A modern olimpiák történetében először indul menekültstátusú sportolók csapata. A tíz sportoló útja Rióig igencsak szívbemarkoló. Ismerje meg őket és rövid történetüket!
Rio: melyik magyar mikor látható?
A modern olimpiák kezdete, azaz 1896 óta több mint kétszáz nemzet válogatottja küzdött hazája dicsőségéért a nyári és téli ötkarikás játékokon. Most először a történelem során indul menekültstátusú sportolók csapata is. Tagjai öt dél-szudáni, két-két szír és kongói, valamint egy etióp, kvótát szerzett versenyző. A résztvevők utolsó előttiként, az olimpiai zászló alatt vonulnak majd fel az augusztus 5-ei megnyitón, és ha valamelyikük aranyérmet nyer, az olimpiai himnuszt játsszák el a tiszteletére. A csapat ruházatát a NOB biztosítja, a sportolókat az olimpiai faluban szállásolják el.
Nézzük, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának honlapja szerint kik is ezek a sportolók, honnan jöttek, és hogyan jutottak el Rióig!
Rami Anisz, 25 éves, Szíria, 100 méteres pillangóúszás
Fotó: Rio2016
„Az úszómedence az otthonom” – mondja a jelenleg 25 éves Rami Anisz. A még mindig fiatalnak számító, Szíriából elmenekült sportoló 14 évesen Aleppóban ismerkedett meg a sportággal.
Ahogy többi társának, neki is menekülnie kellett a háború sújtotta hazájából, így családja feltette egy Isztambulba tartó gépre, hogy Törökországban tanuló bátyjával éljen. Ennek már jó néhány éve. Rami Anisz azóta a Galatasaray sportklubbal készül. A dolog szépséghibája, hogy török állampolgárság híján nem versenyezhetett. Ezután a belgiumi Gentbe ment, ahol a korábbi olimpiai bajnokkal, Carine Verbauwennel tréningezik, heti kilenc alkalommal.
Yolande Mabika, Kongói Demokratikus Köztársaság, dzsúdó, középsúly
Fotó: Alex Ferro / Rio2016
A 28 éves Yolande Mabika a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti felén dúló harcok miatt szakadt el családjától. Visszaemlékezésében elmeséli, hogy gyerekként egy helikopter szedte fel, és elvitte a fővárosba, Kinshasába. Itt fedezte fel a dzsúdót. Mint mondta, a cselgáncs sosem adott neki pénzt, de erős szívet igen.
Edzője minden külföldi verseny alkalmával elkobozta útlevelét, és korlátozta ételfogyasztását, ráadásul ha elvesztett egy tornát, ketrecbe zárta Yolande-ot. Mikor 2013-ban Rióba jött, hogy a cselgáncs-vb-n részt vegyen, elmenekült a hotelből, és az utcán bolyongott segítséget kérve. Most Brazíliában él menekültként, és együtt edz Flávio Canto brazil olimpiai bronzérmessel. Igencsak optimistán áll az ötkarikás játékokhoz, szerinte érmet fog nyerni. Mint hozzátette, ez olyan lehetőség, amely megváltoztathatja az életét.
Paulo Amotun Lokoro, 24 éves, Dél-Szudán, 1500 méteres síkfutás
Fotó: IOC / Rio2016
A most 24 éves Paulo néhány éve még pásztorként őrizte családja jószágait Dél-Szudánban, ahol egész addigi életében háború dúlt. A fegyveres konfliktus miatt Kenyába menekült, ahol elhatározta, hogy világbajnok lesz. Jelenleg a többszörös világrekorder futó Tegla Loroupe kezei alatt dolgozik.
„Mielőtt Nairobiba jöttem volna, még sportcipőm sem volt” – mondta Paulo. Most nagyon boldog, hogy részt vehet az ötkarikás játékokon.
Juszra Mardini, 18 éves, Szíria, 200 méteres vegyesúszás
Fotó: Michael Kappeler / Europress/AFP
Érdekes, hogy Mardini az a sportoló, akivel több angolszász internetes oldal (BBC, The Guardian) is foglalkozott. A róla készült anyagokból kiderült, hogy a szíriai polgárháború elől menekült el. Útja során majdnem tengerbe fulladt, végül huszonöt nap alatt jutott el Magyarországon keresztül Berlinbe.
Most iskolába jár, naponta kétszer úszik, és azt mondja, megtalálta a helyét. „Hálás vagyok, hogy befogadtak és hogy az olimpiára készülhetek. Az úszás mentette meg az életemet. A vízben teljesen más életet él az ember. Amikor beugrom, elfelejtek mindent, ami velem történt. A vízben nincs polgárháború, a vízben béke van, megszűnnek a problémák.”
Yiech Pur Biel, 21 éves, Dél-Szudán, 800 méteres síkfutás
Fotó: IOC / Rio2016
Yiech Pur Bielnek 2005-ben kellett elhagyni otthonát az országában dúló harcok miatt, és egy észak-kenyai menekülttáborba került. Először a futballal próbálkozott, majd a futásra váltott, úgy érezte, ezzel nagyobb kontrollt tud gyakorolni saját sorsa felett.
„Meg tudom mutatni a menekülttársaimnak, hogy van számukra remény és lehetőség az életben” – mondta a sportoló a riói olimpiával kapcsolatban.
Rose Nathike Lokonyen, 23, Dél-Szudán, 800 méteres síkfutás
Fotó: IOC / Rio2016
Rose 10 éves korában menekült el Dél-Szudánból Észak-Kenyába. Egyszer egy tanára javasolta neki, hogy induljon egy 10 kilométeres futóversenyen. Ez volt az első megméretése életében, és egyből a második helyen ért célba.
Azóta Kenya fővárosában, Nairobiban egy edzőtáborban készül az ötkarikás játékokra. „Nagyon boldog vagyok, keményen fogok dolgozni, és bizonyítok magamnak” – mondta Rose.
Popole Misenga, 24 éves, Kongói Demokratikus Köztársaság, dzsúdó, középsúly
Fotó: IOC / Rio2016
Popole 9 éves korában szakadt el a családjától a háború miatt. Menekülés közben egy erdőben találtak rá, majd a fővárosba, Kinshasába vitték helikopterrel. Az elhagyott gyermekek otthonában ismerkedett meg a dzsúdóval. „Mikor gyerek vagy, szükséged van egy családra, amely instrukciókat ad, hogy mit csinálj. Nekem nem volt ilyen. A cselgáncs adott nyugalmat, fegyelmet és elkötelezettséget.”
Ha elvesztett egy versenyt, őt is ketrecbe zárták napokra, kávéval és kenyérrel. A történtek hatására a 2013-as riói világbajnokságon menekültstátust kért. Most pedig Yolande-dal együtt Flávio Canto társaságában készül. „Érmet szeretnék nyerni, és aztán felajánlani az összes menekültnek.”
Jonasz Kinde, 36, Etiópia, maratonfutás
Fotó: IOC / Rio2016
„Lehetetlen, hogy Etiópiában éljek: életveszélyben lennék” – mondja hazájáról Jonasz, aki már öt éve Luxemburgban él. A 36 éves sportoló franciaórákat vesz és taxit vezet azért, hogy meg tudjon élni. De a sportban sem utolsó. Tavaly októberben például 2 óra 17 perces idővel teljesítette a maratont.
Azzal kapcsolatban, hogy most Rio de Janeiroban részt vehet az ötkarikás játékokon, elmondta, nagy üzenet, hogy menekültek, fiatal atléták ki tudják magukból hozni a legjobbat.
Anjelina Nadai Lohalith, 21 éves, Dél-Szudán, 1500 méteres síkfutás
A most 21 éves sportoló 6 éves kora óta nem beszélt szüleivel, akiktől a háború miatt szakadt el. Fő motivációja, hogy segítsen rajtuk. Az észak-kenyai menekülttáborban iskolai futóversenyeket nyert, később pedig már professzionális edzővel készült.
Célja, hogy minél jobb helyezéseket érjen el nagy versenyeken, s ezáltal jelentős összeget keressen. Mint mondta, ha a futásból valami pénzdíj is összejönne, az apjának építene házat.
James Nyang Chiengjiek, 28 éves, Dél-Szudán, 800 méteres síkfutás
Fotó: IOC / Rio2016
James Nyang Chiengjiek 13 éves korában, hogy elkerülje a besorozást a lázadók gyermekhadseregébe, megszökött otthonról. A szomszédos Kenyába menekült, ahol egy olyan város iskolájába járt, amely ismert volt futóiról, és csatlakozott egy idősebb fiúkból álló csoporthoz.
Ahogy társainak, az elején neki sem volt futócipője, de nem érdekelte, mit visel. James persze megjegyezte, hogy sokszor szenvedett sérülést a nem megfelelő cipő miatt. A sportoló célja, hogy Rióban másokat – főleg menekülttársait – inspirálja.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
