Bizonyos áttörést értek el a keleti fronton az oroszok, és ezt már nem csak az orosz milbloggerek, hanem nyugati források is közvetve megerősítették. A helyzet drámaira fordult Ukrajnában, az elemzők pedig arra figyelmeztetnek, hogy az amerikai katonai támogatási segély messze nem old meg annyi problémát, mint amire Ukrajnának szüksége lenne. Közben az oroszok a világháborús veszélyre figyelmeztetnek.
Még a múlt héten jelentek meg azok a hírek, amelyek azt állították, hogy az oroszok rövid idő alatt Sztyepovéig Ocseretyinéig nyomultak, több mint 3 kilométert haladva előre, ahol aztán elfoglalták a vasútállomást és lényegében az egész települést az ellenőrzésük alá vonták.
A nyugati források szerint a helyzet rendkívül súlyos. Az egyébként erősen ukránoknak szurkoló Julian Röpcke német újságíró obszcén megjegyezések kíséretében közölte, hogy valószínűleg az oroszok ellenállás nélkül haladhattak nyugat felé, mert az ukrán katonák feladták állásaikat.
Most az ukránok (konkrétan a tapasztaltabb 47. gépesített gyalogsági dandár) próbálja visszavenni a békeidőben 3000 lelket számláló falut.
A helyzet azért nevezhető drámainak, mert az oroszok olyan donbaszi településekre nyomulhattak be, ahol korábban nem voltak katonáik (2014 óta sem). De ami sokkal súlyosabb probléma, hogy Ocseretinénél húzódott az Avgyijivka elvesztése után meghúzott új védelmi vonal – ez magyarázza, miért az egyik legütőképesebb dandárt vezényelték oda a falu visszafoglalására.
Közben a Politico arról ír, hogy az amerikaiak „gigászi” katonai támogatást készülnek átadni Ukrajnának, és a Szenátus már kedden megszavazhatja a Képviselőház által már megszavazott 61 milliárdos csomagot.
Feltűnő azonban, hogy az amerikai csomagban nincsenek harckocsik, csak M2 Bradley lövészpáncélosok és M113-as páncélos szállítójárművek, illetve régi Humvee terepjárók.
Állítólag lőszerek és légvédelmi muníció is megy Ukrajnába, ám ennek jelentőségéről csak annak ismeretében vonhatnánk le következtetéseket, ha nyilvános lenne a mennyiségük – naponta több ezer, akár 10 ezernél is több lőszer fogy a fronton.
Az sem mellékes, hogy a 61 milliárd dolláros támogatási csomagnak közel az egyharmada gyakorlatilag csak az amerikai készletek újratöltését szolgálja, vagyis nem Ukrajnába megy. Egy másik 14 milliárdos része nemzetközi fegyverbeszerzési programokban való részvételt szolgál, ami szintén nem gyors és azonnali segítséget jelent.
Az amerikai Képviselőház döntését követően azonban tetőfokára hágott a világháborús hangulat. Szintén a Politico-ról származó információ szerint az USA katonákat küldene Ukrajnába, hivatalosan csak tanácsadói feladatokkal, nem harcoló alakulatokként – ez azonban csak retorikai, nem gyakorilati különbség.
Az érem másik oldala, hogy Washington szerint a katonák az Ukrajnának adományozott fegyverek nyomon-követésében és elosztásában fognak „segíteni”. Magyarul: az amerikaiak fogják meghatározni az ukrán stratégiai védekezés irányait és azt, hogy a front melyik szakaszán harcoló alakulatok kaphatnak majd eszközöket.
Ez már önmagában is arra utal, hogy a háborúban az ukránok kénytelenek lesznek az amerikai érdekek mentén a Krímet támadni. Ezt a sejtést támasztja alá a britek bejelentése is, akik
adnának át Ukrajnának rövid időn belül. A fenti képlet inkább a tavalyi, sikertelen ellentámadás utáni hadműveletekre emlékeztet, ahol az ukránok a Krím ellen próbáltak eredményeket elérni. Az angolszász hatalmaknak az elsődleges érdeke nem Ukrajna területi integritásának helyreállítása, hanem Oroszország visszaszorítása a Fekete-tengeren. Ennek rendelték alá például a tavalyi ukrán ellentámadás céljait is, amely, mint tudjuk, kudarccal és súlyos veszteségekkel végződött az ukránok számára.
Hivatalosan a Krím megtámadását azzal indokolják, hogy annak elvesztésével Oroszországot tárgyalóasztalhoz lehetne kényszeríteni. Az elmélettel két probléma van: Oroszország nem fogja feladni a Krímet, mert az azt jelenti, hogy a Fekete-tengerről és a Földközi-tengerről is kiszorul. Vagyis az oroszok elveszítik a Krímet, akkor tényleg egy lépésre kerülünk attól, hogy atomfegyver robbanjon az ukrajnai háborúban. Vagyis az angolszászok stratégiája súlyos katasztrófával végződhet.
Hozzátesszük, hogy az ukrán nemzetnek, amelynek szabadságára hivatkozva folytat a Nyugat proxiháborút, nem a Krímhez, hanem Kelet-Ukrajnához kötődik inkább.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter kedden kijelentette, hogy az USA, Nagy-Britannia és Franciaország Ukrajna támogatásával „az atomhatalmak közti közvetlen konfliktus szélére sodorta a világot”, ami katasztrófával végződhet.
„Rendkívül nyugtalanító az a tény, hogy épp a nyugati atomhatalmak triója tartozik a kijevi bűnszervezet-rezsim fő támogatója közé. MIndebben súlyos stratégiai kockázatokat látunk, amelyek növelik a nukleáris fenyegetettség szintjét”
mondta az orosz külügyér.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
