A héten komoly figyelmet kapott Robert Fico (Smer) szlovák kormányfő és Denisz Smihal ukrán miniszterelnök ungvári találkozójának az a része, ahol állítólag az Ukrajnán keresztüli orosz gázszállítások folytatása esett szóba. Smihal a maga részéről letagadta, hogy hajlandók lennének meghosszabbítani az orosz-ukrán tranzitszerződést, amely idén lejára. A liberális sajtó neki is esett Ficonak, úgy beállítva a dolgot, hogy téves információkat közölt. Ám pár nappal a Fico-Smihal találkozó után olyan bejelentések érkeztek, amelyek arra utalnak, hogy Smihal és Fico sem hazudott, miközben az EU olyan tabut dönt meg, ami totálisan szembemegy az elmúlt évek retorikájával.
A tervek szerint az EU létrehozna egy konzorciumot, amely orosz gázt vásárolna az orosz-ukrán határon. Vagyis, az ukránok többé nem az orosz Gazprommal, hanem ezzel a konzorciummal lennének leszerződve, vagyis az orosz-ukrán tranzitszerződés lejárta után is folytatódhat a gázszállítás Szlovákia és Közép-Európa felé. Ám ennek vannak bizonyos geopolitikai és anyagi következményei is.
Mi történt a héten?
Fico és Smihal találkozója szerdán egy nyilatkozattal ért véget, amely a szlovák kormányfő retorikájától eltérően igen kedvező volt Ukrajnával szemben. Igaz, hogy semmiben sem mondott ellen a szlovák kormány Ukrajnával kapcsolatos hivatalos álláspontjának. A szlovák Kormányhivatal által közzétett nyilatkozat ugyanakkor azt is tartalmazta, hogy
„A tárgyalásokból kiderült, hogy az orosz gáz szállítása Ukrajnán keresztül folytatódni fog, amit Fico ‘remek hírnek’ nevezett, mert abból a szlovák vállalatok és az ország fog profitálni”
Ezt követően jött az ukrán reakció, hogy a találkozón szó sem volt az orosz-ukrán tranzit meghosszabbításának lehetőségéről. Fico viszontválaszában jelezte: ha Smihal valamiről nem akar beszélni, akkor jobban tenné, ha nem is hozná szóba. Magyarul: igenis volt igazság a szlovák kormányfő szavaiban, csak Ukrajna vagy nem akarta még nyilvánosságra hozni, vagy nem kapott engedélyt Nyugatról, hogy nyilvánosságra hozza. Pandora szelencéje azonban kinyílt, és szivárogni kezdtek az információk.
Egy nemzetközi konzorcium lehet a megoldás
Péntek este a szlovák tranzithálózat üzemeltetője, az Eustream a kiadott egy közleményt, miszerint
európai gázvásárlók összefognak, hogy egy nemzetközi konzorciumon keresztül orosz gázt vásároljanak az orosz-ukrán határon, amit aztán Ukrajna szállítana tovább Európába, és az európai vásárlók a molekulát az ukrán-szlovák határon kapnák meg, ahogy eddig.
Nagyon úgy fest, hogy az ötlet már jóval több, mint javaslat, és az oroszok sem állnak útjában. Dmitroj Peszkov orosz elnöki szóvivő szintén pénteken az újságírók kérdésére reagálva annyit mondott, hogy „A kérdés az, hogyan jut el a gáz Európába” – vagyis csak technikai-szerződésjogi kérdések vannak, a szándék pedig megvan.
És nem sokkal később érkezett egy névtelen uniós „illetékes” által kiszivárogtatott információ, miszerint „minden forgatókönyvet megvizsgálnak az orosz vezetékes gázszállítások kapcsán”. Itt sincs, még csak nyomokban sem, szó elzárkózásról.
Mit jelent mindez?
A fenti konstrukció létrejötte mindenekelőtt Szlovákiának, Magyarországnak és Ausztriának érdeke, de a gázszállítások stabilizálása egyre fontosabb kérdés az EU számára is, ha másképp nem, az árak miatt. Jelenleg fennáll a veszélye, hogy a közel-keleti válság szélesebb konfliktussá eszkalálódása a gázszállítások ellehetetlenülését hozná maga után. Ha Irán, vagy egy háború elzárná a Hormuzi-szorost, a Perzsa-öböl kijáratát, a világ legnagyobb LNG-exportőre, Katar kiesne a játékból, a gázárak pedig elszállnának.
E helyzetet bonyolítja, hogy az orosz-ukrán háború szankciós politikáját meglovagolva az amerikaiak megszerezték az európai gázpiac 20 százalékát. Az amerikai szállítás azonban a legutóbbi hírek szerint veszélybe került, mert a Biden-adminisztráció nemes egyszerűséggel nem adott ki új kitermelési engedélyeket az amerikai gáztermelőknek klímavédelmi célkitűzések miatt, így kérdésessé vált, hogy Európa mennyire számíthat az amerikai palagázra.
Az amerikai és a közel-keleti helyzet egyértelművé teszi, hogy azok a kijelentések, amelyek szerint Európa fizikailag képes lenne biztosítani gázellátását, nem állják meg a helyüket. A Jamal-vezeték (Lengyelország) elzárása és az Északi Áramlat 1 és 2 felrobbantása után pedig elég egy globális hatású piaci zavar, és máris egekbe szökik az európai gáz ára is, mivel most már végletes ki van szolgáltatva a globális piacnak (a tankerhajók átirányíthatók a jobban fizető vevőhöz, a gázvezeték nem).
Hatalmas fordulat
A konzorcium létrehozásának ötlete hatalmas váltást jelent az európai energiapolitikában. Az EU eddig azt hangoztatta, hogy 2027-re teljesen leszámol az orosz gázzal. Más kérdés, hogy az eddigi nagy leválás olyan „jól” sikerült, hogy a német versenyképesség padlót fogott, az európai tőke kiáramol, megkezdődött Németország a német ipar leépülése, recesszió, vagy jobb esetben is stagfláció van.
Ha visszaemlékezünk az elmúlt két év politikai narratíváira, akkor igen messzire jutottunk. Az orosz gáz teljes elutasítása, sőt, minden fosszilis tüzelőanyag teljes elutasítása után jön a nagy illúziórombolás. Teljesen érthetetlen, miért volt szükség ilyen ideológiai lépésekre. Tény azonban, hogy az új konstrukció messze nem ugyanaz, mint a régi. Ha lesz nemzetközi konzorcium az igen sok mindent megváltoztat, és igen sok mindent stabilabbá tehet.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
