A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye papjai és szerzetesei zarándokoltak a Bihar megyei Szentjobbra Szent István király ereklyéi átvitelének ünnepét követően, május 31-én. Böcskei László megyéspüspök mutatott be szentmisét a Boldogságos Szűz Mária születésének tiszteletére felszentelt helyi plébániatemplomban, amelyet az egyházmegye főpásztora 2016-ban zarándokhelyként erősített meg.
A Pray-kódex naptára szerint Szent László király 1084. május 30-án Szentjobbon talált rá Szent István ereklyéjére, és az ő tiszteletére bencés monostort alapított a településen.
Prédikációjában a megyéspüspök köszönetet mondott paptestvéreinek és a szerzeteseknek, hogy vállalták a zarándoklatot, és kifejezte köszönetét a nehéz járványhelyzetben tanúsított kitartásukért a szolgálatban.
Böcskei László ezután arról az evangéliumi szakaszról elmélkedett, amelyben Keresztelő Szent János tisztázza: nem ő a Messiás, amikor pedig elérkezett a kellő pillanat, megmutatta Jézust: én kicsi vagyok, de Ő az, aki megváltoztatja életeteket – hangsúlyozta a szónok, Keresztelő János szavaira utalva.
Az apostolok meghívásáról is szó esik az evangéliumban: amikor megismerik Jézust, hozzá szegődnek, ismeretlenül követni kezdik. Amikor Jézus észreveszi őket, megkérdezi: Mit akartok, miért követtek? Azok így feleltek: Rabbi, azaz Mester, hol laksz? Jöjjetek, nézzétek meg – válaszolta Jézus (Jn 1,39). Hivatásuk mélységéről tanúskodnak ezek a szavak.
Amikor megismertük hivatásunkat és elfogadtuk azt, megtaláltuk a Mestert, de a fenti kérdés és válasz állandóan jelen van az életünkben.
Hol keressünk? Hol találunk meg? Ha ezt kérdezzük, az nem az elbizonytalanodásnak a jele. Jön a válasz is, ha eléggé nyitottak vagyunk. Indulj el mindennap, ha kell, és nézd meg, hol lakik a Mester! Van-e bennünk elég lelkesedés elindulni ma is, felkutatni, hol van Ő embertársaink életében? Fontos, hogy átjárja életünket ez a keresés és a találkozás. Ez teheti vonzóvá a mi életünket és jelenlétünket az emberek előtt.
Megkísérthet az a gondolat, hogy kevesen vagyunk, és egyre kevesebben – tette hozzá a főpásztor. De vajon teszünk-e eleget azért, hogy életünkkel vonzóvá tegyük a hitet, hogy másokat is meghívjunk: jöjjetek, és nézzétek meg? A mi hivatásunk kialakulásában is voltak példaképek. Mi tudunk-e áldozatvállalásunk, egyenességünk által példát mutatni? Az Ő útján járunk-e, vagy a magunk útját keressük? Tudatosítanom kell, hogy amikor pap vagy szerzetes lettem, nem a magam útját akartam járni, hanem az Úrét.
Ma zarándokok vagyunk, de ne feledjük, hogy nemcsak ma, hanem egész éltünkben, ami nem az ismeretlenbe, a semmibe, hanem a célhoz vezet. Ez nem csak a mi célunk, másokat is vezetnünk kell, segítenünk célba jutni.
Jöjjetek! – ez a megszokottból való kiemelő meghívás, amely elindítja az átalakulást az életünkben. Sokszor vigyáznunk kell hivatásunkra, gondozni, ápolni kell azt, de ne felejtsük el, hogy Jézus már kimondta a meghívást, és megbízott, hogy szolgálatunkkal – mint Péter – „szikla” legyünk a közösségekben, az emberek életében, akiket ránk bíz.
Amikor útra kel az ember, vannak dolgok, amikre külön odafigyel. Nekünk megvan-e a csomagunkban mindaz, amire szükségünk van, hogy célba érjünk? Nincsen-e benne olyan, ami megakadályoz a haladásban? Ugyanakkor gondoljunk arra is, hogy a zarándoklat folyamán van előremenetel, de van pihenés is, amikor meg kell pihenni, vizet kell inni, ki kell nyújtózni, hogy aztán új lendülettel tovább tudjunk haladni. A papi, szerzetesi életemben van-e ilyen idő, a töltekezés ideje? Néha az aktivitás megakadályoz abban, hogy elcsendesedjünk és megnézzük, hogy hol lakik az Úr. Fontos, hogy legyenek is ilyen töltekezési időszakok az úton.
János evangéliumában (1,45) elhangzik a kérdés: Jöhet-e valami jó Názáretből? Mi is kérdezhetjük: Jöhet-e valami jó Nagyváradról, Szentjobbról, Diószegről…? Igen, jöhet, ha bele tudunk helyezkedni Isten tervébe, ha munkatársai akarunk lenni. Nem szabad engednünk a mai kor kihívásainak, a szorongásnak, félelemnek. Jöhet jó közösségeinkből általunk is, ha Isten vonzásába helyezzük magunkat – buzdított Böcskei László megyéspüspök.
A szentmise után a különböző pasztorális területeken tevékenykedő munkatársak bemutatták az ez évre kidolgozott lelkipásztori tervet és javaslatokat. A cél az, hogy a Szentatya által meghirdetett Amoris laetitia-családévben, valamint a Szent József-évben az elmúlt esztendőben elmaradt közösségteremtést felerősítsék, valamint a két tematikus év lelkiségét terjesszék az egyházmegye hívei körében.
A főpásztor átadott a plébánosoknak egy-egy imaszándékos dobozt is, hogy azt a plébániatemplomokban a Szent József-szobor vagy -kép közelébe elhelyezzék, és így gyűjtsék a hívek imaszándékait, amelyeket decemberben, az év lezárásakor a nagyváradi székesegyházban Szent József pártfogásába ajánlanak.
Forrás és fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
