A cikk apropóját a legutóbb több helyen is nyilvánosságot kapott Soros-nyilatkozat képezi.
Harmadik világháború
George bácsi a harmadik világháború előképével riogat bennünket az ukrajnai események kapcsán, előrevetítve a Zelenszkij által is unos-untalan ismételgetett képet, miszerint ha nem állítjuk meg közösen az ellenséget Ukrajnában, akkor egész Európát maga alá gyűri az elkövetkezendő események sora.
Ennek érdekében fegyverszállítmányokat sürget Ukrajnában tevékenykedő hitsorsosai számára. Nyilvánvalóan látszik, ha a megijesztett gójok eleget tesznek a felhívásoknak, úgy nekik természetesen annyival kevesebbe kerül az egész.
A hazai fizetett alkalmazottaik részéről ugyanezeket halljuk nap mint nap. Az egész hitközösség elfelejti megemlíteni, hogy ez a háború már elég régóta folyik, csak idáig még nem lőttek, legalábbis Európában nem.
A kétségbeesés viszont érthető a közelmúltbeli eseményeket végigszemlézve. A szomszédunkban egy olyan aszimmetrikus háború folyik, amelynek jelentőségét az amerikai polgárháború páncélozott hajók közti csatájával lehetne jellemezni. Az esemény ugyanis a megtörténtekor idejétmúlttá tette az addigi tengeri, vízi haditechnikát, annak ellenére, hogy a meccs döntetlenre végződött. Itt a döntetlen állás elérése az ukrán fél részére elérhetetlen lázálom az eseményeket látva.
Gyuri bácsi kétségbeesése érthető, hiszen az események sodrása részben, majdhogynem teljes egészében kikerült a társasága kezéből, és most kétségbeesetten próbálják összetartani a repedező maradék birodalmi álmaikat. Valószínűleg mindent be fognak vetni, ellenünk is.
Vizsgáljuk meg kontextusaiban, nyilván nem törekedve arra, hogy az egész összefüggésrendszert itt és most feltárjuk, hiszen egy cikk keretei ezt nem engedhetik meg.
Mi lehet ennek a „filoszemita bácsinak” az inspirációja vajon?
Ismerjük már a cselekedetei révén elég régóta ahhoz, hogy semmi olyan szándékot ne tételezzünk fel róla, mint az önzetlenség, valamely lakóhelye és azok lakói iránt való önzetlen szeretet, békevágy, vagy egyáltalán valamiféle jó szándék vezérelné. Itt hazát vele és hitsorsosaival kapcsolatban véletlenül sem emlegethetünk.
Covid-események
Nem látszik szorosan a témához (háborúhoz) csatlakozni, de mégiscsak, a hatásait tekintve nagyon is jó szolgálatot tett a regnáló hatalmaknak, féken tartani a népességüket, akiknek már azért vannak ötleteik arra vonatkozóan, hogy mit is kellene tenni.
Itt érintőlegesen ismertetjük a covid-események egy eddig nem taglalt aspektusát. Természetesen sokan írtak már a jelenségről, meg arról is, hogy kiknek áll érdekében mindez, mik lehetnek a mozgatórugók, kik a haszonélvezők stb. Természetesen nem áll szándékomban bárkinek a munkáját kisebbíteni, sőt, igen nagyon tisztelem a közzétevők belefektetett munkáját és kitartását. Ugyanis teljes ellenszélben kellett a publikációkat megjelentetni, ami nem kis érdem.
Az ukrajnai háború kapcsán láttak napvilágot azok az anyagok, melyek bemutatják a Gyuri bácsi-félék által fizetett kutatók áldozatos munkáját a víruskutatás, fejlesztés és mindezek konspiratív megvalósulása útjának egyengetése kapcsán. Szóba került az eltérő genetikai tulajdonságokkal kapcsolatba hozható vírustörzsek kutatásának göröngyös mezeje is, melyen minden nehézség ellenében ez a kitartó fajta végigment.
Pár éve rebesgették néhány helyen Bill Gates úttörő munkáját Afrikában a helyi értelmiségiek közt, mint aki lefektette az alapokat ehhez az embert próbáló feladathoz, amit fentebb vázoltam. Természetesen az érdemeit szegénynek nem ismerték el, és nemes egyszerűséggel a zsidó sajtó összeesküvés-elméletnek kiáltotta ki az egészet.
A motiváció? Gazdasági előnyök, mint látjuk, az egész bérenchadsereg követelte magába, de főleg másokba az amerikai terméket. Miért? Mert fúj orosz, fúj kínai, az nem hatékony, emberkísérlet.
Időzzünk el az emberkísérleteknél egy picit.
Lehet, ismerősen hangzik sokaknak az eugenika szó. Az eugenika alapjait a múlt század elején fektették le, a cél egy minden káros tulajdonságoktól (fizikai, mentális) mentes emberi faj mesterséges kitenyésztése volt. Mivel az értelmi szerzők zsidók, így adja magát: az alanyok is zsidók. Persze a kockázatosabb kísérleteknél a többi fajnak biztosított a részvétel elsősorban.
Sokaknak meglepő lehet, de hivatalosan az eugenikai kísérleteket Belgiumban fejezték be az 1960-as évek második felében.
Kiket találunk a terv kiagyalói és végrehajtói közt? Természetesen szinte teljesen fajtatiszta zsidókat, még az általuk szerkesztett Wikipédia szócikke is ebben az értelemben foglalkozik az eugenikával.
Véleményem szerint a kísérleteket csak hivatalosan fejezték be, de egyéb fedőszervezeteken keresztül tovább folynak a kutatások. Mivel ennyire motiváltak és kitartóak, ezért feltételezhetően (biztosan) egy régi becsípődésről lehet szó.
Nem mellékesen a kutatásaik kapcsán most olyan tömegpusztító technológia birtokában vannak, ami már hovatovább biztonságérzetbe is ringatja őket, mert „ha nem akarsz meghalni, akkor fizess, gój”.
Fizetnek is a kormányok, egymást túllicitálva, mert nem szeretnének szankciós csomagokat is a nyakukba kapni a vírus mellé.
Itt elérkeztünk ahhoz a ponthoz fentebb, amihez később még visszatérünk: a kormányok zsarolásához és azokhoz az eszközökhöz, amivel ezt végre lehet hajtani.
Környezetbarát megoldások Gyuri bácsi tulajdonában
Gyuri bácsi bevásárolt magának azokból a technológiákból, amik most hangsúlyos szerepet kapnak a háborús események kapcsán: gépjárműipar, zöldenergia-szektor, média, pénzügyi pozíciók.
Mire is tudja ezeket használni? Természetesen szeretné értékesíteni a tulajdonában lévő érdekeltségeinek a produktumait, de sajna ezidáig nem lökték fel az emberek egymást bevásárolni azokból a termékekből, amiket tulajdonol.
Az okok a következőek: a „környezetbarát elektromos autózás” technológiája már a vásárlás pillanatában elavultnak számított, tekintve, hogy több mint százéves történetre tekintenek vissza az ilyen technológiával készült járművek és nem véletlenül, hanem komoly gazdasági és technológiai versenyhelyzetben nem állták meg a helyüket a folyékony üzemanyagos társaikkal szemben.
Az elektromos autózás kapcsán már sokaknak feltűnt a végcél: nem lesz saját tulajdonú autónk, mert nem fogja megérni. „Hozzáférésünk” lesz a technikához.
A belső égésű motoros járművek visszaszorítása érdekében néhány éve, szerintem mindannyiunk emlékei közt élénken élhet, kitört a dízelbotrány, ami Amerikából indult ki.
Miért is volt szükség minderre? Tulajdonképpen sajnos a fiúk odaát nem tudtak már lépést tartani az ázsiai, de legfőképpen az európai technológiákkal, ezért szorították ki a német autóipart ezen a módon a piacukról.
Az amerikai autógyártás megjelenése Németországban a németek arculcsapása, másrészről kimondatlan bevallása annak a ténynek, miszerint négerekkel nem lehet jó minőségű, piacképes terméket gyártatni, még akkor sem, ha a folyamatot a legapróbb darabjaira szeleteljük.
Tulajdonképpen egy okosabb főemlős számára sem jelentene kihívást, de számukra (a négereknek) megoldhatatlan feladatot jelent az értékteremtő munka elsajátítása.
Megjegyzendő, hogy vannak olyan fejlesztések, amik túlmutatnak az elektromos járművek problémáin, de valahogy még a köztudatba sem kerültek be. Ez nyilván csak egy fatális véletlen.
A szélerőműves tévedésnek komoly hazai szakirodalma is van, minden érdeklődő rövid keresgélés után rátalálhat ezekre. Talán az sem véletlenül történt, hogy a mostani kormányzat sem támogatja az iparág fellendülését hazánkban.
A napelemek kapcsán végeztem saját számításokat is, mert igazán érdekelt. (Itt, a pékségben igazán jól jönne az ingyen energia.) Végeredményül azt kaptam, hogy a bolygón nincs jelenleg olyan felállítási pont, ahol az egyéb versenytársakkal szemben megérné telepíteni.
Kivételt képeznek azok a felhasználások, ahol kiépített elektromos hálózat hiányában kénytelen valaki telepíteni ezeket. (Mondjuk egy vadvédelmi kerítés telepítése kapcsán.) Itt nem lehet generálni olyan keresletet, ami az árakat leszállítaná arra a szintre, ahol bárkinek is megérheti a beruházás. Természetesen itt is jelen van az állami támogatás ezekre a rendszerekre, de ez nem tudja felülírni a műszaki problémákat.
Amennyiben a „megújuló” energia részarány hazánkban átlép egy küszöbértéket, annak súlyos energiaellátási gond lesz a vége, mert a szolgáltatók nem fogják tudni garantálni a folyamatos ellátást. Másrészről viszont a beruházóknak nem lesz vigasz akkor, amikor majd gondoskodni kell a berendezések cseréjéről és karbantartásáról.
Megállapítható tehát: az előzetes várakozásokkal ellentétben itt nem lesz ingyenebéd senkinek, mert mindannyian fizetni fogjuk az esetleges túlméretezés árát.
Építészeti megoldások ennek szolgálatában
Az energiaszektor egy meghatározó ágának számít a végfelhasználó mindenkori energiaigénye. Aki dolgozott már valamilyen ipari létesítményben, találkozhatott esetleg azzal a problémával, hogy a cégnek közölnie kell az energiaszolgáltatókkal a következő éves igényeit. Ez azért fontos, mert a szolgáltatónak az év minden egyes napjának, minden negyedórájára szükséges tervezettel rendelkeznie. Ez csak egy eleme a tervezésnek, de igen fontos láncszeme. Itt, a pékségben nekünk is kell foglalkoznunk ezzel.
A felhasználó elemi érdeke az energiamegtakarítás, amit megfelelő gazdaságossági számítások után tervekké formál, végrehajt, üzemi próbák után megvalósít, majd a következő évben tud realizálni, mint megtérülés. (A folyamat ennél bonyolultabb jóval, de senkit nem szeretnék ezzel untatni.)
Minden befektetés egy reális időn belüli megtérüléshez kell vezessen, mert egyébként, például esetünkben drágább lesz a zsemle, kevesebb lesz a haszon stb.
Gyuri bácsinak itt is vannak ötletei. Például nemrégiben volt Budapesten egy konferencia, ahol még nem hivatalos építési szabványokról értekeztek. Ezen a linken az érdeklődők megtekinthetik utólag is az eseményt.
Nem tehetek róla, de valahogy a résztvevők neveit olvasva, nekem a hitközség egyik kihelyezett gyűlése jutott eszembe róla.
Nagyon lelkes volt mindenki a jövő alakítása tárgykörében, de sajnos a megtérülési időkről, meg ehhez hasonló pórias dolgokról nem nagyon esett szó. Egy valódi méregdrága technológiáról van szó, aminek a megvalósítási forrásait is tudomásunkra hozták: megmondták, hol lehet a kölcsönöket felvenni és ezeknek az egyik feltétele az általuk kínált technológiai szabványok alkalmazása a beruházások során.
Természetesen itt is képbe kerül Gyuri bácsi mint önzetlen mecénása a zöld átmenetnek. Véletlenül benne van a finanszírozó alapok tulajdonosi körében is. Mint az elektromos autók esetében is, itt sem számolhatunk másod-, harmadpiaccal, ezért majd el kell fogadni, hogy a szent rétegrendek nevében csak hozzáférésük lesz az arra érdemeseknek ezekhez a technológiákhoz.
A trend iránya megengedi a feltételezést: a magánjellegű építkezéseket is eléri majd a hullám, tehát nem kell tulajdoni viszonyokkal bajlódnia az átlagpolgárnak, majd mindent intéznek helyette. Valaminek azért nyilván meg kell felelnie annak, aki szeretne hozzáférni az anyagi javakhoz.
Láthatóan Gyuri bácsi és galerije a régi elvet követi: egyik kezével az igényeket gerjeszti, a másikkal kiszolgálja azokat. Nincs másra szüksége, mint kézben tartani a hiteloldalt, a haszon az ellentételezésen keresztül viszont már nem virtuálisan realizálódik.
Nekem is könnyű dolgom lenne, ha virtuális kiflit tudnék árulni, majd egy konferencián elmagyaráznám a nagyérdeműnek, hogy tulajdonképpen ettek és jóllaktak, majd eladnám a raktáron maradt WC-papírt, mert ami jár, az jár.
A kormányokat ebbe a nemzetközi klímakonferenciákkal lehet belevonni, ahol mindenféle célokat lehet kitűzni. (A műszakiak ezért csináltak csalós szoftvereket, mert azzal volt elérhető az egyébként műszakilag nem megalapozott kívánságlista az autók esetében.)
A vonakodókat mindenféle szankciókkal lehet presszionálni, meg csalikat lehet elhelyezni a pályán. Ilyen csali például a szén-dioxid kvóta értékesítése más államoknak. Persze a felhasználók ebből sem jönnek ki jól, de nehéz átlátni ezt, a csábító összegeket nézve. Magyarország időben ismerte fel a csapdát, ennek köszönhetően állította le a szélerőművek telepítését.
Mint az elején említettem, háborúban állunk, ahol nem kézifegyverekkel vívják a csatákat, hanem intrikákkal, pénzzel, hisztériakeltéssel, félretájékoztatással, csalással, szerződésszegéssel, árulással.
Most lassan eljutunk a pontra, ahol Zelenszkij szankciókat fog követelni hazánkra is. Őszintén szólva nem sok esély látszik a nemzeti akaratunk véghezvitelére mindezen erők, események, tervek ellenében. Ennek ellenére nem kell lehajtott fejjel várnunk a teljes meghódításunkat, hanem emelt fejjel harcolnunk kell, mert így illik a magyarokhoz.
Rglvs Gy
(A szerző olvasónk.)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
