Két felvidékivel, Bugár Annával és Száraz Dénessel közösen, és szerettek volna még együtt szerepelni nagyon sokáig! A társulata gyakori látogatója a határon túli magyarságnak. Jelképes és üzenetértékű, hogy az utolsó vastapsot is Felvidéken érdemelte ki.
A temetésen csak sírni szabad, ott már nem illik tapsolni! A színészekén miért ne? Hogyan másképp megköszöni egy életpályát? Azt írta egyik barátom, hogy
olyan színész volt, akit elismert a szakma is és a celebvilágban is ott volt. Pedig a kettő általában kizárja egymást!
Aztán másnap már nem jutott el Szegedre, pedig nagyon várták. Ahogy a színészkollégái is őt a társulati autóbusznál. Arra gondoltak, hogy talán késik, talán még türelmetlenek is voltak, lehet, morogtak is. Amíg nem szereztek tudomást a történésről… Utána már csak felfoghatatlannak tűnhetett nekik, hogy
a színészbarát, akivel végig utazták és dolgozták a történelmi Magyarországot, már csak történelem.
Az autójával a (színész)miniszter félrelépett a Ferdinánd hídon, aztán lelépett. Végleg! Pedig a Ferdinánd híd, ahol megált és menekülni akart, nem is igazi híd, nincs is alatta folyó. Sínek vannak alatta, végtelenbe nyúló Páratlan páros sínek. A Lehel tér és a Podmaniczky utca–Szív utca kereszteződés között álló Ferdinánd híd (az egyik lábánál a Két Szív söröző), a Nyugati pályaudvarra befutó vágányok fölött köti össze a pályaudvar felépítésekor egymástól elvágott Terézvárost és Újlipótvárost. Ahogy ő kötötte össze a közönséget a színházzal, dupla szívvel. Valamikor Élmunkás hídnak is hívták. A színészek között is vannak élmunkások, ő ilyen volt munkabírásával, sokoldalúságával, tehetségével, szakmaszeretetével.
Azt mesélte Dini fiam, hogy legutolsó erdélyi körútjukon borozgatás közben nagy álmáról, egy saját filmjéről beszélt neki. Együtt szerepeltek volna benne…
A halál magyar hangja Gesztesi Károly…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
