Kedves baráti közösséget alkot a galántai Templárok polgári társulás. Nomen est omen, a név kötelez. A templar, vagyis a templomos lovag előzékeny, segítőkész, jótékonykodó. Ilyenek a galántai templárok is.
Számos kulturális, sport és közéleti rendezvény, jótékonykodás, és segítő szándék fémjelezi a galántai templárok tevékenységét. Olyan gyerekeknek, családoknak segítenek, akik igazán rászorulnak, közben lehetőségeikhez mérten építik, szépítik Galánta városát. Kitakarították és élhetővé tették Galánta szélén a Sárd tavacska környékét, fákat ültettek az újszülötteknek.
Hozzájuk köthető a Galantafeszt rendezvény és a diószegi repülőnapok megszervezése már évek óta.
Alapelvük, hogy nem méltatlankodni kell, hanem tenni és rendületlenül menni előre, még akkor is, ha fúj a szembeszél. Vezetőjük, a negyvenegy éves Horváth Tamás, a szervezet egyik alapítója. Vallja, ha valaki úgy gondolja, megoldhatatlan problémája van, és panaszkodni támad kedve, csak kezdjen el segíteni sérült gyermeken, vagy hátrányos helyzetű emberen, mindjárt másként látja saját gondját.
Galánta élhető város
Horváth Tamásnak jól menő borbélyszalonja van Galántán, emellett tizenöt év aktív jótékonysági és közéleti munka van mögötte. Úgy döntött, független képviselőjelöltként indul az őszi helyhatósági választásokon. Vízkeleti származású, egész gyermekkorát magyar közegben töltötte, a szülőktől, nagyszülőktől sajátítva el a kultúra és a hagyományok iránti érzékenységet. Galántán nőtt fel, a szobája ablakából a neogótikus Esterházy-kastélyra látott. A galántai iskolai évek hozták meg számára a szlovák közösséget.
– Nálunk magától értetődő volt a kétnyelvűség. Magyar nemzetiségű vagyok, de soha nem boncolgattuk sem családi, sem baráti körben a magyar–szlovák viszonyokat. Mikor megkérdezik, hogy magyar vagy szlovák vagyok-e, arra csak azt tudom felelni, hogy ember, vagy galántai. A kétnyelvűség előnyös, számunkra természetes dolog, ezáltal egészséges is. Galántán a különböző szervezetek is igyekeznek mind a két nyelven kommunikálni. Problémát inkább politikai szinten tapasztalunk, amikor konfliktusokat generálnak a különböző nyelveken beszélő emberek között. Nekem az a fontos, hogy helyi szinten jól működjenek a dolgok – magyarázza Tamás.
A közéletből azonban hiányzik a fiatalabb generáció, jegyzi meg Horváth Tamás, aki szerint Galántán a neogótikus Esterházy-kastély felújításával új időszámítás kezdődik.
Ezáltal a város be tudott kapcsolódni a nemzetközi turizmus körforgásába is.
– Nincsenek ebben a városban, nagy problémák, csak helyre kellene pofozni a nem működő dolgokat és tartani a szintet.
Csak egy kis segítség kell
Hasonló elvek mentén kezdte meg munkáját, tevékenységét tizenöt évvel ezelőtt a templárok szervezete is.
– Sokat beszélgettünk akkoriban arról, mi mindent kellene csinálni, hogy egy élhető várost kapjunk. Körülbelül húszan voltunk a kezdeteknél, mára már nem tartjuk számon a tagságot. Mindenki közénk tartozik, aki jó ötletekkel, jó szándékkal, segíteni akarással fordul a szervezethez – jegyzi meg Tamás. A „templárság” mára szimbólummá vált Galántán, egy platform, amely összefogja a sportot, a kultúrát, a jótékonyságot, a segítő szándékot, az önkéntességet, a véradást.
Összefogással mindenből ki tudjuk hozni a legjobbat, és segítő kezekkel, jó szívvel várjuk azokat, akiknek csak egy kis lökés kell a közösségépítő, remek ötletek megvalósításához.
A dolgok egyszerűségében rejlik a szépségük. Az alapgondolat a segíteni egymáson és a közösségen. Ezen az úton indultunk el, de így egy és fél évtizeddel később már látjuk a bürokratikus buktatókat is. Az idealizmust már elengedtük, de a szükséges tapasztalatokat megszereztük.
Objektivitás és tolerancia
Egy polgári társulás tevékenysége mindig függ az önkormányzat szándékaitól és hajlandóságától is. Tamás szerint a politika sok mindenbe belenyúl, de aki segíteni akart, az előtt mindig nyitva voltak az ajtók. Tisztában vannak azzal, hogy a város vezetőségére szüksége van a társulásnak is.
– Sokáig, hosszú éveken át gondolkodtam azon, hogy induljak-e képviselőjelöltként. Úgy gondoltam, hogy mindig lesz valaki az önkormányzatban, aki kiáll mellettünk, és akkor nekünk nem kell politizálni.
Tévedtem. Sajnos a jelenlegi városvezetéssel nem igazán tudunk dűlőre jutni.
Úgy eldurvultak a dolgok, hogy a jelenlegi polgármester már olyan dolgokkal gyanúsítgat minket, amikhez semmi közünk – magyarázza a templárok vezetője, hogy miért indul az önkormányzati képviselő-választáson. Az objektivitás és a tolerancia mindig is fontos volt számára, nem akar „győzködni” senkit, mint mondja, mindenki tekintsen vissza az elmúlt tizenöt évre és a templárok tevékenységére.
A közelmúltban sikerült padokat szerezniük a város belső terére. A templárok célja az, hogy minden padot egy ismert városi személyiségről nevezzenek el. Így kapna emlékpadot Kodály Zoltán, a nemrégiben elhunyt Balogh Csaba tanár úr, vagy a város fiatalon elhunyt neves szülöttje, Karol Duchoň énekes is.
Árad a fény
– Ha az ember csinál valamit, akkor azt csinálja jól, vagy sehogy. A társulással különösen büszkék vagyunk arra, hogy elsők között segítettünk a neogótikus kastély körüli munkálatokban is – mesél tovább Tamás.
Sosem felejtem el, amikor a huszonöt éve zárt első kaput kinyitottuk, és beáradt a fény a kastély sötétjébe.
Ez olyan fantasztikus élmény volt, amely örökre megmarad bennem annál is inkább, hogy a gyerekszobám ablaka a kastélyra nézett. Én lehettem az, aki kifeszítette az első deszkát, hogy beáradhasson a fény! Aki szereti a városát és történelmét, annak ez az élmény felbecsülhetetlen. Ezért dolgozunk, a városunkért.
Megjelent a Magyar7 hetilap 36. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
