A minap Karel Hirman egykori (nem jó hírű) gazdasági miniszter hívta fel a figyelmet, hogy egy egész Európát érintő per eredményeképpen az oroszok elzárhatják az Ausztriába menő orosz gázszállításokat, ami közvetve Szlovákiát is érintheti, mivel rajtunk keresztül halad a tranzit Ausztria felé. Mivel Hirman a mélyatlantista és irracionális oroszellenességéről ismert Demokrati párt politikusa, a helyzet tálalása a részéről elég egyoldalú és nem feltétlenül felel meg az igazságnak. Annyi biztos, hogy az osztrákok közzétettek egy aggasztó nyilatkozatot. Beszédes azonban, hogy Hirman nem ejtett szót arról, hogy az ukránok az év végével teljesen elzárnák a gáztranzitot Szlovákia felé, ami viszont már közvetlenül és ténylegesen érintené Szlovákia gázellátását. Nézzük, mi van a háttérben.
Az osztrákok közlése szerint az orosz Gazprom egy nagy európai ügyfele perbe fogta az energiacéget, és amennyiben a bíróság a Gazprom ellen ítél, a korlátozó határozatot egész Európában végre kellene hajtani. Bécs elvileg attól tart, hogy ha Ausztria végrehajtja a bírósági döntést, ami a Gazprom Ausztriával szembeni követelésének (értsd: leszállított gázért elvárt kifizetés) lefoglalását jelentené, a Gazprom egyszerűen leállítja a további szállítást.
Ausztria az orosz vezetékes gáz második legnagyobb importőre Szlovákia után, így most azért kongatja a vészharangot már előre, mert az orosz szállítások leállása rövidtávon áremelkedéshez vezethet. Ugyanakkor gázhiányra nem kellene számítani, a készletek és az alternatív beszállítókkal az osztrák igény 2026-ig maradéktalanul kielégíthető.
Megjegyezzük, hogy a hírt Hirman belpolitikai célokra használta fel, azt firtatta ugyanis, hogy a Szlovák Gázművek vajon fel van-e készülve egy ilyen forgatókönyvre.
Ráadásul a Demokrati politikusa úgy állítja be, mintha a Gazprom nem lett volna hajlandó az elmúlt években leszállítani a leszerződött gázmennyiségeket európai ügyfeleinek, holott ezt épp az európaiak lehetetlenítették el többek között büntetőintézkedésekkel.
Vélhetően legalább egy nyugati ország (nem feltétlenül európai) tehető felelőssé az Északi Áramlat 1 és 2 elleni támadásért, a lengyelek pedig egyoldalúan állították le a Jamal gázvezetéket. Jelenleg tehát korlátozott kapacitással az Ukrajna-Szlovákia korridor és a Török Áramlat működik csak. Az orosz gáz piaci részesedése Európában pedig a korábbi 40 százalékról 9 százalékra csökkent.
A játszma természetesen része lehet annak a gazdasági-geopolitikai harcnak, amit a Nyugat és Oroszország egymás ellen vív az orosz-ukrán háború hátterében. Az orosz vagyon hozamainak egyoldalú lefoglalását követően az oroszok a nyugati vagyon lefoglalását indították el, és a jelek egyre nagyobb vehemenciával folytatódik egymás pénzének lefoglalása jogi szempontból kétes, de politika által támogatott okokra hivatkozva.
Az sem mellékes azonban, hogy Bécsre komoly nyomás nehezedik, hogy vizsgálja felül azt a szerződést, amit nemrég kötött az oroszokkal, és ami az orosz gáz vásárlására kötött hosszútávú szerződést 2028 helyett 2040-ig hosszabbította meg.
Márpedig még az amerikai Bloomberg hírügynökség is elismerte, hogy az orosz gáz olcsóbb, mint a tengerentúli LNG és a Gazprommal kötött hosszútávú szerződések stabil energiaárakat biztosítottak Ausztriának.
Ami Hirman és a Demokrati aggódását illeti Szlovákia kapcsán, érdemes megjegyezni, hogy a párt továbbra is nyugati narratívák mentén folytatja oroszellenes politikáját. A hírbe belekapaszkodtak, mert úgy tudják tálalni, hogy a Gazprom elzárhatja a gázcsapot, bár egyelőre kérdés, hogy Szlovákiát egy mennyiben érintené. A Gázművek szerint az ellátás nincs veszélyben.
Érdekes azonban, hogy a Demokrati amiatt nem aggódik, hogy az ukránok márciusban megerősítették, hogy az év végével leállítják az orosz gáz tranzitját Szlovákia felé. A háttérben ugyan még folynak a tárgyalások az oroszokkal kötött szerződés meghosszabbításáról, ám látva, hogy az ukránok hogyan támadják az orosz finomítókat nyugati rakétákkal, egyre csökken az esélye a megegyezésnek.
És hogy kinek jó ez? Egyértelműen az amerikai és norvég gázszektornak. Az orosz-ukrán háború előtt az amerikai LNG piaci részesedése az EU-ban alig volt mérhető, mára azonban a teljes gázigény 20 százalékát biztosítják a tengerentúlról. A biznisz olyan jövedelmező, hogy az amerikai LNG európai felvásárlása elkezdte felhajtani az amerikai belföldi árakat, és Joe Biden amerikai elnök ezek letörése érdekében gázkitermelési engedélyeket vont vissza.
Látható, hogy a harc, ami az európai fizetőképes keresletért folyik, nem ért véget. A következménye pedig az európai árak emelkedése és az európai versenyképesség zuhanórepülése.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
