Az elemzők kéjjel vetették rá magukat a vasárnap esti választási eredmények értékelésére, de a lényeget és az igazat már nálunk is nehéz kimondani, mert annyira rászoktunk a liberális torzításokra.
Németország volt NDK-ás tartományainak (és persze Bajorországnak) a politikai térképe negyedszázad után is gyökeresen eltér a nyugattól. Ez azt jelenti, hogy Nyugat-Európa és Közép-Európa határa továbbra is a hidegháború demarkációs vonalán húzódik és mélyebb etnikai és kulturális okok húzódnak meg a társadalomfejlődési különbségek mögött, mint a negyven évnyi kommunista intermezzo. Jelen állás szerint nyugaton kalifátus lesz, keleten meg a német szocializmus és a fasizmus valami érdekes keveréke.
A nagy német pártok vezetőinek nyilatkozatai a választás után azt is megmutatják, hogy ők is olyan demokraták, mint a mi progresszívjeink, akiknek csak az a választás a jó választás, amelyben minden a nekik megfelelő módon zajlik le.
A kormánykoalíció kb. 14 százaléknyi szavazót vesztett, a bajor CSU története legrosszabb eredményét könyvelhette el, elsősorban azért, mert gyakorlatilag nem szállt szembe a Bajorországot is romlásba taszító muszlim betelepítési programmal. A CDU 8 százaléknál az SPD 5 százaléknál is többet vesztett. De egyik párt vezetője sem mond le és Merkel lesz a kancellár. A szavazatok harmadát sem kapta meg.
Az AfD, az egyedüli bevándorlásellenes párt, amely a teljes sajtó és politikai elit totális támadása alatt kampányolt végig, folyamatosan erőszaknak kitéve, az ébredező szélsőliberális rohamosztag-kultúra nyomása alatt küzdve, amelyet a rendőrség nyíltan vele ellenséges közreműködése is támogatott, megszerezte a szavazatok több mint 12 %-át. A részletesebb eredményeket tekintve kimondható, hogy az AfD országos párt, amely mindenütt még a nagyvárosokban is öt százalék fölött van és Bajorországban is erős.
Az FDP parlamenti visszatérésének erejében alaposan benne van az, hogy jobbról támadta a bevándorlási kérdésben Merkelt.
A szélsőzöldek és a szélsőbal is erősödött minimálisan, de ez választás nem róluk szólt.
Azt ugye mindenki jóelőre kizárta, hogy a szélsőjobboldali AfD-vel koalíciót kössön. Ez végül is logikus és demokratikus, hiszen mi más lenne a választók 13 százalékának kizárása előre is a közügyekből. Először is az AfD bevándorlás-ellenségének szélsőséggé minősítése minimum érdekes kérdés, mert ez a németek többségére igaz, csak a szólásszabadság példátlan korlátozása és az ideológiai és médiaterror nem engedi artikulálódni ezeket a véleményeket. Ha arról kérdeznék a németeket, hogy szeretnének-e még öt kis Abdult a gyerekük óvodai csoportjába, meg együtt kocogni esténként nyolc tíz közismerten jól futó fekete-afrikaival és nem rúgnák ki őket a helytelen válaszért a munkahelyükről, akkor az AfD álláspontja lenne a többségi bőven. Mintahogy a németek 99 százaléka is bizonyosan azt kívánja, hogy a gyermeke pszichésen a biológiai nemének megfelelően fejlődjön és annak megfelelően éljen. Erre már Németországban, sőt egész nyugaton egyre kevesebb lehetősége van, mert az 1 százaléknyi elmebeteg lázálmai érvényesülnek és a gyermekek már néhány évesen is szabadon választhatnak nemet (nem kettőből, hetvenkettőből).
A német szocdemek és konzervatívok már évtizedek óta a liberális médiaértelmiség után mennek, folyamatosan olyasmiket kényszerítve a saját lakosságukra, amit az valójában nem akar. Nagyon nem akar. Az erőszakos muszlim betelepítés és Németország egyre nyíltabb iszlamizálása volt az a pont, ahol a rendszer eresztékei lassan, de gyorsuló ütemben elkezdtek elválni egymástól. A négy-öt hagyományos párt egysége az alapvető és hagyományos emberi és német értékek és érdekek ellen egyre több kisebb-nagyobb konfliktust eredményezett az emberek és társadalmi csoportok között, illetve az emberek fejében.
Egyre több német teszi fel, egyelőre még magának, azt a kérdést, hogy miért kellene valami olyat támogatnia, ami neki ennyire nyilvánvalóan rossz, nagyon rossz és nagyon veszélyes. A németek csak azért ennyien szavaztak az Afd-re, mert sokkal erősebben normakövetők a felszínen, mint mondjuk a közép-európaiak. De látszik a szavazati arányok alapján, hogy a német választók (német társadalom már rég nincs) ki akarnak menekülni ebből a csapdából. A volt keleti tartományok nagyon látványosan. És a bajorok is.
Merkel, ez nem is tagadható, megbukott. Pont annyira, mint Gyurcsány annak idején. De ki fogja húzni a ciklusa nagy részét, mert eszelősen ragaszkodik a hatalomhoz. El fogja árulni a választóit és nyilván nem egy CDU-CSU, FDP, AfD koalíciót fog létrehozni, hanem a választói akarattal szemben, egy CDU-CSU, FDP, Grüne koalíciót, amely egyértelműen nem tükrözi a német választók többségének akaratát, ha azt nézzük, hogy a leglényegesebb kérdésben hogyan szavaztak. A leglényegesebb kérdésben, az iszlám térfoglalással szemben foglaltak ugyanis állást a német emberek. A bevándorlás megállításának és a hamis menekültek kitoloncolásának ugyanis feltétlen többsége van a törvényhozásban (lenne). Viszont a zöldek meg fogják akadályozni, hogy ennek érvényt szerezzenek. Ráadásul a kormány népszerűsége folyamatosan csökkenni fog, hiszen a bevándorlási probléma csak súlyosbodni fog az ideológiai eredetű inkompetencia miatt.
Csak egy másik kancellár, esetleg egy bajor léphetne fel olyan programmal, amely szembe megy a liberális őrülettel. De Merkel ennek megakadályozásában sikeres lesz. Csak ebben az egy dologban lesz sikeres, de akkor is küzdeni fog a hatalomért, ha a kormányzás helyett erre kell fordítani minden energiáját. Tipikus posztdemokratikus, liberális politikus ő, nézetek nélkül, aki nem tekint a ciklusának végénél tovább. Az ő fejében Németország jövője nem is létezik.
Nem lehet sokáig úgy kormányozni, hogy az élet alapvető létkérdéseiben folyamatosan kihátrálunk az emberek valódi, ösztönös beállítódásai mögül. A németek most tudják meg, milyen lenne az a világ, ahol nem ők az uralkodó faj. Ahol ők lesznek az üldözött kisebbség, csakhogy ez most nem Kelet-Poroszországban, vagy Nyugat-Lengyelországban történik meg velük, hanem az utolsó erődben, ahová a németség a XX. században visszaszorult, Németföld szívében.
Senki nem tudja, hogy hány német él még Németországban. De ha még elég, ha még van húsz-harminc millió, aki németnek, tényleg németnek gondolja magát, akkor nagyon csúnya vége lehet ennek a vircsaftnak. Ugyanis a németek még sokkal gyakrabban választanak egy karizmatikus elmebeteget főnöknek, mint mások.
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
