az USA esetleg nagy (300 kilométeres) hatótávolságú ATACMS-indítókat adott az ukránoknak a HIMARS amerikai rakéta-sorozatvetők mellé.
Az USA tagadná, de a szellem kiszabadult a palackból
Az USA tehát tagad, ám hétfőn az amerikai SEAL haditengerészeti különleges alakulat egyik volt tagja, Chuck Pfarrer igen nyomós érveket sorolt fel amellett, hogy az USA-nak a kényelmesnél bizony több része van a Szaki légibázis elleni támadásban.
Pfarrer szerint
Nem kérdés, hogy szint lépés az ukrán háborúban, ami egyre kevésbé honvédő háború, de egyre inkább proxiháború jellege van (olyan háború, ahol egy adott területen két másik nagyhatalom feszül egymásnak).
Lényeges körülmény, hogy Moszkva és Washington számára előnyösebb lett volna, ha az orosz narratíva érvényesül, amely szerint hanyagság miatt történtek a robbanások a Szaki bázison. Mivel az ukránok nem tudtak lakatot tenni a szájukra, az oroszok most kénytelenek lesznek elégtételt venni valamilyen formában, mert nem mutatkozhatnak gyengének.
Sajátos nyugati valóságértelmezések
Egyéb furcsaságok is történtek az elmúlt napokban. Az Egyesült Államok recesszióba került, de az amerikai demokraták minden megmozgatnak, hogy ne kelljen ezt elismerni, ezért igyekeznek átértelmezni a recesszió definícióját, hogy ne kelljen kimondani a valóságot. Hivatalosan a recesszió akkor van, ha az adott ország két egymást követő negyedévben GDP-csökkenést szenved el.
Hasonló a helyzet Ukrajnával. Miközben a nyugati sajtó tele volt azzal, hogy Oroszország csődbe került, mert a nyugati szankciók miatt – hiába volt volna hajlandó és képes fizetni – nem fizethette meg tartozásait, addig Ukrajnával szemben nagy a hallgatás.
Pedig lénegében csődesemény történt, ugyanis nemrég az ukrán vezetés háttéralkut kötött az ukrán állam hitelezőivel arról, hogy két évre felfüggeszti a 20 milliárd dollár értékű nemzetközi kölcsönének adósságszolgálatát. Ez lényegében államcsőd, főleg, hogy a befektetők háromnegyedét érinti az intézkedés.
Körkép.sk, bbc, Portfolio,
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
