Amire rágörcsölsz, biztos kudarc.
Ha nagyon fontos lenne elérned a buszt, biztosan az orrod előtt megy el, ha pedig korán kell kelned, egész éjjel forgolódni fogsz.
Ezt a jelenséget mutatta be Szophoklész, az antik görög drámaíró is az Oidipusz király című tragédiájában, amelynek főhőse mindenáron elkerülné a szörnyű jóslat beteljesülését, hogy megöli az apját, és az anyjával fog hálni. Erőfeszítései ellenére persze végül mindkét sajnálatos esemény bekövetkezik.
A szocialista Gurmai Zitát is feltehetően az késztette arra, hogy korát meghazudtoló lendülettel futásnak eredjen a PestiSrácok riportere elől, hogy nem szerette volna szerencsétlen baloldali politikus, szerencsétlen MSZP, valamint szerencsétlen ellenzék benyomását kelteni. Ám a kukák között törtető, feldúlt asszony látványa ikonikus pillanatképét rögzíti a magyar baloldal lehangoló állapotának. A néma performansz végén az italboltba betérő politikusnő erős képbe sűrítve jeleníti meg a zavarodott, önmagával meghasonlott, nihilbe tartó ellenzéket. Gurmait is meglephette önleleplezésének a mértéke, és szidhatta magát a burleszk hőskorába illő jelenetekért.
De kérdés: mi történt volna, ha válaszol az újságíró kérdéseire? Mit felelhetett volna arra, hogy a gyöngyöspatai cigányok hátrányos megkülönböztetése ügyében még a keresetet beadó Soros-szervezet szerint is a Medgyessy-Gyurcsány kormányok alatt kezdődött a szegregált oktatás, és folyt éveken át? Milyen magyarázatot adott volna Gurmai arra, hogy párttársai és szövetségesei apokaliptikus terminusokkal írták le a mára lecsengő koronavírus-járványt, a pandémiát példásan kezelő kormányt pedig gyakorlatilag népirtással vádolták? Nem csoda, hogy a fejetlen futkorászás zsigeri reakcióját váltotta ki belőle a szembesítés.
Kárpáti András: Szocialista szembesítés
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
