Halottak napján emlékezünk az elhunyt szeretteinkre, de azokra is, akiket közvetlenül a második világháború vége előtt, illetve a rá következő hetekben, hónapokban űztek el szülőföldjükről, otthonaikból. De leginkább azokra, akiket még a helyszínen gyilkoltak meg a bosszúálló győztes hordák, akikre az elmúlt háromnegyed évszázad alatt nem volt szabad, vagy nem nagyon illett emlékezni, kegyetlen sorsukat fölidézni. A nyugat-csehországi Lukau faluban álló, elhagyatott, omladozó Szent György-templomban 2014-től gipszalakok idézik meg az elűzött, meggyilkolt szudétanémetek szellemét.
A második világháború után több mint 3 millió úgynevezett szudétanémetet üldöztek el a legbarbárabb eszközökkel és módszerekkel a legtöbb esetben bosszúálló zsidók parancsnokolta partizánok, rablott vagyonra vágyó cseh aljaemberek a Vörös Hadsereg katonáinak hathatós segítségével. A szudétanémetek ellen a csehek által elkövetett „vad kiűzések” (Wilde Vertreibung) vagy tömegmészárlások közül ezúttal csak az úgynevezett brünni halálmenetet (Brünner Todesmarsch) említjük meg.
Az 1945. év Úrnapjától (május 31.) kezdve a csehszlovák hatóságok és fegyveres partizánok közel 30 ezer brünni, kizárólag csecsemőkből, gyermekekből, idős férfiakból, illetve nőkből álló menetet hajtott gyalogosan az akkor már szovjet megszállási zónának számító Alsó-Ausztria területére. A legóvatosabb német történészek szerint is a brünni halálmenet közel 30 ezer résztvevője közül az embertelen körülmények következtében útközben mintegy 3500-4000 brünni és Brünn környéki német polgári személy halt meg, s további 800-1000 hátramaradt az út menti cseh lágerekben.
A közel 3 millió szudétanémet kiűzésekor dokumentálhatóan 272 900 embert gyilkoltak meg a csehek, míg a még mindig feltáratlan tömegsírokba temetett legalább ennyi személy tragédiájáról csak fogalmunk lehet. Az elűzött, meggyilkolt szudétanémetektől elrabolt ingatlanok értéke összesen 27,8 milliárd dollár. (Az említett összeg értéke ma annak a sokszorosa. Érzékeltetésképpen megemlítjük, hogy a háború utáni Európának nyújtott Marshall-terv nevű talpra állítási segély összege 14 milliárd dollár volt – H. J.) Felix Ermacora alkotmányjogász professzor az ENSZ számára 1992-ben készített egy szakértői jelentést, amelyben az áll, hogy a Csehszlovákiából elűzött, meggyilkolt szudétanémetektől a többi között 2,5 millió hektár mezőgazdasági ingatlant, 13 040 ipari vállalkozást, 237 000 kereskedelmi vállalkozást, 208 000 családi, illetve állami vagyon raboltak el, sajátítottak ki a csehszlovákok. (A Benes-dekrétumokat ezért nem kívánják érvényteleníteni a csehek és a tótok – H. J.)
A diadalittas szláv csürhe az anyagiak elrablásán kívül lerombolta, vagy jobb esetben lassú pusztulásra, enyészetre ítélte a szudétanémetek hátramaradt kulturális és vallási intézményeit, beleértve a jobbára római katolikus templomokat, temetőket. Ilyen hátrahagyott szudétanémet vallási intézmény a Pilsen régióbeli, manapság mindössze öt cseh lakosú Luková (németül: Lukau vagy Luckau) falucska középkori eredetű erődfallal körülvett Szent György-temploma és a körülötte levő német temető. Lukauban az 1945-ös kiűzésig mintegy 100 szorgalmas szudétanémet lakott, s tartották fenn a maguk, illetve a környező kisebb német falvak, mint például Hurz, Mösing és Domaschin hívőinek a számára a templomot és a temetőt.
Az 1945 után többször is kifosztott lukaui Szent György-templom bútorzatából mára csak a mívesen faragott padok maradtak. A főoltárt Szent Péter és Pál aranyozott, életnagyságú szobra díszítette, míg a főoltárkép Szent Györgyöt ábrázolta. A két mellékoltáron a Szeplőtelen fogantatás, illetve a Világ Megváltója festmény volt. Az eredeti három harang közül egy kisebb még megvan. Az 1797-es tűzvész során súlyosan megrongálódott barokk templomot 1800-ban neogótikus stílusban, harangtoronnyal kiegészítve újjáépítették. A németek lakta Luk (Lukau) faluról, pontosabban annak plébánosáról legrégibb német nyelvű írásbeli említés 1352-ből való.
A németek 1945-ben történt kiűzése után a lukaui Szent György-templom lassan romlásnak indult, a belső és külső falakról hullott a vakolat, omladoznak a falak, s a tető legutóbbi, ideiglenes kijavítása előtt pedig több helyütt beesett az eső. Az egyre romló állapotú templom tetőzetének egy része 1968-ban egy temetési szertartás idején már be is omlott, s ezután már csak a templomon kívül tartottak egyházi búcsúztatókat. A szláv csürhe ekkortól szinte teljesen kifosztotta a templom berendezését: ellopták a kegyszobrokat, festményeket, a harangot és a toronyórát.
Egy Jakub Hadrava nevű képzőművészeti főiskolás hallgató 2014-ben diplomamunkája témájául a Szent György-templom belső terében életnagyságú gipszszobrok megalkotását választotta. A még mindig romos, berendezésétől megfosztott templom padjaiba ülő, míg a padsorok közé, a szentély előtt álló gipszfigurákat készített. A modellek a hallgatótársai voltak. Hogy a gipsz marásától megvédje a modellek bőrét, a hallgatótársakat előbb műanyagba és esőkabátba csomagolta, majd a gipszbe mártott különféle textíliákat rárakva elkészült az alak formája. Egy-egy szobor fél óra múlva annyira megszáradt, hogy a modell kibújhatott belőle.
Az elhagyatott, omladozó templomban kiállított gipszfigurákkal az alkotó arra szeretné emlékeztetni a lukaui templomba mára a világ minden részéből ellátogatókat, hogy valaha ebben a templomban szudétanémetek imádkoztak, hallhatták a pap szavát, ide jártak templomba. A művész tisztelegni kívánt az elűzöttek emléke előtt. Petr Koukl, helybeli cseh lakos, a templom önkéntes gondnoka szerint: a szoborcsoport a múltat tükrözi, az innen eltűnt emberek lelkét jeleníti meg. Klara Salzmann pilseni művettörténész szerint: a gipszfigurák azoknak a második világháború előtt Lukovában élt szudétanémeteknek a szellemét jelenítik meg, akik vasárnaponként ide jártak imádkozni.
A romos templomot középkori eredetű körfal veszi körül, s azon belül van egy német temető, több évszázados sírkövekkel. A síremlékek többségét barbár módon összetörték, ellopták. A templom belterében kisebb kiállítás keretében megtekinthetők a német temető sírköveiről levert, lehullott fényképek, sírfeliratos márványtáblák. A vandalizmust valamilyen módon átvészelt sírkövek mindegyike 1945 előtti, s kizárólag német feliratosak.
Hering J. – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
