A szemünk előtt a magyar Hillary felépítése zajlik, akinek most egy feladata van: májusban minél több szavazót el kell vonnia az egyébként is lejtmenetben lévő MSZP-től.
Ami nem sikerült a Clinton családnak, az még sikerülhet az Obama és a Gyurcsány családnak. A férj minimum vitatott megítélésű kormányzása után a feleség is a hatalom csúcsára tör.
A mezőny csak első látásra erős. Clintonnét 2016-ban elsöpörte a népharag, ami részben a férje neoliberális szellemű kormányzása eredményeként lazított bankügyi előírások miatt hízott ekkorára. A Bill Clinton utáni időben ugyanis megfordították az amerikai jóléti modellt: addig a középosztály mondjuk 75 egységért megvásárolt egy ingatlant, aminek az értéke idővel 100 egységre ment fel. A növekmény a középosztály zsebét gyarapította, jutott belőle új családi házra, világ körüli útra vagy a gyerekek egyetemi tandíjára.
A másodlagos jelzálogpiaci válságnak nevezett buborék ezt követően alakult ki, és a fenti példánál maradva úgy írható le, hogy a 75 egységet érő ingatlant (jelzálog-követelést) száz egységért adták el, így a haszon nem a középosztálynál, hanem a bankoknál és spekulánsoknál kötött ki, míg a túlárazott hitelt vissza kellett fizetni. Nyolcmillió amerikai veszítette el így az otthonát. Barack Obama azt ígérte, hogy javít a Clinton és Bush családok elnöksége idején lejtőre került középosztály és a hagyományosan demokrata szavazónak számító szegények helyzetén.
Azóta kiderült, hogy a helyzet csak rosszabb lett, az amerikai átlagfizetés vásárlóértéke az utóbbi negyven évben alig növekedett. Sebaj, most Michelle Obama lépne férje nyomdokaiba, és magyarul is olvasható könyvvel jelentkezik be a nagypolitikába.
Bill Clinton, Tony Blair és Gerhard Schröder legjobb magyar tanítványa, Gyurcsány Ferenc sem tétlenkedett. Kormányzása siralmas mérlege, a rendszerváltoztatás utáni Magyarországon sosem látott rendőri erőszak és az őszödi beszédben saját hangon elkövetett politikai harakiri sem volt elég ahhoz, hogy visszavonuljon és cudar jó könyveket írjon a baloldalról.
Idestova tíz éve, hogy egy évre visszavonult, körbenézett, és mivel nem látott magánál rátermettebb politikust, hamar reaktiválta magát. A kommunista állampárt utódpártjából 2011 októberében kiszakadással megalapította az utódpárt utódpártját, a Demokratikus Koalíciót, a DK-t. Ezt a sokak által szektának tartott pártot a nulláról hét év alatt felhozta 6-7 százalékra. Gyurcsány kicselezte és politikailag túlélte az őt félreállítani próbáló Bajnai Gordont, Mesterházy Attilát és Botka Lászlót.
Talán még sokan emlékszünk arra, hogy a napokban megjelenő könyvével szintén a visszatérését lebegtető Bajnai Gordon 2012–2013 körül mennyire kerülte volt főnökét. Mesterházy is csak ideig-óráig tudta kizárni a DK-t az összefogásból; 2013. október 23-án a Műegyetem rakparton az „Összefogást!” kiabáló tüntetők hátán végül a DK is felkapaszkodott a közös listára.
Egy 2014-es interjúban Gyurcsány Ferenc őszintén elmondta, hogy 2018-ban vagy 2022-ben még ágaskodhat a miniszterelnöki ambíciója, ám ahhoz egy legalább 20-30 százalékos párt élén kellene állnia. A DK most nem itt tart, és nagyon úgy tűnik, Gyurcsány vezetésével üvegplafonba ütközött. A kígyók nem kígyóznak a DK-s aláírásgyűjtő standok előtt.
Az Apró–Gyurcsány-érdekkörnek ezért politikai-gazdasági befolyása megőrzése céljából aktiválni kellett a „másik” Gyurcsányt, Gyurcsánynét. A fanatikus DK-sokat az ő személye jobban mozgósítja, mint bármelyik korábbi másodvonalas szociból lett DK-s.
Ne legyenek kétségeink! A szemünk előtt a magyar Hillary felépítése zajlik, akinek most egy feladata van: májusban minél több szavazót el kell vonnia az egyébként is lejtmenetben lévő MSZP-től. Az előző EP-választás fővárosi eredményeit elnézve ez nem is annyira nehéz.
Öt éve az azóta már megszűnt Együtt volt a legerősebb balliberális párt, a DK akkor a második volt. A nagy cél elérése érdekében a politikai kommunikáció terén nem változtatnak a sikerrecepten. Ahogyan az eredeti Gyurcsány, úgy felesége is a kormány és Orbán Viktor legkérlelhetetlenebb politikai ellenfelének láttatja magát. Ennek érdekében a kormánnyal szemben a mindenkori legszélsőségesebb pozíciót foglalják el, amit a többi ellenzéki párt már nem tud überelni.
A jelenleg zajló kampányban a DK sokat beszél az Európai Egyesült Államokról, aminél, lássuk be, ellenzékiként nehéz nagyobbat mondani. Gyurcsányék sokadszorra hajtják az egész ellenzéket maguk előtt, amely idestova egy évtizede nem talált ki semmit ennek a taktikának a semlegesítésére és kezelésére. Ahogy a mondás tartja, sem lenyelni, sem kiköpni nem tudják, ami leginkább a hazai ellenzék politikai képességeiről állít ki bizonyítványt.
Amennyiben az ilyen kommunikációs trükkökkel idén is sikerül az öt évvel ezelőtti erősorrendet hozni, és az MSZP–Párbeszéd a mostani három helyett csak két mandátumot tud májusban szerezni, akkor Gyurcsányné szinte biztos mandátuma talán még azt is feledteti, ha a DK a jelenlegi kettő helyett csak egy EP-mandátumhoz jut.
Most is igaz: a balliberális pártok leginkább egymás rovására tudnak csak szavazatokat nyerni, mivel a 2002 és 2010 közötti rossz kormányzásuk, az elpocsékolt nyolc év emléke még mindig kísérti őket. Ezalól Gyurcsányné sem mentesül, aki 2002 után Medgyessy Péter kabinetfőnöke, majd a Nemzeti fejlesztési terv és EU-támogatások hivatalának elnökhelyettese volt.
Az uniós pénz visszatérő elem az immáron nyíltan politizáló DK-s listavezetőnél. A férjétől átvett családi cég, az Altus néhány éve sikerrel indult egy ötmillió eurós (másfél milliárd forintos) keretösszegű uniós pályázaton, és konzorciumvezetői megbízást kapott a 2014–2020 költségvetési ciklus tervezési dokumentációinak ellenőrzésére a tagországokban.
A hiányzó hazai támogatást Most a jól fizető Brüsszel az új Moszkva. A balliberális pártok magyar társadalomnak tett ajánlata attól sem lesz vonzóbb, ha jó internacionalisták módjára továbbra is a külföldi (brüsszeli és multicéges) érdeket képviselik a jól felfogott nemzeti érdek helyett, aminek a bevándorlás lett a megtestesítője.
Gyurcsányné és Ujhelyi István fogadkozik is serényen a tévében, hogy ők bizony nem akarnak illegális (sic!) migránst az országba engedni. Ezzel a baloldali hagyomány szerint nem bontják ki az igazság minden szeletét, mivel Brüsszel már a legális és ütemezett bevándorláson mesterkedik, például a humanitárius vízum vagy az ENSZ migrációs és menekültügyi paktuma révén. Ez is haladó hagyományuk része, a hiányzó hazai támogatást a külföld elismerésével akarják pótolni.
A magyar Hillary szemünk előtti felépítésének talán mégis van egy politikai haszna: szemlélteti a 2002 és 2010 közötti évek neoliberális megszorító politikája, valamint a 2010 utáni igazságos tehermegosztás és sikeres válságkezelés közötti különbséget. Ha maholnap kormányra kerülnének, feltehetően ugyanazt csinálnák, hiszen az egységesülő ellenzék mögött ugyanaz a nemzetközi érdekhálózat és „szakértői” gárda áll. A Momentum már beolvadt, következik a Márki-Zay-féle társaság.
Gyurcsány Ferenc tehát nem vész el, csak átalakul. Felesége Brüsszelben és 2022-ben – feltehetően majd az országgyűlési kampányban – ott folytatja, ahol az ő politikai tehetsége véget ér.
Kiszelly Zoltán
A szerző politológus
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
