Gyurcsány a mocsárban

Gyurcsány a mocsárban

A Demokratikus Koalíció folytatódó gyűlöletkampánya egyvalamire biztosan jó: Gyurcsány Ferenc pártja végképp kiiratkozik immár nem csupán az ellenzéki összefogásra alkalmas, hanem az április 8-án választható politikai alakulatok közül is. Ennyire persze semmi nem egyszerű, simán el tudom képzelni – értekeztem is effélékről korábban –, hogy a matematika alapján megéri ily módon is fokozni a feszültséget.

A parlamenti küszöb környékén támolygó, elmúltnyolcév-tulajdonos exminiszterelnök ugyanis nem először próbál hasznot húzni a magyarok identitásproblémáiból. A tizenkét évvel ezelőtti, minden elemében, mondatában, betűjében hazug népszavazáskampány viszonylagos sikeréből azt a következtetést vonhatta le, hogy olyan csodafegyvert tesztelt akkor élesben, amely szükség esetén később is bevethető lesz. Annál inkább, hogy utóbb szintén elmúltnyolcév-terheltté süllyedő utódjának, Orbán Viktornak ellenkező ígéreteivel szemben eszébe sem jutott bármit is kezdeni identitásaink imént érintett dilemmáival. A nemzeti együttműködés minden tekintetben elmaradt, és bár a rendszere felépült a maga módján, azt pont nem mondhatjuk, hogy tartalommal is megtöltetett volna. A különféle magyarok nemhogy nem ismerik vagy kedvelik egymást jobban, mint azelőtt, hanem ellenkezőleg: a bezárkózás és az elutasítás még inkább virágzik. Dönteni sem kell: fikarcnyi gondot sem okoz egyszerre és egyforma hévvel utálni a mifelénk véletlenül sem előforduló migránsokat-menekülteket, valamint a közelünkben kifejezetten létező határon túli magyarokat.

Ahogy a balosok-liberálisok körében is rengetegen rettegnek az arab terroristáktól meg a léha afrikaiaktól, úgy a megrögzött fideszesek táborában is százezrek ukránozzák-románozzák előszeretettel kárpátaljai vagy erdélyi nemzettársaikat. Ha tehetnék, vígan megvonnának emezektől is minden jogot és fillért, legyen szó szavazatról, nyugdíjról, orvosi ellátásról, utazási kedvezményről, bármiről. Aki odaát ragadt a történelemtől sújtva, az idegen, és ha egy mód van rá, maradjon is az. Rohadjon meg ott, ahol van, és legyen kedves nem belepofázni a dolgaink intézésébe.

A DK hét végén közzétett kolozsvári videója – amelyben kitakart arcú, eltorzított hangú polgárok mesélik el vészjósló zenei aláfestés mellett, hogy Orbán Viktorra és a Fideszre fognak szavazni – semmiben nem tér el a kormányzati gyalázatszpotoktól. Ugyanaz az érvrendszere, a hangütése, a hangulata, a hatásmechanizmusa. Nem differencia az sem, hogy az egyiket orrvérzésig tolja a köztévének hazudott pártharsona, a másikat meg csupán a közösségi médiában terjesztik – hiszen egyik és másik médium is eléri a feltétlenül mozgósítandó és mozgósítható rajongók széles tömegeit. Egy nem elhanyagolható nüanszra mégis indokolt felhívni itt a figyelmet: minden ember ember, ergo semmilyen rasszista-xenofób hadjárat nem védhető. A sajátjaink ellen uszítani azonban a fentiek rögzítése mellett is extra megvetést érdemel pluszban.

Kétszer nyolc év kínszenvedés után – hátha tényleg a betetőzése ennek a hosszú korszaknak ez a néhány hét – indokolt leszögezni: egyfajta minőségi minimum megalkotásának ideje közeleg. Hadd értékeljem biztató jelként, hogy a DK-s borzadályra az Orbán Viktortól és a Fidesztől fényévnyi távolságban található szubkultúrákban sem mutatkozik igény, amint azt a videó fogadtatása is visszaigazolta liberális – vagy annak mondott – lapokban és fórumokon. Ami mocsárszagtól bűzlik, ahhoz – bármit gondoljunk egyébként a világról – nem megyünk közelebb.

http://mno.hu/

Azok kedvéért, akik esetleg továbbra sem értenék: Orbán Viktornak Gyurcsány Ferenc nem az alternatívája. Nem azért vetjük el az egyiket, mert a másik visszatérésére szavazunk. Ők mindketten a múlt – és a szakítás pillanata nem várathat sokáig magára.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.03.27.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »