Miközben a szomszédos Magyarországon az emberek válogathattak a jobbnál jobb szilveszteri mulatságok között, Szlovákiában ismét a pandémia és a szigorítások nihilje határozta meg az ünnepet. Persze nálunk is dorbézolhatott kedvére a nép – feltéve, hogy egy sífelvonó környékén tette. Mondják meg nekem: normális ország az ilyen?
A tavalyi után furcsán telt az idei szilveszter is. Felemásan, nyomott hangulatban. Nem segített ezen az időjárás sem, a környékünkön rettenetes köd volt egész nap és éjszaka is. De nem segített az a tény sem, hogy lényegében mindenki kihágást követett el, aki éjszaka kiment az utcára ünnepelni és ne adj isten koccintott volna a szomszédjával. Ugyan a kijárási tilalom alóli kivételek listája hosszú és egy kis kreativitással könnyű kiskapukat találni rajta, az újévi ünneplés még ebbe a foghíjas rendszerbe sem fért bele.
Már ha az ember be akarja még tartani a szabályokat, vagy nem utazott külföldre ünnepelni, mint például az egészségügyi miniszter. Mert máshol bizony van élet. És nem is kell Lengvarskýhoz hasonlóan Ománig mennünk: tőlünk délre is zajlik az élet, Magyarországon látszólag minden hotel, wellness, szórakozóhely telt házzal üzemelt, éles ellentétben a nálunk tapasztalható halálos csenddel. Mármost én nem vagyok járványügyi szakember, nem tudom, hogy ennek a nagy nyitottságnak lesz-e böjtje néhány hét múlva, mert tény, hogy Nyugat-Európában is lezárások vannak, nemcsak nálunk, Magyarország ilyen szempontból tehát inkább kivétel. De megrázó a kontraszt, és az ember akaratlanul elgondolkodik: ha ott ezt lehet, akkor itt miért nem? Nem az volt a jelszó, hogy a vakcina szabadság?
Csendes volt ez a szilveszter, és nem hiszem, hogy azért, mert hirtelen szabálykövetővé vált volna a népesség nagy része. Mintha az életkedv fogyott volna el az emberekből december végére, mintha a végtelenül húzódó pandémia nihilje, a parlamentben ülő bohócok inkompetenciájának súlya most csapódott volna le. Mintha az év végére mindenki halálosan elfáradt volna. És hát mit mondjak: ez teljesen érthető, volt miben elfáradnunk, az április elsején kinevezett kormány válogatott bohócai bőven tettek ezért. Ha ez a mélypont, innen már csak felfelé van.
Úgyhogy azt mondom: fel a fejjel! Valamikor rég már írtam egy tárcát a remény fontosságáról, és hát mikor ne reméljen az ember, ha nem az új év kezdetén?! 2022 egyelőre egy végtelen lehetőséghalmaz, és csak rajtunk múlik, hogy mit valósítunk meg az év során.
Az elmúlt két év megmutatta, hogy ettől a kormánytól értelmes, következetes és felelősségteljes viselkedést nem várhatunk, így főleg önmagunkra kell számítanunk. És nem kell túl nagyban gondolkodnunk. Ha mindenki csak annyit csinál idén, hogy egy kicsikét megpróbál javítani önmagán és a közvetlen környezetén (és tényleg nem kell nagyban gondolkodni: kitakarítani a lakást, felmosni a folyosót, mérsékelni a káromkodást, kevesebb ökörséget olvasni a Facebookon, esetleg adni pár eurót jótékony célra), máris sokkal jobb évünk lesz, mint tavaly volt.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
