A Szentatya június 13-án fogadta a világi hívek társulásai, lelkiségi mozgalmak és egyházi közösségek moderátorait, akik találkozón vesznek részt Rómában, a Világiak, Család és Élet Dikasztériuma szervezésében. A pápa arra buzdította a jelenlévőket, ne zárkózzanak be, legyenek nyitottak a Lélek jeleire, ismerjék fel Isten működését a másik emberben, különösen, ha rászoruló.
Ferenc pápa beszédében kapcsolódott a találkozó témájához, a szinodalitáshoz, amelynek folyamata akkor lesz sikeres, ha belső változás előzi meg. A Szentatya azt szeretné, ha a szinodalitás a szinódus után is meghatározná az Egyház tevékenységét, minden szinten, irányítva a hívek és a lelkipásztorok szívét. Ferenc pápa meglátása szerint: míg a keleti egyház megtartotta a szinódus gyakorlatát, ez a latin egyházból elveszett. Szent VI. Pál a zsinat után hozta létre a Püspöki Szinódus Főtitkárságát, megnyitva ezt az utat, amely most közel hatvan év elteltével megjelent az Egyház működési módjában.
– hangsúlyozta a pápa. Majd a spirituális megtérést szem előtt tartva megjelölt néhány szinodális erényt, amely a lelkiségi mozgalmaknak segítségükre lehet: Isten szerint való gondolkodás, a bezárkózás elkerülése és az alázat gyakorlása.
Mit jelent Isten szerint gondolkodni? Félre kell tenni a pusztán emberi módon való gondolkodást, és minden egyes döntés, küldetés, szolgálat előtt föl kell tennünk magunknak a kérdést: mit akar Isten tőlem ebben a pillanatban? Az, ami a fejünkben van, valóban Isten gondolata? Ne feledjük, hogy
Isten mindig nagyobb a mi elképzeléseinknél, közösségünk vagy mozgalmunk karizmájánál is. Ezért sose vegyük készpénznek, hogy mi rá vagyunk hangolódva Istenre, inkább igyekezzünk mindig felülemelkedni önmagunkon, és az Isten, nem pedig az emberek szerint való gondolkodás szerint haladni.
Az lelkiségi mozgalmak, a világi hívek társulásai és az egyházi közösségek tagjai óvakodjanak a bezárkózás kísértésétől. Ezt a hibát az apostolok is elkövették a kezdetekkor, mert az Úrtól kapott ajándékokat kiváltságként akarták őrizni. Ne hagyjuk, hogy a csoport pozícióját vagy presztízsét védelmezve bezárkózzunk, attól félve, hogy elveszítjük identitásunkat. Nyíljunk meg mások előtt, vegyük észre, hogy a különbözőség lehetőséget rejt, nem pedig fenyegetést.
Saját lelkiségünk segít, hogy Isten népével haladjunk, ugyanakkor ne tekintsük kiváltságnak, mert különben félő, hogy ketrecbe zárjuk magunkat – figyelmeztetett Ferenc pápa. – A szinodalitás azt kéri tőlünk, hogy lássunk túl saját kerítésünkön, vegyük észre Isten jelenlétét és működését az ismeretlen emberekben, az új lelkipásztori módszerekben, új küldetésekben.
A harmadik követendő erény az alázat, amely nélkül nem létezhet valódi szinodalitás. Milyen szomorú hencegő keresztényekkel, papokkal vagy világiakkal találkozni, akik felvágnak, mert bizonyos helyről érkeztek! Az alázat a kapu, a belső megtérés kezdete – emelte ki a Szentatya. – Tegyük föl magunknak a kérdést: mit keresek valójában a hittestvéreimmel való kapcsolatban? Miért viszek előre bizonyos kezdeményezéseket az Egyházban? És ha azt vesszük észre, hogy a büszkeség, a gőg rést ütött rajtunk, akkor kérjük a kegyelmet, hogy megtérjünk az alázatnak.
Csak az alázatos ember értékeli a másikat, fogadja el tanácsait, belső gazdagságát, nem saját magát, hanem a közösséget helyezve előre. Az alázatos védi a szeretetközösséget az Egyházban, elkerülve a töréseket, feülemelkedik a feszültségeken, képes félretenni saját kezdeményezéseit a közös projektek érdekében. Mindezt azért, mert örömét leli a szolgálatban, nem frusztrálja, nem tölti el haraggal. Valóban nem lehet minden szinten megélni a szinodalitást alázat nélkül.
Az egyházi közösségek és mozgalmak is a szolgálatért, nem önmagukért vannak. Saját karizmájukat az Egyhéz egészének távlatában éljék meg, ezáltal nagylelkűen és értékesen járuljanak hozzá az evangelizáláshoz – buzdított beszéde végén Ferenc pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
