Egy-egy botrány után azt hihettük, hogy megoldódnak a problémák, de a dolgok nem mennek ám olyan könnyen. Ez pont fordítva van, mint a horgásziparban, ahol a sok halász és a kevés a hal jelent problémát. Mert van ugyan Máltai Szeretetszolgálat, Caritas, Vöröskereszt, Diakónia, vannak öregotthonok, de a rászorulók olyan sokan vannak, hogy nem mindenkit sikerül kihalászni és a védőhálóba tenni. (Talán nem is akarják?) Az az igazság, hogy a várható élettartam korunkban igencsak megemelkedett, de ez nem azt jelenti, hogy mindenki egészségesen és boldogan él előrehaladott korában.
Az őskorban jó volt, mert akkor a többséget még időben megették a kardfogú tigrisek, amazoknak még nem volt gondjuk az öregeikkel. Ma oda jutottunk, hogy a férfiak várható élettartama 79 és a nőké 83 év. Így nem csoda, ha van baj elég velünk.
A történelem folyamán, például a héber kultúrában a hosszú élet áldásnak számított. Élelmiszerhiány idején viszont haszontalannak tartották, elhagyták, akár meg is ölhették az öregeket. A vénséggel az ókori görögök sem voltak jó viszonyban, de Athénben azok, akik nem gondoskodtak szüleikről, elvesztették politikai és polgári jogaikat. Mi lenne, ha azok a politikusaink, akik nem gondoskodnak a rászorultakat, a magatehetetlen öregeket, a fogyatékkal élőket, a magányosan haldoklókat védő törvényekről, szintén elvesztenék politikai jogaikat? És mondjuk nem indulhatnának választásokon…
Az ókori Rómában a híres filozófus Seneca odáig ment, hogy azt tanácsolta, jobb ha az ember tudatosan választja a halált, mikor az élet már elviselhetetlen lesz számára. (Bölcs mondás?!) A középkorban sokan az örök üdvösséget és az azzal járó örök életet és örök boldogságot keresték. A mai ember nem nagyon gondol az örök életre, inkább a mát próbálja meg kihúzni, és valahogy talán még a holnapot is.
A nép, az istenadta, az időseket sokszor a szegényekkel, betegekkel együtt tehernek tekintette, és ez ma is gyakran megesik. Nem tudom, mi történne, ha olyan sokáig élnének az emberek, mint a bibliai Ádám aki 930, vagy Matuzsálem aki 969 évet élt.
Lám, az Ilfov és a Maros megyei „horror-otthonokban” kirobbant botrányok után, ahol szintén „otthontalanok” voltak, azt hihettük, hogy ölelő karjait állambácsi szélesebbre tárja, de aztán jött a Bihar megyei Viorel Pașca körüli botrány. A Szervezett Bűnözés és Korrupcióellenes Ügyészség (DIICOT) a múlt héten négy településen 18 ingatlanban 409 embert talált, akiket az ország különböző pontjaira helyeztek át. Aztán vasárnap körülbelül 2500-an tüntettek „Viorel Pașca mellett!” feliratokkal, vagy: „A jót nem kell megbüntetni!” szöveggel.
Pașca egyesülete egymillió lejes bírságot kapott a náluk felfedezett 36 munkaszerződés nélküli dolgozóért. Mondhatná, hogy önkéntesek voltak, mert a rászorultakon sokszor leginkább önkéntesek segítenek.
A gyanú szerint Pașca és családja visszaélt a kiszolgáltatottak helyzetével és jogtalanul tett szert állami segélyekre. Nem volt engedélyük, de a pácienseket mégis az állam küldte hozzájuk, mert egyebütt nem tudtak mit kezdeni velük.
És az én állam hol van közben? (Esetleg felkopik).
Az Alkotmány 1. szakaszának 1-es pontja szerint Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzeti állam. Ehhez az oszthatatlansághoz aztán nagyon ragaszkodik ám az állam (hiánytalanul akarják megszerezni a politikusok is). Az alkotmány 3. pontja úgy kezdődik: „Románia demokratikus és szociális jogállam, amelyben az emberi méltóság (…) garantálva van”. Ez garantáltan nincs így. Az 50. szakasz szerint „A fogyatékkal élő személyek különleges oltalom alatt állanak”. Ezt sem nagyon vesszük észre.
Fotó: Pixabay.com
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
