A hétvégi időközi önkormányzati választások ismét megmutatták, mennyire képtelen a Magyar Szövetség szembenézni saját gyengeségeivel. Hogy miről is beszélünk? Hét olyan településen volt voksolás, ahol a Magyar Szövegség valamilyen formában érintett volt. Ebből három helyen volt valódi verseny a polgármester-jelöltek vagy képviselőjelöltek között. Azaz, a hétből három olyan hely volt a magyarlakta térségben, ahol többen aspiráltak az adott pozícióra. Az eredmény: két csúfos vereség, egy aprócska győzelem, és néhány automatikus „siker”, ahol kihívó híján a Magyar Szövetség jelöltje úgyis beült volna a képviselői székbe, ha a párt a macskáját indítja.
A pártvezetés azonban mindezt úgy tálalta, mintha a Magyar Szövetség diadalmasan masírozna előre a felvidéki falvakban. Mintha minden egyes automatikus mandátum a választók tömeges bizalmát tükrözné, nem pedig a kiüresedett politikai kínálatot. Ez a fajta kozmetikázás pontosan mutatja, hol tart ma a párt: önmagát is sikeresen veri át.
Alsószeli kudarca üzenetértékű. Ez Berényi József, a korábbi MKP-elnökének és jelenlegi nagyszombat megyei alispánjának települése. Ez a legmagasabb pozíció, amit a felvidéki magyar politikusok jelenleg képesek betölteni. Alsószeli egykor az MKP színtiszta erődjének számított, de ma már ugyanott a Magyar Szövetség képtelen győzni. Ez nem egyszerűen vereség, ez történelmi pofon, amelyet a helyi közösség személyesen adott a pártnak – és Gubík László pártelnöknek.
Marcelháza az újabb pofon. A Komáromi járásban található településen az MKP és a Most-Híd politikai örökösei korábban magabiztosan taroltak. Polgármesterük vezeti a falut, most azonban inkább egy független önkormányzati jelöltben látták a választók a hitelt és a jövőt. A Magyar Szövetség jelöltje alulmaradt – mert a pártbélyeg már nem jelent vonzerőt, sőt inkább taszít.
Mind Alsószeli, mind Marcelháza ráadásul a nagyobb tepelülések közé tartozik (1725, illetve 3093 választásra jogosult személlyel), ahol nem lehet automatikusan a család, rokonság szavazatával választást nyerni. Meg kell dolgozni a győzelemért. A meló azonban láthatóan már nem ízlik Gubíkéknak.
Folytatva a sort Dobócára érünk. Ez egy 418 választásra jogosult személlyel rendelkező Rimaszombati járásbeli kistelepülés. Na itt végre sikerült bejutni a képviselő-testületbe – harminc szavazattal. Ez lenne hát a korszakváltás? Ez lenne a nagy előretörés? Ha Gubík László komolyan gondolja, hogy ebből országos győzelmi narratívát lehet építeni, akkor itt tényleg nem a választókkal, hanem a valósággal van baja.
Egy másik helyen, amit a párt szintén saját sikerének tart, Bélán (Rimaszombati járás), az adott személy úgy szerzett mandátumot, hogy a kihívó, akivel a képviselői mandátumért megszerzett, megszerezte a magasabb pozíciót, a polgármesteri posztot. Így a maszövi jelöltje maradt egyedül a kínálatból. És láss csodát, befutott…
A többi helyen pedig automatikus bejutás történt. Olyan helyekről beszélünk, ahol egyszerűen nem volt kihívója sem a jelöltnek. Azaz, a Magyar Szövetség embere volt az egyedüli jelölt és került megválasztásra. Ebből voltak képesek Gubíkék győzelmi kommunikációt faragni, ami már a kétségbeesett önámítás kategóriája.
A pártelnök, aki alig egy éve még „korszakváltást” ígért, valójában csak átmentette a régi beidegződéseket. Ugyanaz a pártlogóra épített hit, ugyanaz a fentről diktált kommunikáció, ugyanaz a valóságtagadás. A választók viszont egyre inkább elfordulnak. Ha valaki ma a Magyar Szövetség legnagyobb ellensége, az nem a szlovák pártok, nem a független jelöltek – hanem a saját elnöke, aki képtelen szembenézni a kudarccal.
Mert lehet magyarázni, lehet sikerként eladni a vereséget, lehet „győztesként” ünnepelni azokat, akik egyedüli indulóként kerültek be – de a számok makacs dolgok. És a számok azt mutatják, hogy a Magyar Szövetség Gubík László vezetésével egyre inkább marginális tényezővé válik és immár saját településein sem képes a mozgósításra.
A pártelnök a fő felelős – Gubík László korszakváltása megbukott. Nem új lendületet hozott, hanem konzerválta a régi, kiüresedett struktúrákat.
A logó taszít, nem vonz – a Magyar Szövetség neve ma nem előny, hanem hátrány. A választók inkább függetleneket támogatnak.
A múlt súlya – a párt egykori hátországa is odalett. Ha országos szintű politikusaik, megyei vezetőik településein sem tudnak nyerni, akkor félő, hogy máshol sem fogják tudni megőrizni a hagyományos bástyákat.
Hiteltelen kommunikáció – győzelmet, önkormányzati power-t hazudni automatikus bejutásokból csak nevetségessé teszi a pártot. Ez a hitelesség végső kiárusítása.
A valóság elkerülhetetlen – ha a Magyar Szövetség nem kezd el helyi beágyazottságra, valódi közösségi munkára és hiteles jelöltekre építeni, akkor a jövőben nem győzelmi jelentéseket, hanem a párt politikai nekrológját fogjuk olvasni.
Mert lehet harsogni a „korszakváltást”, lehet a nyilvánvaló kudarcokat győzelemként eladni, de a valóság egyre hangosabban kopogtat: Gubík László korszakában a Magyar Szövetség már nem választásokat nyer, hanem csak magyarázkodásokat gyárt.
Király Zsolt
Nyitókép: MSZ Fb-oldala
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
