Gálaműsorral ünnepelték a komáromi gimnázium öregdiákjai baráti körük megalapításának 20. évfordulóját

Gálaműsorral ünnepelték a komáromi gimnázium öregdiákjai baráti körük megalapításának 20. évfordulóját

Nyitókép: Körkép.sk

A Komáromi Magyar Gimnázium Öregdiákjainak és Tanárainak Baráti Köre, valamint a Selye János Gimnázium vezetősége 2024. október 26-án GÁLAMŰSORT rendezett az öregdiákok baráti köre megalapításának 20. évfordulója alkalmából.

A nagyszabású kulturális esemény előtt megtartották a szervezet 20. tagsági összejövetelét is, amelyen Langschadl István elnökletével beszámolók hangzottak el a vezetőségi tagok részéről, az elmúlt időszak tevékenységéről.  A továbbiakban ismertették a következő év munkatervét, valamint megválasztották a baráti kör új vezetőségét. 

A tagsági összejövetel keretében elhelyezték és ünnepélyesen felavatták Dukon, szül. Goda Éva tanárnő fényképét és életrajzát a Legendás tanárok arcképcsarnokában.  A diákok és a kollégák által közkedvelt tanárnőről Andruskó Imre, a Selye János Gimnázium igazgatója, valamint Slančík Zsuzsanna és Slančík Mónika emlékeztek meg.

A tagsági összejövetelt követően, a délutáni órákban került sor a Gimnázium Öregdiákjai és Tanárai Baráti Körének jubileumi GÁLAMŰSORÁRA, a Selye János Gimnázium dísztermében. Az egész délutánt kitöltő rendezvény Komárom Város Önkormányzatának támogatásával valósult meg.

Az öregdiákok szervezete az egykori Komáromi Bencés Gimnázium diákjait, továbbá a korok szerint változó nevű utódiskoláinak diákjait, valamint az ugyanitt működő Pedagógiai Iskola hajdani növendékeit és huzamosabb ideig itt tanító tanárainak közösségét fogja össze. Mindennek velejárójaként a húszéves jubileumi ünnepségen a gimnázium díszterme zsúfolási megtelt az iskolához és a szervezethez kötődő közönséggel. 

A nagyszabású ünnepségen Farkas Adrianna, az öregdiákok vezetőségi tagja, gimnáziumi tanár üdvözölte az egybegyűlteket. Rövid köszöntőjében méltatta a neves tanintézmény küldetését, visszautalva az egykori bencés gimnázium Szent Benedektől származó szellemiségére.

Ünnepi köszöntőt mondott Langschadl István mérnök, a Baráti Kör elnöke, aki beszédében az összefogás, a közösségépítés jelentőségére utalt:

A Selye János Gimnázium öregdiák-hálózata már 20 éve fontos részét képezi az iskolai és az iskola utáni életnek.  A baráti kör fölvállalta, hogy az öregdiákok a gimnáziummal együttműködve ápolják és életben tartsák a tradíciókat, és valóra váltsák a folyamatos kapcsolattartást. Hiszen a gimnáziumban olyan örökséget kaptak, amely irányt szabott az életben megtett lépéseiknek és későbbi pályafutásuknak. Ezt az örökséget kívánja továbbadni még nagyon sokáig a baráti kör, hogy vonzóvá és fontossá tegye a tevékenységéhez való csatlakozást.

Langschadl István a továbbiakban beszélt még arról, hogy az elmúlt húsz évben a különböző érdeklődési körű öregdiákok egységes közösségévé formálódtak. Olyan közösséggé, amelyben érzik, hogy szükségük van egymásra, egymás ismereteire, meglátásaira. Így többre képesek, mint amire egyénileg képesek volnának.

Az öregdiákok köré szerveződő közösségépítés, rendezvények az utóbbi években egyre hatékonyabbá válnak, és tovább erősítik a nagy múltú alma mater megalapozottan szerzett hírnevét.

Andruskó Imre, a Selye János Gimnázium igazgatója beszédében visszautalt a tanintézmény mély gyökerekkel rendelkező történelmi múltjára, amely napjainkban is szilárd alapot biztosít a további fejlődéshez. Utalt a szimbolikus életfára, amely az aula két sarkában látható, s melynek gyökei egészen 1649-ig nyúlnak; a jezsuiták akkor alapítják az első középiskolát Komáromban.  A tanintézmény igazgatója a továbbiakban így folytatta:

A törzs a bencés múltat jelképezi, akik 1812-től 1944-ig működtették az iskolát.1945-ben bezárják. Úgy tűnt…hogy eltűnik az életfa, de 1950-ben az egész országból ideérkező tanárok, diákok újra indítják az iskolát a hontalanság évei után…1951-ben megnyílt az óvónőképző…tehát az ágak és levelek már újra kinőttek, nekünk arra kell törekednünk, hogy a fa még sokáig virágozzék…Pár éve vendégünk volt Várszegi Asztrik, pannonhalmi főapát. Az ő gondolatával zárnám e rövid visszatekintést: Az iskola nem a falaival, hanem nevelőiben és tanítványaiban hordozza erejét

– mondta az igazgató.

Hírdetés

 

A következőkben Farkas Adrianna bemutatta a jubileumi gálaműsor szereplőit, akik egytől-egyig a nagymúltú gimnáziumban érettségiztek, vagy pedig jelenleg is diákok.

Elsőként a gimnázium kimagaslóan tehetséges diákjai léptek fel, a magyar irodalom gyöngyszemeiből összeválogatott költeményekkel, ötvözve az iskola CSAK zenekarának felemelő dallamaival, melyek mind a hazafiságra, a nemzeti öntudatra épültek.

A zenekar vezetője Naňo Nimród, további tagjai Bukor Emőke Zsuzsanna, Keserű Orsolya, Bresztyák Jázmin, Varga Máté Larion, Naňo Nimród, Szeles Chloe, Téglás Gergely, Czibor Lea, Fehér Eszter, Nagy Kinga. A zenekar alkalmi fellépésekből verbuválódott össze, de ma már egy csodálatos összhang, összeforrottság jellemzi a fiatal előadók közösségét.

A következőkben a komáromi Jókai Színház két ifjú művésze, Hostomsky Fanni és Szebellai Dániel lépett a színre, akik Babits Mihály egy érdekes életszakaszát, a Török Sophiéval kötött házasságát vetítették elénk, nagy sikerrel.

Pfeiferlik Lajos énektanár, a zeneiskola igazgató-helyettesének előadásában Kodály Zoltán népdalgyűjtéseinek feldolgozásaiból hallhattunk, amelyek közül Háry János Bordalának vidám hangulata magával ragadta a közönséget.

Az est folyamán hatalmas sikerrel szerepelt Bertók Tibor virtuóz hegedűművész, édesapja, id. Bertók Tibor zongorakíséretével. A számos zenei nagydíjjal kitüntetett ifjú művész szintén a komáromi Selye János Gimnáziumban érettségizett, amire tisztelettel és szeretettel emlékezett vissza ma is, megköszönve az útravalót, amely élete folyamán kíséri. A négyéves korától hegedülő őstehetség a zeneművészeti egyetem befejezését követően ma már megjárta a világ nagyszínpadait. A zeneművészet legjelentősebb klasszikusainak műveiből összeállított csokrát az Ave Maria felemelő dallamaival fejezte be, hívő keresztényként, hálaérzetének jeléül. A közönség Bertók Tibor virtuóz hegedűművész és édesapja, idősebb Bertók Tibor előadását szűnni nem akaró vastapssal jutalmazta.

Őket a komáromi Művészeti Alapiskola diákjainak Silver Strings gitár-kvartettje követte, Hevesi Dániel, Hevesi Sámuel, Szabó András, Mózes Márton nagyszerű, pezsgő hangulatú gitármuzsikájával. Felkészítőjük, művészeti vezetőjük Moncz Miklós zeneiskolai tanár.

A továbbiakban a művészetekhez vonzódó villamosmérnök, Nagy Ferenc, költő, versmondó Cselényi László és Ady Endre egy-egy mélyreható költeményét adta elő. Az utóbbi, Az értől az óceánig című költeményében a mindenség összefonódását éreztette meg: Az Ér nagy, álmos, furcsa árok, / Pocsolyás víz, sás, káka lakják. / De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna / Óceánig hordják a habját.

A műsor végére Korpás Éva népdalénekes, valamint gyermekei, Lakatos Lili végzős orvostanhallgató – aki emellett népdalénekes és táncos, továbbá Lakatos Áron ifjú hegedűművész, a zeneművészeti egyetem hallgatója – vidám hangulatú Lakodalmas csúfolódóval varázsoltak jókedvet, a közönséget is aktívan bekapcsolva az előadásba. A népi hagyományainkat ápoló produkciót Kodály Zoltán zoboralji gyűjtése alapján vitték színre.

Az rendezvény zárszavában Farkas Adrianna tanárnő, az ünnepi műsor szerkesztője és vezetője, Hrutka Róbert dalszövegének részletével köszönt el, melyet korábban a ma már szépemlékű Tompos Kátya színművésznő előadásából ismerhettünk:

Tudod itt van bent, ami velem marad, / Mert itt van az otthon és itt a haza, Szívemben őrzöm, én így maradtam szabad.

Tudod itt van bent, ami velem marad, / Mint a világot rejtő bűvész kalap, Ha a színpadról meglátod Istent, hát vigyed haza.

Mindezek ráadásaként a műsor legvégén az összes szereplő felvonult a színpadra, ahol a szülőföld visszavonzásának bűvkörét megéneklő 4S Street (2018-ban alakult, erdélyi magyar, indie – pop-rock) együttes számát adták elő, a hazafiság, a nemzeti öntudat élő tanúságtételéül:

Messze járok, már idegen földön ébredek, / Hátam mögött fenyvesek előttem tengerek.

“Látogass felém fiam, ameddig én még itt vagyok” / Messzi szép hazámra gondolok. Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát, Merre tart és honnan érkezett; siratja bús magányát. Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát, / S annak melegét mi visszavár.

Buday Mária

A képek a szerző felvételei


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »