Több mint egy hete pattanásig feszült a helyzet Szaúd-Arábia és Irán között. Egyelőre még csak diplomáciai kardcsörte folyik. Teherán állítása szerint azonban Rijád szándékosan lebombázta a jemeni nagykövetségüket. Ez lehet akár casus belli is. A háború kitörésének esélyét növeli, hogy mindkét ország lakosságának döntőt többsége szimpatizál a konfliktus fegyveres megoldásával. A két állam légierejét összehasonlítva szinte borítékolható, hogy Irán húzná a rövidebbet, ha kitörne háború. Az is biztos, hogy Szaúd-Arábiának is fájna azért a győzelem, de az olajár miatt lehet, hogy mi is megéreznénk a konfliktust.
A két ország között azt követően robbant ki diplomáciai konfliktus, hogy Szaúd-Arábia január elején 46 másik emberrel együtt terrorizmus vádjával kivégezte az ellenzéki mozgalmakat támogató és az országban élő síita kisebbség jogaiért szót emelő Nimr al-Nimr síita főpapot. A kivégzés hatalmas felháborodást váltott ki Iránban. Szaúd-Arábia nagykövetségét tüntetők támadták meg és dúlták fel. Válaszul Rijád megszakította a diplomáciai kapcsolatait Iránnal, 48 órát adva, a külképviseleteik kiürítésére. Hasonlóan tett több, Szaúd-Arábiával több szövetséges állam is.
A két regionális hatalom, az iszlám szunnita ágának fundamentalista, vahabita irányzatát követő, arab Szaúd-Arábia és a síita, jellemzően perzsa Irán között évek óta vetélkedés zajlik a térség felett gyakorolt befolyásért. Az Egyesült Államok pedig most Rijádot támogatja, korábban azonban ez másképp volt, és talán nem is marad mindig így.
Dollár százmilliárdokat költött Szaúd-Arábia a hadseregére
A szaúdi királyságnak gyakorlatilag kimeríthetetlen anyagi források állnak rendelkezésére az olajtermelésből befolyó jövedelmekből. A hadseregükre pedig nem sajnálják a pénzt. Évtizedek óta dogoznak azon, hogy a térség első számú katonai hatalma legyenek, a fő rivális pedig nem más mint Irán.
Arzenáljukat többségében legfontosabb stratégiai partnerüktől, az Egyesült Államoktól vásárolták, és vásárolják a mai napig is. Az amerikaiak pedig a legmodernebb csúcstechnikát képviselő fegyvereket is eladják nekik. Erre két igencsak nyomós okuk van: egyrészt, Washington viszonya finoman szólva is igencsak feszült Iránnal, másrészt hatalmas üzletről van szó. Legutóbb 2010 decemberében jelentettek be egy gigantikus méretű fegyvervásárlást. Az Egyesült Államok tíz év alatt 60 milliárd dollár értékben szállít védelmi eszközöket Szaúd-Arábiának. Washington a harci gépeken kívül, elad még közel 200 darab harci és szállító helikoptert, nagy hatótávolságú rakéta- és radarrendszereket, illetve hadihajókat.
Az F-15 a szaúdi légierő legnagyobb számban használt gépe
A megrendelt arzenál legfoltosabb részét a 84 darab F-15 Silent Eagle „féllopakodó” vadászbobázó jelenti. Az eladás ellen annak idején még Izrael is tiltakozott, az F-15SE legfőbb erénye ugyanis a távoli csapásmérő képesség. Ez azért is lehet fontos, mert Iránnal nincsen közös szárazföldi határuk, így egy esetlegesen kirobbanó háború esősorban a levegőben dőlne el. Arról, hogy azóta mennyi gépet szállítottak le és mennyit állítottak hadrendbe ebből a típusból jelenleg még nincs pontos információ.
Eurofighter Typhoont
Szaúd-Arábia légiereje azonban még az új csúcskategóriás gépek nélkül is nagyon erős és korszerű, európai szemmel nézve pedig gigantikus méretű. Rendelkezésükre áll az F-15-ös különböző régebbi variációiból mintegy 160 darab. Ezek korszerűsítésére szintén leszerződtek az Egyesült Államokkal. 2011-ben vettek át a brit légierőtől 48 darab Eurofighter Typhoont, emellett pedig még van 80 darab Tornádojuk, melyek korszerűsítésére közel ötmilliárd dollárt különítettek el és folyamatosan zajlik. Ezeken felül természetesen jelentős mennyiségű felderítő, légtér ellenőrző és irányító, szállító és tankérgéppel rendelkeznek. Összességében elmondható, hogy légierejük, mind méretében, mind korszerűség tekintetében a világ legerősebbjei közé sorolható.
Szaúd-Arábia a tavaly tavasszal kirobbant jemeni polgárháborúba is beavatkozott a kormánypárti jemeni erők mellett. A szaúdi légierő annyi bombát szórt a Teherán által támogatott síita huszi lázadók feltételezett állásaira, hogy teljesen kifogytak a készleteik, így 1,3 milliárd dollárért vásároltak 22 ezer darab bombát az Egyesült Államoktól. A bobázások során a civil lakosságra sem voltak tekintettel, a légitámadásokban mintegy 2400 civil vesztette életét, ami ahhoz képest, hogy precíziós technikával rendelkeznek, nagyon magas szám.
Irán évtizedek óta nem jut korszerű fegyverekhez
Ma már kissé furcsának tűnhet, de a Khomeini ajatollah vezette iszlám forradalom 1979. februári győzelméig Irán volt az Egyesült Államok egyik legfontosabb köze keleti stratégiai partnere. Így a hetvenes években Teherán volt abban a helyzetben, hogy a legkorszerűbb amerikai fegyverekhez is hozzájuthatott. Alaposan be is vásároltak F-14-es Tomcatekből, F-4-es Phantomokból, és F-5 Tiger harci gépekből. Aztán az Egyesült Államok által bevezetett Irán elleni embargó miatt nemhogy nem juthattak hozzá újabb gépekhez, de még a meglévő állományhoz is teljesen megszűnt az alkatrész utánpótlás. Teherán azonban ezt a problémát megoldotta saját erejéből, így a lassan 40 éves vasak egy része még mindig repül. Mintegy 60 darab F-4 Pahntom, és 20-25 F-14 Tomcat állhat még szolgálatban.
F-14 Tomcat, mára matuzsálemnek számít
A gazdasági és technológiai izoláció arra kényszerítette Iránt, hogy saját fegyveripart építsen ki. Ennek segítségével bizonyára ért el sikereket, de tény: az amerikai eredetű repülőgép-állományuk felett alaposan eljárt az idő.
Ősrégi F-4 Phantom, iráni színekben
Iraktól zsákmányolt Mirage-ok
Az 1991-es Öbölháborúban Irak gyors és totális vereséget szenvedett az Egyesült Államok által vezetett szövetséges erőktől. Az iraki légierő megmaradt gépivel a pilóták – elkerülve ezzel a biztos pusztulást – Iránba menekültek. A jelentős mennyiségű, egykor iraki színekben repülő harci gépet pedig Teherán hadrendbe állította. Így most mintegy 24 darab, már szintén elavult francia eredetű Mirage 1 is erősíti az iráni légierőt.
Orosz gépek is repülnek
Iránnak nem sok lehetősége maradt a ’79-ben bevezetett embargó bevezetése után korszerű harci gépek beszerzésére. Végül Oroszországtól vásároltak 28 darab MIG-29-est, 1991-ban pedig mintegy 6-8 darabot „zsákmányoltak” Iraktól. Modernizációjukat hosszabb előkészítés után saját mérnökgárdával és szakemberekkel 2010-ben kezdték meg. Üzemeltetnek ezen kívül valamennyi Szu-24-est és Szu-25-öst is. Ezek a harci gépek azonban már az első Öbölháború idején is elavultnak számítottak. Mára pedig minden igyekezetük ellenére a MIG-29-es felett is alaposan eljárt az idő.
A MIG-29-et már Magyarország is régen kivonta a rendszerből
Tagadhatatlan az Iráni Légierő (IRIAF) folyamatos fejlődése, 2010 júniusában az első hazai gyártású pilóta nélküli repülőgép is teljesítette a próbarepülést és voltak egyéb más sikereik is.
Ennek ellenére kizártnak tekinthető, hogy évtizedek óta izolációban lévő Irán, az elavult, csupán saját erőből életben tartott és valamilyen módon fejlesztett gépparkjával felvegye a versenyt Szaúd-Arábiával szemben. A akkora a technikai különbség a két ország között, hogy kizárt Irán győzelme. Remélhetőleg sikerül a tárgyalóasztal mellett rendezni konfliktusukat, már csak azért is, mert egy esetleges háború az olaj világpiaci árára is hatással lehet.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
