Kárpátalján nem könnyű boldogulni, de nem is lehetetlen. Sok fiatal vállal külföldi munkát a jobb megélhetés reményében. Bízunk benne, hogy az a statisztika megfordulhat. Mindig örömmel tölt el, ha olyanokkal beszélgethetek, akik kipróbálták magukat egy másik országban, majd hazatértek és itthon indították be vállalkozásukat. Így tett Molnár Flóra és vőlegénye, Kürti Ákos is, akik baráti biztatásra vágtak bele a fotózásba. Mára pedig A&F Photography nevű vállalkozásuk keretében nagy odafigyeléssel örökítik meg egy-egy esküvő, keresztelő minden fontos pillanatát. Velük beszélgettünk kezdetekről, kihívásokról.
– Még 13 éves koromban kezdtem el fotózni – kezdi beszélgetésünket Flóra. – Akkor csupán hobbi szinten foglalkoztam ezzel, de sokat olvastam, tanulgattam a témában. Emlékszem, a baráti körünkben volt egy eljegyzés, amit megörökíthettem. Csodálatos érzés volt. Majd másfelé sodort a sors, könyvelőnek tanultam, de mindig is tudtam, hogy ez lesz az én utam.
– Gyermekkoromban én is kacsingattam a fotózás felé – folytatja Ákos. – Szüleim azonban nekem is más irányt választottak. Előbb az Ungvári Közművelődési és Művészeti Koledzsben tanultam négy évet, majd az ungvári egyetemen magyar nyelv és irodalom szakon folytattam tovább. Azonban én is úgy gondoltam, hogy nem a megfelelő helyen vagyok. Ekkor jött egy magyarországi állás, amelyet el is fogadtam, és több évig ott dolgoztam.
– Mindketten Tatabányán dolgoztunk, ott ismerkedtünk meg. Majd egyik rokonunk meghívott a görögországi esküvőjére. Megemlítette, hogy nem lesz fotósuk, és megkérdezte, nem készítenénk-e egy pár képet. Mi vittük a fényképezőgépünket, és olyan jól sikerült az első fotózásunk, hogy a barátok elkezdték kérdezni, miért nem foglalkozunk ezzel komolyabb szinten. Hazatérve megszületett a gondolat, hogy A&F Photography néven nyújtsunk szolgáltatást – emlékszik vissza Flóra.
– Mindent magunktól sajátítottunk el – büszkélkedik Ákos. – Sokat olvastunk, gyakoroltunk, az internet világa tele van oktató videókkal, amelyekből nagyon jól el lehet sajátítani a fotózás csínját-bínját. Emellett pedig a sok gyakorlás, tapasztalatszerzés is hozzáad a munkánk minőségének javulásához.
– Kezdetben nem volt megfelelő eszköztárunk a jó minőségű képek készítéséhez. Mint említettem, rengeteget kellett tanulnunk, gyakorolnunk is. Emellett nehéz volt magunkat megismertetni, elfogadtatni fotósként, hisz mindkettőnknek más oldalát ismerték az emberek, más tevékenységgel azonosítottak, így ki kellett alakítanunk a saját profilunkat, hogy már fotósként gondoljanak ránk – értenek egyet.
– Szívesen megörökítünk bármilyen eseményt, amire felkérnek minket. Ilyenek az esküvők, keresztelők, babafotózások, jegyes fotózások, de akár egyszemélyes modellképek készítésére is vállalkozunk. Néhány fotóstól eltérően a keresztelésnél nemcsak a templomban fényképezünk, hanem hamarabb érkezve a családhoz, otthonukban örökítjük meg a készülődés pillanatait, így felszabadultabb érzéseket jeleníthetünk meg. Közösségi oldalunkon megtalálhatnak minket, valamint a feltöltött képeinkből is inspirálódhatnak – mondja Ákos.
– Vannak olyan alkalmak, akár egy nagyobb esküvő, amikor mindketten fotózunk. Azonban akadnak olyanok is, amikor csak Ákos készít képeket, én olyankor csakis a vendéggel foglalkozom. Fontos számomra a jó kommunikáció, hogy megbízzanak bennünk a megrendelőink. Ilyenkor megnyugtatom őket, hogy minden rendben lesz, beállítom az adott pózba, hogy a legelőnyösebb arcukat mutathassák a képeken – egészíti ki Flóra.
– Szinte minden apró részletre. Az egyszeri pillanatokat mindenképp meg kell örökítenünk – ilyen egy esküvőn az első csók, vagy amikor az ifjú pár elbúcsúzik szüleitől, egy keresztelőn a keresztelési folyamat – hiszen ezek fontos pillanatai a családnak. Ilyenkor kell nagyon odafigyelni a fényekre, hogy megfelelő mennyiségű legyen, jó szögben álljunk stb. Kültéri fotózásnál a nap tud néha gondot okozni, de egy kis gyakorlással jól lehet játszani a fényekkel – árulja el a vőlegény.
– Számomra nagyon fontos az érzelmek megjelenítése. Hogy tiszta, erős érzelmeket adhassunk át. Egy boldog pillanatot, egy elérzékenyült arcot, egy szívből jövő nevetést. Esküvőn a párok nagyon izgulnak, és a fotózás alatt néha poénkodom, hogy a képeken valódi nevetést láthassunk – vallja a menyasszony.
– Van az az érzés, mikor rájössz arra, hogy amit csinálsz, arra mindig is vágytál, mindig is benned lapult, és most kiteljesedsz, egésznek érzed magad. Mi is így vagyunk ezzel. Mindketten szerettük a fotózást, majd más irányba mentünk el, ma pedig ismét ennek élünk. A szakmát nem munkának, hanem hobbinak éljük meg – mondják szinte egyszerre.
– Mindenképp szeretnénk egy szakmai továbbképzésen részt venni, hogy még jobban fejlesszük a technikánkat. Jelenleg Lemberg vagy Kijev lenne a célpontunk, de még gondolkodunk ezen. Emellett az esküvői fotózást szeretnénk még magasabb szintre fejleszteni, többet vállalni, hogy sokaknak megörökíthessük az egyik legboldogabb pillanatát.
Kurmay Anita
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
