Halmai Tamás költő, író, irodalmár jegyzetét olvashatják.
Kortárs alkotóink közül talán Fellinger Károly az egyetlen, akinek életműve a Tandori Dezső-, Vörös István-, Lackfi János-féle terjedelmi Bermuda-háromszögben nem süllyed alá: a költő lassan száz kötetet célzó munkássága magabiztosan hajózik formanyelvek és ízlésformák közt, s vele utazni mindig jótékony olvasati kaland.
E legújabb könyv címe játékosan igazít útba: a magyar népmesei fordulat („terülj, terülj, asztalkám”) elegyítése a „svédasztal” kettős értelmével (1. önkiszolgáló asztali bőség, 2. svéd típusú gyerekversek sokfélesége) a gyermeki észjárást és látásmódot már a kezdet kezdetébe belekomponálja. Gyermeki monológok sorozatát, kicsinyekre méretezett reflexiókat olvasunk – hétköznapi eseményekről és élethelyzetekről.
Többnyire családtagokat, de olykor iskolatársakat vagy falubelieket érint a merengő-mérlegelő versbeszéd. A Fellingertől szokott módon gyakran a nyelv önmaga felé forduló érdeklődése kerül a mű középpontjába. Például akkor, amikor a versbeszélővel együtt eltűnődhetünk, vajon miféle mélységekbe cipelheti a nagyanya a nagyapát, midőn „lehordja a sárga földig” (Piros tojás). Másutt egyazon metaforikus motívum jelentéstani alakváltozatait szembesíti a poézis („sótlan” vs. „be van sózva” – Só); kedélyes szójátékokra is kész szétbomlani a közlés állaga („Becs csöndre és szóra” – Fokhagyma); és emlékezetes megoldás, amikor egy ige („festek”) szó szerinti jelentését és átvitt értelmét szembesíti – akaratlan humorral – a gyanútlan gyermeki mindentudás: „Én kalap nélkül is jobban festek, / mint Ferike, különösen / tájképeket” (Festők).
Egy-egy irodalmi érdekű versbe magát is belerejti a költő; de az önéletrajzi vetület sosem mesterkélt, inkább meghitten szeretetteljes – mint a Fellinger-gyerekversek általában is: „Nagyapa Szívvirág címmel / írt egy verseskötetet a virágokról. / 125 gyönyörűségről.” (Méhlegelő) – „Nagyapa ideges. / Nem hagyják nyugton verset írni. / Bárhová megy a lakásban, / valaki mindig megzavarja. // A falu végén láttam / egy nagy, elhagyott gólyafészket. // Ott nyugodtan költhetne. // Mindjárt szólok is neki” (Gólyafészek).
Az utolsó szöveg – jövendőkön ábrándozó jellegével – kivezet e versvilágból, s igen jellemzően egy transzcendencia felé megnyitott lelkület vágyait tolmácsolja (a gyermekirodalomban aránylag ritka keresztény szellemiség ugyancsak a szerző védjegye): „Nekem olyan házam lesz, amibe / a legvastagabb falon át / lehet bejutni, / belülről meg mindent látni lehet, / ami kint történik, / az ajtó és az ablak / csak azért lesz, / hogy az angyalok / és a kis Jézuska is / bejöhessen közénk / melegedni” (A ház).
Befogadói jókedvünket – vizuális adományképp – Pék Eszter Anna melengetően barátságos illusztrációi tetézik.
Fellinger Károly: Terülj, terülj, svédasztal, AB ART Kiadó, 2026.
Fotó: AB ART Kiadó
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. június 14-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
