Szívet melengető érzés, hogy két év után idén újra tarthatnak a középiskolák és gimnáziumok rendes ballagást. Fontos mérföldkő ez minden alig felnőtt fiatal számára. Egy utolsó nagy megmérettetés a szóbeli érettségi vizsga előtt. Búcsú az önfeledt diákévektől, és átlépés a felnőttség nagykapuján.
Mindig felemelő, ha az ember ballagásra megy. Mert szülő, keresztszülő, nagyi vagy egyszerűen csak meghívták. Szem nem marad szárazon, amikor a legszebb ifjúságukban lévő fiúkat és lányokat nézi, amint búcsúznak az iskolától, félig még gyermekkoruktól. Attól az intézménytől, ahol tudásukat pallérozták, miközben készültek jövőbeli hivatásukra. Sokukból orvos, mérnök, jogász vagy éppen pedagógus lesz. Mások munkába állnak, pénzkeresővé válnak.
Ilyenkor illik köszönetet mondani azoknak a tanároknak, akik négy vagy öt éven át próbálták tudásuk legjavát átadni, a diákot felkészíteni választott hivatására. S neveltek arra is, hogy az ember fia vagy lánya legyen büszke gyökereire, magyarságára, sosem feledve, honnét jött.
Ilyenkor a ballagók búcsúznak osztálytársaiktól, barátaiktól, akikkel az elmúlt évek során szoros kapcsolatot alakítottak ki. Talán ez a legnehezebb, hisz az élet sokfelé sodorhatja, messzire űzheti egymástól azokat, akik eddig szinte sülve-főve együtt voltak… Hiányozni fognak az osztálytársak. De hát ez az élet rendje. Örök változás. Az alma mater azonban mindenkit visszavár…
Kemény, megpróbáltatásokkal teli két évet tudhatnak maguk mögött az iskolák, javarészt online tudtak csak oktatni, és bizony az ismeretek átadása így nem volt olyan hatékony, mint jelenléti formában. Akik most fognak ballagni, hogy egy hét felkészülés után a zöld asztalhoz üljenek, talán a szokásosnál is nagyobb izgalommal és aggodalommal gondolnak az érettségire. Reménykednek abban, hogy a tételek nehézségi foka megfelel tudásszintjüknek. Mert az érettségi az első komoly próbatétel, de nem kell félelemmel gondolni rá. Lehet, akár egy életre szóló pozitív élmény is. A vizsgateremben ülő tanárok jó esetben nem arra kíváncsiak, mit nem tud a felelő diák, hanem pont azt szeretnék, ha megcsillogtatná tudását.
Az érettségi nem mumus, hanem az első igazán komoly lehetőség megmutatni, hogy ki miben tudós, de akár arra is, hogy a diák akkor is bizonyítson, mikor olyan tételt húz, amiről bizony tudása csekélyebb… Érhetik kellemes meglepetések a vizsgabizottságot. Amikor egy diák jóval többet produkál, mint azt gondolták volna…
Május van, az év legszebb hónapja. Minden az élet diadalát hirdeti, amerre csak néz az ember. Egy-két héten belül minden végzős diák vállára felkerül az útibatyu, és felcsendül a Gaudeamus igitur. Utána pedig az érettségivel kikerül az a bizonyos pont egy fontos életszakasz végére. Jöhetnek az egyetemista vagy éppen dolgos munkás évek. Megkezdődik a nagybetűs élet egy újabb generáció számára. És ez így van jól.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
