A Szentatya április 26-án délelőtt fogadta az Apostoli Palotában az olaszországi L’Aquila városához tartozó Paganicában élő klarissza nővéreket, akiknek kolostorát a 2009-es abruzzói földrengés lerombolta. Azt kérte a szerzetesnőktől, hogy legyenek a természeti katasztrófa következményeit magán viselő emberek imádkozó és vigasztaló támaszai.
Többször mondták rájuk, hogy csoda mentette meg őket, pedig a 2009. április 6-án bekövetkezett földrengés lerombolta kolostorukat, mindenüket elveszítették, legfőképpen elöljárójukat, Gemma Antonucci anyát, aki a romok között lelte halálát. A klarisszák azonban – akiket hétfőn fogadott a pápa a Vatikánban – a hit, az imádság erejébe kapaszkodtak, és abba a Bibliába, amelyet kilenc hónappal később találtak a romok alatt. A Szentírást most üvegtárlóban őrzik, kiállítva felújított kolostorukban, amelyet március 9-én nyitottak meg újra.
Ferenc pápa rámutatott: erejük abból fakadt, hogy teljesen rábízták magukat Isten szeretetére.
Ferenc pápa beszéde szövegét átadta az audiencián a klarisszáknak. Megköszönte állandó imájukat, és azt a saját kezűleg díszített húsvéti gyertyát, amelyet a vatikáni Szent Márta-ház kápolnájának küldtek. „Krisztust, a világ világosságát jelképezi a gyertya, melyen keresztül lélekben jelen vagytok azokon a szertartásokon, melyek ebben a kápolnában folynak.”
A pápa beszédében visszatekint a klarisszák sorsára, miután azon a 12 évvel ezelőtti éjszakán minden elveszett, kivéve Istent és a testvériséget. Fölidézi az ideiglenes helyet, ahová behúzódtak, majd a sok ember nagylelkűségének köszönhetően újjáépített kolostort: „Ebből a két szilárd pontból indultatok újra bátran. Először egy átmeneti struktúrába költöztetek, majd a földrengés után tíz évvel visszamentetek az újjáépített és felújított kolostorba. Most a közösségetek virágzik, 12 szerzetesnőből áll, valamennyien fiatalok. Ezt az üzenetet adtátok az embereknek: a tragédiák után Istentől és a testvéri szolidaritástól kell újra indulni.”
Ferenc pápa végül egy fontos feladatot bíz a klarisszákra, akiket Szent Klára és Assisi Szent Ferenc karizmája segít, valamint Boldog Antónia példája, aki kiemelt alakja a l’aquilai lelkiségnek: „Kedves nővéreim, ne fáradjatok bele abba, hogy imádkozó és vigasztaló jelenlétetekkel támogassátok a lakosságot, melyet nagyon megviselt az a szörnyű élmény, és ma is vigaszra és bátorításra szorul! Válaszoljatok nagylelkűen arra a vágyra, melyet Isten ültetett el a szívetekbe, és megszentelt életeteket az evangélium teljes követésével éljétek!”
A klarissza nővérek tíz évvel a földrengés után visszaköltözhettek paganicai kolostorukba. Kezdetben úgy gondolták, hogy átköltöznek a pollenzai kolostorba, a mintegy 150 kilométerrel északabbra fekvő Macerata környékére, de aztán győzött bennük a vágy, hogy visszatérjenek saját otthonukba. Felhívást intéztek az újjáépítés támogatására, és egy kis faházban laktak addig, míg végül megnyílt az új kolostor. Szent Klára szegény nővérei 1997 júliusa óta élnek Paganicában, miután kiköltöztek L’Aquila történelmi belvárosából.
A l’aquilai földrengés 2009. április 6-án rázta meg az olaszországi L’Aquilát, a katasztrófának legalább 309 halálos áldozata volt. 3-10 ezer épület rongálódott meg a rengés következtében; 30–40 ezren váltak hajléktalanná. A legerősebb rengés a Richter-skála szerinti 6,3-as volt.
Paganica 669 méterrel a tengerszint felett fekszik, az Appenninek egyik legszebb csúcsa, a Gran Sasso d’Italia lábánál. Lakossága mintegy ötezer fő, ezzel L’Aquila legnagyobb kerületének számít, gazdaságilag is jelentős. A 2009-es földrengés szörnyű pusztítást okozott, szinte a teljes lakosságot ki kellett menekíteni. 2011-ben kezdték meg az újjáépítési munkálatokat, helyreállítva a történelmi épületek egy részét, és a lakosság visszatelepítését.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
