Egy természetellenes század természetes következményeként 99 évvel a békediktátum után még mindig Trianon árnyaival küzd a Kárpát-medence.
A magyar nemzetpolitika idén is a hagyományos, már 30 éves erdélyi Fideszfesztivál középpontjában áll. Mondom úgy, hogy Orbán Viktor idei beszédét e sorok írásakor még nem ismerhettük, ám megelőlegezhető: a magyar miniszterelnök ezúttal is a Bálványosi Szabadegyetemen megszokott aktuálpolitikai összefoglalót ad elő, megspékelve határozott világnézeti megállapításokkal, megborsozva provokatív üzenetekkel, amelyek már nem is a magyar ellenzéknek szólnak, inkább a nemzetközi közegnek, lévén Orbán jó ideje úgy érzi magát a hazai közéletben, mint két számmal kisebb, erősen szűkített slim fit öltönyben: hónaljban-derékban szorítja, szárban rövid neki. A kormányfő előtt helyettese, a KDNP-vezető Semjén Zsolt végigkartácsolta a terepet a határon túli magyar politika lényegével.
„Nem kell szemérmesnek lenni, névvel, címmel vállalom, igen: a magyar állam intézményes módon támogatja a külhoni pártokat. Csókoltatom az utódállamokat, akiknek ez nem tetszik.” (Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes Tusnádfürdőn)
A magyar kormány mindenféle óvatoskodás nélkül képvisel egy nemzetstratégiát, amely a korábbi kurzusok óvatossága, puhasága, semlegessége után vállalja a konfliktusokat a szomszédokkal, ha arra van szükség, de képes komoly barátkozásra is, amikor például Szerbiában lehetősége nyílik rá. Ezt a politikai utat persze lehet vitatni, eredményessége minősíti leginkább, más kérdés, hogy az miben mérhető: a határon túlra juttatott támogatások nagyságában, a kialakított rendszerek tartósságában, építő erejében vagy éppen a külhoni magyarok szimpátiájában. A Fidesz módszere mindenesetre: sok központi támogatás, lelkiközösség-építés megbízható, lojális hálózatok kialakításával. A hatékonyság itt előbbre való a lassú viták sokszínűségénél.
„A kettős állampolgárság volt Trianonra az egyetlen lehetséges válasz. 1,1 millióhoz közelít az új magyar állampolgárok száma. Gyurcsányék lelki Trianont okoztak a határon túli magyarságnál a kettős állampolgárság elleni kampánnyal, így durva mínuszból indult a nemzetpolitika.” (Semjén Zsolt tusványosi beszédéből)
Tusványos alapvetően a Fidesz nyári terepe, a táborban idén Ungár Péter LMP-politikus volt az egyetlen ellenzéki szereplő. Ez egyébként nem azt jelenti, hogy nem hívtak más ellenzéki politikust, viszont a többi invitált kibújt a szereplés lehetősége alól a Fideszszékelyföldi, hazai pályáján. A tábor fórumai gyakorlatilag a 2010 óta itthon masszív jobboldali többség képviselőinek bennfentes kerekasztal-beszélgetéseivé lettek, amelyeken a hivatalos budapesti külpolitika határon túli támogatottjai is felléptek – és képviselték kétely nélkül a nemzetstratégiát.
„A mi problémánk egy strukturális természetű probléma, mert a felvidéki vegyes pártnak a létezése azt a kérdést veti föl, hogy kell-e, az-e a jó, nemzetstratégiailag az-e a kívánatos, hogy etnikai alapon szerveződő pártok legyenek a Kárpát-medencei régióban, vagy a célravezetőbb magatartás, hogy vegyes pártokat hozunk létre. Ez idáig a mostani kormánynak az volt az álláspontja, én javaslom, hogy ezt tartsuk fönt, hogy életveszélyes dolog áttérni az etnikai alapon szerveződő politikai képviseletről egy vegyes alapon szerveződő politikai képviseletre.” (Orbán Viktor beszéde, Magyar Állandó Értekezlet, 2018. november)
A mai magyar nemzetpolitika pártképviseleti lényege ez a felfogás, amely szerint az óhatatlanul fogyó magyarság megőrzése etnikai alapon a leghatékonyabb, minden más út kockázatosabb, a feloldódás veszélyével.
Ellenfelei alapvetően hibásnak gondolják a tézist. Ha nekik sikerül a gyökereihez ragaszkodó, szabadon gondolkodó Kárpát-medencei magyar polgár képét vonzó módon felrajzolniuk egy ettől eltérő másik hatékony stratégiában, akkor nyert ügyük lehet egyszer. Addig a terep a Fideszé marad.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
