Egy darabig úgy tűnt, hogy a grúz választások eredménye kapcsán az Nyugat kivár, mert nem akarja elvágni magát az új kormányzattól. Ám Brüsszel, majd később több uniós ország képtelen volt beletörődni, hogy nem az általuk támogatott ellenzéki erők kerülnek hatalomra Grúziában, annak ellenére, hogy a győztes párt, az eddig kormányzó Grúz Álom sem a Nyugattal való szakítás híve – csak épp nem akar úgy járni, mint Ukrajna.
A szombati grúz választások utáni első exit pollok teljesen ellentmondóak voltak. Három exit poll az ellenzék győzelmét vetítette előre, egy a kormánypártét. A hivatalos eredmény az utóbbi erősítette meg, és a Grúz Álom 54,09 százalékkal győzött, 89 mandátumot szerezve a 150 fős grúz törvényhozásban.
Már az első órákban megjelentek a választás eredményét kétségbe vonó cikkek, elemzések, később pedig a politikai nyilatkozatok. Választási csalást emlegettek.
A kudarcot valló ellenzék nem ismerte el a vereségét, elcsalt választásokról beszélt. Kivéve egy pártot, amely saját belső szavazatszámlálása alapján kijelentette, hogy tényleg elvesztették a versenyt.
A szélsőségesen nyugatbartá grúz elnök, Szalome Zorubasvili nem csak hogy elutasította a választási eredményt, de tüntetésre szólította fel a lakosságot, amelynek eredményeképpen tízezrek (a merészebb nyugati lapok szerint százezrek) vonultak utcára hétfőn a grúz fővárosban.
Tegyük azonban hozzá, hogy Grúzia nem a legfejlettebb demokráciák közé tartozik, a kisebb-nagyobb választási csalások szokványosnak mondhatók.
Magyarul: senkit nem az igazság érdekel a választások kapcsán, csak a saját politikai céljainak megfelelő narratívát hangoztatja Grúzia kapcsán.
Ursula von der Leyen kvázi kétségbe vonta az eredményt azzal, hogy kijelentette, „független vizsgálatra van szükség”, majd hozzátette, hogy a „georgiaiknak, mint minden európainak, ura kell lenniük saját sorsuknak”.
Ugyancsak hétfőn 13 uniós tagállam külügyminisztere elítélte a „grúz választásokon történt szabálytalanságokat”, amely szerintük „összeegyeztethetetlen az európai uniós tagjelölt országgal szembeni elvárásokkal„. Nem fogunk meglepődni az érintett uniós tagállamok listáján: Franciaország, Németország, Lengyelország, Hollandia, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Írország, Litvánia, Luxemburg, Portugália és Svédország.
Az, amiért győzött a kormánypárt önmagában is sejteti, miért tiltakoznak a háborúpárti európaiak
Fontos kiemelni, hogy a grúz kormány annyira oroszbarát párt, mint amennyire Brüsszel szemében Magyarország vagy Szlovákia kormánya az. A Grúz Álom pártja, amely 2012-től irányítja az országot, valójában egy eurointegrációt támogató párt. A politikája azonban az ukrajnai háború fényében pragmatikusabbra váltott.
A grúz választási kampányban a legfőbb téma ugyanis most az volt, hogy ha az ellenzék kerül hatalomra, akkor újabb front nyílik Oroszország ellen, és Grúzia „majdanizációja”, illetve „ukranizációja” megy végbe. Magyarul: Ukrajna után a Nyugat Grúziát is faltörő kosként használná Oroszország ellen.
2008-ban erre a grúzok egyszer már nagyon ráfizettek. A nyugat meghosszabbított kezeként működő Mikhail Szaakasvili elnökként belerántotta az országot egy háborúba az oroszokkal, méghozzá úgy, hogy a háborút Grúzia kezdte. Tegyük hozzá, hogy az ország akkortájt kezdett el közeledni a NATO-hoz, ami ingerelte az orosz vezetést.
Itt érdemes kiemelni néhány fontos összefüggést. Manapság sokkal többet hallani Ukrajna, Grúzia és Moldova uniós és NATO-s csatlakozásáról, mint a Nyugat-Balkán országainak integrációjáról. Nem véletlenül: ahogy Ukrajna Oroszország belterületeinek stratégiai nyugati kapuja, úgy Grúzia a déli kaput jelentő Kaukázus meghatározó országa.
A grúz választásokon az „ukranizációtól” való félelem rengeteg billegő szavazót állított a kormánypárt oldalára.
A grúz kormány eddig sem vágta el kapcsolatait a Nyugattól és Brüsszeltől. Annyi változott az elmúlt bő két évben, hogy az orosz-ukrán háború fényében kiegyensúlyozottabb politikát folytat. Még csak nem is kizárólag a Nyugat és Oroszország között egyensúlyoz, mert gazdasági érdekei miatt Törökországot és Kínát is figyelembe kell vennie.
Az már egy másik kérdés, hogy Brüsszelben a teljes és kizárólag nyugatorientáltságot várják el, és lényegében ebbe az irányba fejtenek ki most nyomást a választások kapcsán.
A háttérben persze egyéb konfliktusok is meghúzódnak a geopolitikai okokon kívül. A Grúz Álom párt Bidzina Ivanisvili oligarcha projektje, neki pedig volt egy nagyon kellemetlen tapasztalata a Nyugattal.
Pénzügyi eszközei jelentős részét ugyanis a svájci Credit Suisse bank gondjaira bírta. Csakhogy a pénzt állítólag egy bankalkalmazott alaposan megcsapolta. A vizsgálat szerint nem Ivanisvili volt az egyetlen pórul járt ügyfél, de Ivanisvili meggyőződése szerint nem egyetlen ember követte el a lopást, hanem a Nyugat szervezte azt meg, hogy fogást találjanak az oligarchán – és rajta keresztül kiterjesszék befolyásukat Grúziában. Erre persze bizonyíték nincs, ám Grúziában az az általános közvélekedés, hogy a Nyugat állt az események mögött.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
