„Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.” (Ézs 54,13)
Dolgoztál, küzdöttél, hogy a gyermekednek mindent megadj. Tervezgettél, álmaidat arany fonálból szőtted – s mi lett belőle? Az arany fonál vaskalodává vált gyermeked körül. Keseregsz, mert nincs békesség: a gyermeket nem vették fel az egyetemre, a házassága nem sikerült, mert mással házasodott, nem azzal, akit te néztél ki neki.
Tulajdonképpen mit gondolsz, kié a gyermeked? Természetesen a tied – mondod. Nem jutott még soha eszedbe, hogy az élet Istené, s gyermeked által Isten egy életet bízott rád? Te úgy rendelkeztél vele és felőle, mintha a te saját tulajdonod, kincsed lenne: bebiztosítottad mindennel.
Mire, mennyire biztosítottad? Ki a biztosító, mi a neve?
Én mindig is tudtam, hogy Isten ajándékaként kaptam a gyermekeimet. Mikor felnőttek, visszaadtam őket Teremtőmnek, Rá bíztam életüket. Imádságban hordoztam és hordozom szüntelen mindegyiket. Míg kicsik voltak, gondjukat viseltem, védtem, ápoltam testüket, lelküket. Most felnőttek, kirepültek a fészekből, messze, messze tőlem. Jajgassak, sírjak, hogy elveszettem őket? A távolság elválaszt, hiányoznak nagyon, de bizonyos vagyok, hogy az én Mennyei Atyám szeme rajtuk van. Hiszem, hogy az a mag, amit szívükbe helyeztem – Isten igéje, a szeretet –, meg fogja hozni gyümölcsét gyermekeim életében is.
Nincs semmi biztosíték, amivel gyermekeinket magunkhoz köthetjük, nincs semmiféle biztosító, aki garantálni tudja gyermekeink békés, boldog jövőjét. A taníttatás, a jó testi erőnlét, a vagyon, a pénz, a hírnév nem biztosíték, nem tudja megvédeni őket, ha rossz barátok társaságába kerülnek.
Egy házasság is gyökeresen megváltoztathatja az addig engedelmes gyermekünket. Csak az marad meg, csak az lesz életének a biztosítéka, ha megtanítottad szeretni és félni az Urat, ha megmutattad az ige fontosságát és erejének hatalmát, ha arany kötéllel kötötted az Úr oltárához.
Nem elég szeretni, nem elég mindent megadni, még imádkozni sem elég. Tedd az Úr kezébe gyermekedet, és hagyd ott, ne akard te birtokolni őt! Emlékezz, az élet Ura és alkotója, Isten rád bízta a gyermeket, de te nem vagy az ő megtartója. Gyermekeidnek békessége, életüknek jövője nem a te biztosításodtól függ. De igenis függ attól a magtól, attól az irányt mutató szeretettől, amit te vetettél, adtál nekik, amíg rád bízattak, amíg melletted vannak vagy voltak. Segítsen az Úr bölcsen szeretni, hogy gyermekeid megmaradjanak Isten védelmében! Legyenek Isten és a te örömödre gyermekeid és unokáid is! Minden gyermekem a Tied legyen, a Te követőd, tanítványod legyen – ez volt szívem imája. Most, amikor már távol vannak, más hatások és erők veszik őket körül, most is azt kérem: tartsd meg őket, Uram! Tieid ők, mert Tőled kaptam, és Neked adtam vissza őket. Köszönöm a sok örömöt, reményteli álmokat, a Te védelmedet, a Veled és velük való közösséget. Takard és védd őket a Te szárnyaiddal, Uram! Ámen.
(Morzsák 2. Második kiadás, 2012)
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
