Az Egyesült Államok nemrégiben közzétett nemzetbiztonsági stratégiája nem váratlan fordulat, hanem egy hosszú folyamat hivatalos lezárása. George Friedman geopolitikai szakértő szerint a dokumentum csupán formába önti a Szovjetunió felbomlása óta formálódó valóságot. A stratégia alapvető szakítást jelent az elmúlt nyolcvan év amerikai külpolitikájával. Washington felismerte, hogy a megváltozott világban a régi módszerek már nem működnek.
A szakértő úgy értékeli, hogy a hidegháborús modell mára teljesen elavulttá vált. A kommunizmus globális terjedésétől való félelem megszűnt, az ideológiai küldetés korszaka lezárult. Oroszország ukrajnai teljesítménye bizonyította, hogy Moszkva nem jelent konvencionális katonai fenyegetést Európára. Ez a tény önmagában lerombolja az amerikai katonai jelenlét eddigi elsődleges igazolását a kontinensen.
Az amerikai Nemzetbiztonsági Stratégia írásban ismeri el ezt az új helyzetet. A váltás logikus válasz a globális környezet átalakulására. A régi modell fenntartása már nem szolgálja az amerikai érdekeket. Ez a paradigmaváltás leginkább Európát érinti.
Európa válaszút előtt: egység vagy kiszolgáltatottság
Az új stratégia a transzatlanti kapcsolatok radikális átalakulását hozza el. Washington a feltétel nélküli védelmi elkötelezettséget immár irracionálisnak tartja. Tarthatatlan, hogy az USA védjen meg egy gazdaságilag erős, de katonailag megosztott kontinenst.
Az amerikai nézőpont szerint nem ők árulják el Európát, hanem a kontinens hagyta cserben önmagát.
Európa nyolcvan évig élvezte a védelmet, de nem vállalt felelősséget saját biztonságáért. Washington szerint az öreg kontinens csupán gyengeséget tettet. Az amerikai védőernyő visszahúzódásával Európa egzisztenciális választás elé került. A jövő kérdése az egységesülés vagy a széttöredezettség.
Friedman úgy véli, ha a nemzetállamok egységes entitássá válnak, Európa egyenrangú fél lehet az USA és Kína mellett. Ha azonban a széthúzás győz, a kontinens a nagyhatalmak vadászterületévé süllyed. Eközben Washington Kínával is új alapokra helyezi a kapcsolatát.
Új alku körvonalazódik Kínával
Az amerikai stratégia a Kínával való katonai konfrontáció helyett a gazdasági kapcsolatokra fókuszál. A cél a feszültségek csökkentése a két ország mély gazdasági összefonódására alapozva. A korábbi helyzet, melyben a felek kereskedtek, de katonailag szemben álltak, irracionális volt. Egy háború árnyékában fenntartani ezt a kettős függést veszélyes.
Az új megközelítés lényege a katonai és gazdasági szférák szétválasztása. Washington szerint a Tajvan körüli feszültség nem ér meg egy háborút. Az USA nem tervezi Kína megtámadását, és ugyanezt várja el Pekingtől is.
Az Egyesült Államok a „Monroe-doktrína” szellemében visszatér a nyugati féltekére. A dokumentum ezt a térséget jelöli ki elsődleges érdekszférának. Kiemelt cél a déli határok védelme a kartellekkel szemben. Emellett Washington felismerte Latin-Amerika hatalmas gazdasági potenciálját is.
Oroszország lefokozása és a világrend átrendeződése
A stratégiaváltás legnagyobb vesztese Oroszország, amelynek geopolitikai súlya drámaian csökken. Washington már nem tekinti elsődleges fenyegetésnek Moszkvát. Ezzel megfosztják az oroszokat attól a képességtől, hogy globális figyelmet követeljenek. Oroszország a dokumentum szerint másodlagos hatalommá fokozódik le.
Az amerikai-kínai közeledés stratégiai bekerítést jelent Moszkva számára. Kína számára az amerikai gazdasági kapcsolatok vonzóbbak az orosz partnerségnél. Oroszország elveszítheti stratégiai mozgásterét. A marginalizálódás elkerülése érdekében Moszkvának alkalmazkodnia kell az új helyzethez.
Friedman meggyőződése, hogy az új világrend minden szereplőt a helyzet átértékelésére kötelez. A hidegháborús keretrendszer végleg lebomlott. A jövőt az amerikai érdekek racionális és pragmatikus érvényesítése határozza meg.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: Mesterséges intelligenciával készített tartalom
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
