Ma is csodálatos ötlettel állt elő a német politika: Ursula von der Leyen védelmi miniszter asszony több migrációs hátterű katonát szeretne a Bundeswehr soraiban.Hát pedig most sincs kevés, a 177 127 katonából 60 000 már most is külföldi szülők gyermeke, nagyrészt muszlim országokból (jórészt Törökország).
Ennek persze az is az oka, hogy a német srácok, hosszított pólóban, ecsethajjal parádéznak a plázákban és egyre kevesebben jelentkeznek a hadseregbe.
Furcsa mód, jelenleg sokkal több lány érdeklődik a katonai és a rendőri hivatás után, mint fiú.
Katonának lenni nem csak hivatás, hanem egy különleges bizalmi feladat, amelyre felesküszünk: a hazánk és polgárainak védelme, ha kell életünk árán is. Nem tartom jó ötletnek, hogy migránsokat, akiket semmilyen formában nem tudunk leellenőrizni felvegyünk a hadseregünkbe. A kockázat óriási. Kitanítani embereket a harcászatra, akik esetleg ezen tudást ellenünk is fordíthatják vagy a kiképzés után dezertálva az Iszlám Állam sorait erősítik (sajna van rá német és francia példa is).
Ha valaki Németországban születik, ott jár iskolába, ott szocializálódik, családja és baráti köre révén leellenőrizhető, hogy nincsenek radikális nézetei, terroristagyanús kapcsolatai, felvette az állampolgárságot, akkor nincs akadálya, hogy fegyverrel szolgálja a hazáját.
Felmerül persze a vallásosság kérdése is: a mély hit, a napi ötszöri ima, mennyire befolyásolja egy katona „működését”? Az én időmben fel sem merült a vallás, azt tudom volt egy bajtársam Mustafa, aki török származású volt (sosem láttam imádkozni) a többiekről nem is tudom milyen hitűek voltak, mert ez sosem került szóba. Ergo a vallás nem gátolta sem a kiképzést, sem a bevetéseket. Másik kérdés, amely ebből adódik, hogy egy bevetésen, amely egy közel-keleti országban történne, mennyire lenne befolyással a „migráns katonák” lojalitására (pl., szír származású katona bevetése Szíriában)
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
