November 12-én este a Szentatya a Guadalupei Boldogságos Szűz Mária liturgikus ünnepe alkalmából ünnepélyes szentmisét mutatott be a Szent Péter-bazilikában. Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a pápa spanyolul elmondott szentbeszédének fordítását.
Az első dolog, ami eszünkbe jut, a Szűzanyának a tilmára [indiánköpeny – a szerk.] vésődött képmása.
Ez az első női tanítványnak, a hívők anyjának, az Egyház anyjának a képmása, mely bele van vésődve az ember alázatosságába, abba, amik vagyunk és amink van, ami nem sokat ér, de valami nagyszerűvé szépül Isten szemében.
A Szűzanya egy kis munkát kér Juan Diegótól, azt, hogy szedjen néhány virágot. A misztikában a virágok azokat az erényeket jelképezik, amelyeket az Úr a szívünkbe olt, tehát nem saját erőfeszítésünk eredményei.
Ha mélyebben belegondolunk Guadalupe üzenetébe, új értelmet nyernek a Szűzanya kérdésének szavai: „Hát nem vagyok én itt, aki édesanyád vagyok?” Szűz Máriának ez a „jelen léte”, ez az „itt levése” azt jelenti, hogy maradandóan bevésődött ezekbe a szegényes ruhákba, olyan erényekkel illatozva, amelyeket ebben a hasonló erényekre képtelennek tűnő világban gyűjtöttek. Erények, melyek a szeretet apró gesztusainak egyszerűségével töltik meg szegénységünket, amelyek – anélkül, hogy észrevennénk – a Krisztust keblén hordozó Egyház képmásával világítják meg tilmánkat.
A képmás, a tilma, a rózsák – ezek adják az üzenet lényegét. Ennyire egyszerű, kommentár nélkül. Azzal a bizonyossággal együtt, hogy Mária az én édesanyám, aki itt van. Ez az üzenet megvéd bennünket megannyi társadalmi és politikai ideológiától, amelyekkel ezt a guadalupei valóságot oly gyakran használják fel önigazolásra és pénzszerzésre.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Foto: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
