A vámháború lényegében azt jelzi, hogy a második világháború utáni világrend megsemmisül, és egy új jön a helyére. George Friedman geopolitikai szakértő szerint jelenleg egy olyan korszakhatáron állunk, amelyben a 20. század normái már nem érvényesek, de az új rend még nem szilárdult meg. Ebben az „horgony nélküli világrendben” az egykori sarokköveket felváltotta a bizonytalanság.
Friedman két alapelvet emel ki elemzése elején: a geopolitikai imperatívuszok és a geopolitikai mérnöki munka különbségét. Az előbbi azt írja le, hogy egy nemzet földrajzi, katonai és gazdasági helyzete milyen lépésekre „kényszeríti” az adott országot, míg az utóbbi azt, hogyan próbálja ezt az adott ország belpolitikai realitások között végrehajtani a kényszer szülte lépéseket. Az irány adott – a módszerek viszont sokfélék lehetnek, és gyakran hibákkal terheltek.
A vámháború nagystratégiája
A jelenlegi amerikai vámintézkedések – különösen a Trump-adminisztráció alatt bevezetettek – nem elszigetelt gazdaságpolitikai döntések. Inkább egy mélyebb stratégiai változás részei.
A korábbi, szabadkereskedelemre épülő rendszer, amelyet az Egyesült Államok a hidegháború alatt alakított ki, mára elavult. Akkoriban a cél az volt, hogy a kapitalista világ – és főként Nyugat-Európa – gazdasági újjáépítésével gyengítse a Szovjetuniót. Az USA hatalmas piacához való hozzáférésért cserébe szoros szövetségi viszonyt alakított ki több országgal, alacsony vámokat biztosítva nekik.
Ez a rendszer sokáig működött, különösen mivel az USA gazdasága elég erős volt ahhoz, hogy elviselje az egyensúlytalan kereskedelmi feltételeket. Az alacsony árú importáruk révén az amerikai fogyasztók is profitáltak belőle. Azonban ez az előnyös állapot egyensúlyának ára volt: az ipari termelés jelentős része külföldre került, és ezzel megnőtt az USA kiszolgáltatottsága más országok politikai és gazdasági stabilitásának.
A hidegháború valódi vége
A hidegháború vége után a rendszer továbbélt, de már egyre több repedést mutatott. A 21. században bekövetkező események – mint például a 2008-as pénzügyi válság, Kína gazdasági megerősödése és a 2014-es ukrajnai háború – rávilágítottak arra, hogy az Egyesült Államok túlságosan függ olyan országoktól, amelyek belpolitikai instabilitása vagy geopolitikai ambíciói könnyen megingathatják az amerikai ellátási láncokat.
Kína esete különösen hangsúlyos. Egy gazdaságilag erős, de politikailag ingatag ország, amely potenciálisan inkább vállalná az exportbevétel elvesztését, ha ezzel stratégiai nyomást gyakorolhat az Egyesült Államokra. Ugyanez igaz Európa egyes részeire is: belső válságok, sztrájkok vagy politikai instabilitás komoly hatással lehetnek az amerikai gazdaságra – anélkül, hogy ez szándékos lenne.
A Trump-féle vámháború tehát nem csupán protekcionista fellángolás volt, hanem egy mélyebb stratégiai átalakulás része: az USA próbálja újra hazaköltöztetni az ipari termelés egy részét, mérsékelni függőségét a globális ellátási láncoktól, és egy új, fenntarthatóbb gazdasági rendet kialakítani. Ez azonban – Friedman szavaival élve – nem csupán geopolitikai realitás, hanem „geopolitikai mérnöki munka” kérdése is. És ebben rejlik a bizonytalanság.
Ahogyan a mérnöknek is számos tényezőt kell figyelembe vennie egy híd tervezésekor – a folyó sodrásától az anyagok teherbírásáig –, úgy az új gazdasági rendszer „megtervezése” is tele van buktatókkal, belpolitikai és nemzetközi ellenállással, előre nem látott következményekkel. Trump gyors és sokak szerint kaotikus lépései nemcsak konfrontációt jelentettek, hanem stratégiai alapozást is egy új alkuhoz.
Friedman így foglalja össze a vámháború mögötti mélyebb célt:
„A cél az, hogy túllépjünk azon a kereskedelmi rendszeren, amelyet Oroszország gyengesége tett elavulttá. Ez a viselkedés nem példa nélküli, és nem a semmiből született. De a mérnöki munka az, ahol a bizonytalanság él. A horgony nélküli világ új horgonyt keres.”
Ebben az új világban az USA már nem akarja saját erejéből eltartani a nemzetközi rendet. Ehelyett új szabályokat, új egyensúlyt keres – még ha ez átmenetileg káoszt és gazdasági megrázkódtatásokat is jelent. A vámháborúk tehát nem a végcélt jelentik, hanem egy hosszú és bizonytalan út első lépései.
Körkép.sk
Nyitókép forrása:
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
