A magyar válogatott még soha nem játszott tétmérkőzést a skótokkal, a korábbi kilenc találkozó mind felkészülési, régebbi nevén barátságos meccs volt. Pozitív a mérlegünk: négy győzelem, két döntetlen, három vereség.
Először fél évvel az 1938-as világbajnokságon után találkozott a két válogatott, Glasgowban. A vb-ezüstérmes magyar csapat a Szabó – Korányi, Bíró – Polgár, Turay, Dudás – Titkos, Cseh II, Sárosi, Toldi, Gyetvai tizeneggyel játszott, azaz az elveszített párizsi döntőt követő első mérkőzésen csak öten játszottak a fináléban is pályára lépettek közül. Az Ibrox Parkban nem sikerült feltartóztatni a skót hengert, Sárosi doktor csak 0:3-nál, a 72. percben szépített tizenegyesből. A védelem rengeteget hibázott, a támadósor erőtlen volt, hiába futballozott jól Turay és Sárosi. Gyetvai László, a Ferencváros csatára ezen a találkozón mutatkozott be a nemzeti tizenegyben. A skótok megérdemelten nyertek, még azt is elbírták, hogy a balösszekötőjük, Black sérülése miatt a második félidőben tíz emberrel játszottak. Így is nyertek 3:0-s félidő után 3:1-re.
Egy nap különbséggel, tizenhat év után találkozott ismét a két válogatott, 1954. december 8-án. Akkor is vb-döntőt veszített fél évvel korábban a magyar csapat, noha a németek elleni 2:3 után nem ez volt az első mérkőzése. A színhely ismét Glasgow volt, az eredmény merőben más: az Aranycsapat 4:2-re nyert. A Hampden Parkban 134 000 néző látta a meccset, forrásaink szerint ez volt a legnagyobb publikum magyar válogatott-mérkőzésen. Andy Roxburgh, az UEFA későbbi technikai igazgatója személyesen ott volt a nézők között, később azt mondta: azóta sem látott még csapatot így futballozni. Leo Horn vezette a mérkőzést, akárcsak az „Évszázad mérkőzését”, de aligha ezért játszott legalább olyan jól az Aranycsapat, mint a Wembleyben. A Faragó – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Szojka – Sándor, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Fenyvesi összetételű csapat góljait Bozsik, Hidegkuti, Sándor és Kocsis szerezte. A vb-gólkirály Kocsis a 90. percben talált a kapuba, az volt abban az esztendőben a 23. gólja a válogatottban. Tavasszal sorozatban öt meccsen szerzett gólt (13), ősszel haton (10). A kettő között volt egy „kihagyás”: az elveszített világbajnoki döntő! A magyar futballtörténelemben csupán 17-en vannak, akik több gólt szereztek egész pályafutásuk során a válogatottban, mint Kocsis ez az egyetlen esztendő alatt.
A skótok a következő májusban játszottak először Budapesten, nagyjából egy évvel azután, hogy az Aranycsapat az első győzelmét aratta a Népstadionban: 7:1-re verte az angolokat. 1955. május 29-én látták először százezren a magyar labdarúgó-válogatottat itthon. Az ünnephez győzelem dukált, de a Danka – Buzánszky, Várhidi, Lantos – Bozsik, Szojka – Sándor (Palotás), Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Fenyvesi összeállítású tizenegy a szünetben még vesztésre állt a skótok ellen. Sebes Gusztáv a második játékrészre kapust cserélt, Faragó Lajos állt be – de a lényeg a támadójáték feljavulása volt. Hidegkuti Nándor, Kocsis Sándor és Fenyvesi Máté egy-egy góljával fordított, s 3:1-re nyert a magyar csapat. A skótok sokkal jobb benyomást keltettek, mint az angolok 1954-ben, miután lőttek egy kapufát, s kihagytak egy tizenegyest, még jobban megnehezíthették volna az Aranycsapat játékosainak a dolgát.
A következő találkozó helyszíne ismét Glasgow volt. Kevéssel az 1958-as svédországi világbajnoksági világbajnokság előtt, május 7-én (talán már a walesiek elleni csoportmérkőzésre gondolva), a Hampden Parkban a Grosics – Mátrai, Sipos, Sárosi – Bozsik, Berendy – Budai II, Machos, Tichy, Bundzsák, Fenyvesi tizenegy játszott. A skótok nagy iramot diktáltak, s Jackie Mudie révén a 13. percben vezetést szereztek .Ezt egyenlítette ki Fenyvesi Máté a második félidő 9. percében (1:1).
1960. június 5-én, Budapesten is döntetlent játszott a két csapat. Nagy várakozás előzte meg a mérkőzést, mert Baróti Lajos csapata szűk két héttel korábban az angolokat is legyőzte a Stadionban. Az óvatosabbak ugyanakkor emlékeztettek arra, hogy a skótok 1955-ben is jobb benyomást keltettek pesti játékukkal, mint az angolok egy évvel korábban. Nagyon nehéz dolga volt a magyaroknak, a kor egyik legerősebb angol csapatában, a Tottenham Hotspurben szereplő ászokkal, Bill Brownnal, s a még nála is többre taksált Dave Mackay-jal felálló vendégek ellen. Tichy Lajos a mérkőzés elején kihagyott egy tizenegyest, igaz, aztán Sándor Károly mégis megszerezte a vezetést. A skótok ellenben három góljukkal fordítottak, s csak a hajrá volt ismét a magyaroké. Göröcs János gólja visszaadta a reményt, majd Tichy a 91. percben, jóvá téve korábbi hibáját, kiegyenlített. A magyar csapat összeállítása a következő volt: Grosics – Mátrai, Sipos, Dalnoki – Bundzsák, Kotász – Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi.
Húszéves szünet következett a mérkőzések sorában. Aztán 1980-ban a skótok ismét eljöttek Budapestre. Ez volt Mészöly Kálmán első mérkőzése szövetségi kapitányként. Törőcsik András egyik legjobb mérkőzését játszotta a válogatott mezében, az Újpesti Dózsa zsenije két góljával gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést. A hajrában Archibald révén szépítettek ugyan a skótok, de Kereki Zoltán találata visszaállította a kétgólos különbséget: 3-1. A magyar csapat az alábbi összeállításban játszott: Mészáros – Paróczai (Szántó), Bálint, Garaba, Tóth J. – Pásztor, Nyilasi, Kereki, Csongrádi – Kiss L. (Esterházy), Törőcsik. Akárcsak a kapitány, Esterházy Márton is debütált a mérkőzésen.
1987-ben a skótok jobbak voltak, simán nyertek 2-0-ra. Mostani szövetségi kapitányuk, Steve Clarke akkor mutatkozott be játékosként nemzeti tizenegyükben. A Hampden Parkban, mindössze 21 000 néző előtt, Ally McCoist szerezte mindkét góljukat. Garami József kapitány az alábbi csapatot játszatta: Disztl Péter – Toma – Sallai, Csuhay, Garaba, Keller – Bognár, Péter – Mészáros, Kovács Kálmán (Lovász), Hajszán.
Sokkal szebb emlék a 2004. augusztus 18-i, glasgow-i 3-0. Lothar Matthäus néhány hónapon belül másodszor nyert idegenbeli mérkőzést egy német kollégája elleni válogatott találkozón. A Nationalelf májusi legyőzése után az újabb „áldozat” a Berti Vogts által dirigált skót együttes volt. A magyar válogatott a Király Gábor – Bodnár László, Juhász Roland, Stark Péter, Tóth András – Fehér Csaba, Molnár Balázs – Simek Péter, Gera Zoltán, Huszti Szabolcs – Torghelle Sándor tizeneggyel kezdett, Kovács Péter már a 25. percben váltotta a megsérült Torghellét. A második félidőben Rósa Dénes, Leandro, Gyepes Gábor és Bodor Boldizsár is játéklehetőséget kapott, Fehér, Gera, Juhász és Huszti helyén. Az első félidő hosszabbításában Huszti Szabolcs értékesített egy büntetőt, majd a második játékrész elején lőtt egy kifejezetten látványos gólt, aztán a 73. percben David Marshall öngóljával alakult ki a végeredmény: Skócia–Magyarország 0-3.
Legutóbb Georges Leekens rossz emlékű kapitánysága alatt találkozott a két válogatott, 2018. március 27-én, Budapesten. A skótok 1-0-ra nyertek a Groupama Arénában, Matt Philips a 48. percben elért góljával. A hat évvel ezelőtti meccs magyar szereplői közül Gulácsi Péter, Fiola Attila és Kleinheisler László most is kerettag. Az akkori összeállítás: Gulácsi – Fiola, Guzmics, Otigba, Hangya – Lovrencsics, Pintér, Kleinheisler – Dzsudzsák, Varga Roland – Szalai Ádám. Csereként beállt: Szabó János, Elek, Németh, Böde, Nikolics és Pátkai.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
